Eger - hetilap, 1868

1868-07-30 / 31. szám

274

' gédkezet nyújthatna. Ausztria azon mérvben vesztene, a mint mi nyernénk, s a reá mért csapások többé nem tagjait, hanem szivét érnék. Mindezen okok megfontolásából történik, ha a porosz kormány a magyar ügynek s a szövetségesével, Olaszországgal, ezen területen teendő combinált műveletnek oly nagy becset tulajdonit. Azt ajánlja a flórenczi kormánynak, hogy közösen gondoskodjék a szükséges költségekről, miként a nevezett expedi- tiók fogadtatását előkészítse, s ezeknek az azon országokban való közreműködést biztosítsa.“

A belgrádi merényletpör végtárgyalásának folytatása múlt héten volt. Eddig arról csak táviratok érkeztek, melyeket a következőkben állítunk össze :

A vádirat constatálja Karagyorgyevics herczeg bünrészes- ségét, mely kiviláglik a herczeg elfogott leveleiből, valamint Miloj- sevics, Antonovics, Radovanovics Pál és Nenadovics Sima, a fejedelem sógora vallomásaiból. A terv abban állott, hogy Mihály fejedelem bármi utón is eltávolittassék a fejedelmi székről, s helyette Sándor herczeg fia, Péter emeltessék fejedelemmé. E czélból Sándor herczeg részint maga, részint Trifkovics által 7000 aranyat adott Radovanovicsnak. E pénzből Milojsevicsnél mintegy 5000 arany találtatott elrejtve, mely összeg a gyilkosság elkövetése után lett volna a herczeg rendelete értelmében, átadandó Radovanovicsnak. Radovanovics a börtönből levelet szándékozott intézni Trifkovicshoz, melyben Írja, hogy neki sikerült Sándor hg. részességét a gyilkosságban tagadni, de Milojsevics bevallotta, hogy neki a hg. rendeletéből 1800 db. aranyat adott, és hogy Trifkovicstól 27,800 ftot kapott oly czélból, hogy ezen összeget aranyra váltsa be, s a gyilkosság végrehajtása után Radovanovicsnak adja át. Azt is kérte tovább Radovanovics ezen levélben, hogy Karagyorgyevics herczeg küldene az ö családjának további 70 ezer forintot oly czélból, hogy e pénz segélyével a fejedelem ellen szóló bizonyítékokat, meg lehessen seuimisitni, s igy a fejedelemet minden gyanútól meg lehessen mosni. A vádlottakat a közönség mind bekisértetésök, mind pedig távozásuk alkalmával Utlegekkel illette. — Másnap (24-én) Radovano- vies Pál újabb szembesítése Nenadovics Szvetozárral sikertelen volt; mindketten kinyilatkoztatták, hogy tett vallomásaikat a kínos faggatás sajtolta ki belőlük. Karagyorgyevic, távirati utón megtagadta a törvényszék illetékességét, és a részére kirendelt védőt eltiltá ügyének képviselésétöl.—Milojsevics, a fejedelem jószágigazgatója, kire a halálitélet már el volt határozva, meghalt.— Az ítélet f. hó 27-én délután hirdettetett ki. 14 vádlott halálra ítéltetett, ezek közt az összes Radovanovicsok, Nenadovics Sima és Szvetozár. Karagyorgyevics és titkára Trifüovics 20 évi fegyházi büntetésre, Stankovics Fii lop (e két utóbbi Pesten van elfogva) 20 évi Sánczmunkára, Tasa Jeremiás pedig 5 évi börtönre ítéltetett. A halálos Ítéletek tegnap este 6 órakor voltak végrehajtandók.

Keletről újabban oly hírek érkeztek, melyek Európa figyelmét a legnagyobb mértékben foglalkoztatják. Bulgáriába mintegy 500 főnyi fegyveres csapat tört be. A bolgár főlkelöket a törökök megtámadták s visszaverték. Az előbbiek több halottat vesztettek. Ugyanerre vonatkozólag a franczia „Moniteur“ Julius

25-iki száma egy bulletint közölt, mely a fegyveres bandákuak Bulgáriába történt becsapását megerősíti. Az összeütközés Rus- tsuk közelében, f. hó 21-én volt. Fegyvert és muuitiókat a bolgárok egy bukaresti comitétől kapnak. Több pánszláv comitéval a Duna partjain folytonos jegyzékek cseréltetnek. A „Moniteur“ megjegyzi, hogy megfoghatlan, mikép kerülhették ki a román hatóságok figyelmét oly üzelmek, melyek tudvalevőleg régóta készíttetnek elő, s hosszú kéz által vezéreltetnek. — Ez a hosszú kéz természetesen az oros* kormányé, melylyel a bukaresti Bra- tiano-miniszterium, úgy látszik, szépen megegyez. — A „Románul“ írja, hogy a bukaresti kormány életbe léptette a szükséges rendszabályokat, hogy a bolgár mozgalmat területén elfojtsa. Egy bukaresti távirat szerin., Gyurgyevoban több bolgár elfogatott, ezek egyike orosz útlevéllel volt ellátva.

A külföldi lapok egyidő óta élénken foglalkoznak Beust b. politikájával. Ausztria és Poroszország közt a közeledés jeleit veszik észre. A „Köln. Ztg.“ egy párisi levelezője Írja, hogy már Francziaországbau is figyelemmel kisérik a Bécs és B ;rlin közt mindinkább fejlődő viszonyokat. B.-ust b. — úgymond a levelező — belátta, bogy a békét igénylő Ausztria a boszu politikája által csak szenvedhetne, de uj fejlődése semmi esetre sem mozdittat- nék elő. Ezért egészen más utat követ; ma már teljes bizonyossággal állíthatni, hogy a közeledés naponkint, mind nagyobb

mérvben fejlődik Poroszország és Ausztria közt, s ez Beust b. ér- ' deme, ki, mint ezt most Berlinben is elismerik, nem mulaszt el I semmi alkalmat a barátságos érzelmek kifejezésére. A porosz ka- l binet a maga részéről szintén előzékenységet tanúsít. így a j „Köln.“ Ztg.“ párisi levelezője. Ellenkező értelemben írnak Ber- j linből a lipcsei „D. A. Ztg“-nak. A dolgok e szerint Berlinben j épen nem állnak úgy, mint Becsben szeretnék. Bismark grófnak í valóban nagyon betegnek kellene lennie, úgymond a berlini tudósító — ha Beust reményei Poroszországnak Ausztriához való közeledésére nézve, úgy mint Bécsben veszik a dolgot, legtávolabb kilátással is bírnának a teljesülésre. — E szerint a közeledés Ausztria és Poroszország közt még épen nem constatálható, habár eziránt lépések tétettek, és pedig, mint látszik, a kezdeményezés Beust b. részéről történt.

Napoleon hg. szükségesnek látta, hosszabb időt tölteni Konstantinápolyban a keleti kérdés tanulmányozása végett. Az „Indep.“ párisi levelezője biztos értesülés után véli állíthatni, hogy Napoleon hg. azon meggyőződésre jutott Törökországban, hogy a krimi háború gyümölcse egészen semmivé lett, s hogy a bar- ezot újból kell kezdeni, ha Francziaország a török birodalom teljes megvédését óhajtja. Oroszország cselszövényeiről a herczeg igen részletesen emlékezik meg.

Spanyolországból semmi hir. A mozgalom egyelőre el vau nyomva, de a nyugalom aligha lesz hosszas tartamú. Prim tábornok, több oldalról jött tudósítások szerint, f. hó 19-én elhagyta volna Londont, az „Examiner" azonban tagadja ezt.. — A spanyol határt folyvást franczia katonai hatóságok őrzik.

Mint a „Liberté“-nak Romából írják ; Mazzini és párthívei megint nagy tevékenységet fejtenek ki az egyházi államban. Egyik proklamatiójában a királyt nyilvánítja a bajok legnagyobb okának, és az olasz köztársaság kikiáltását sürgeti. Rómában toborzás foly részére. Közelebb 24 egyén fogatott el ott, mint mazzi- nista ügynök.

A Mexicóból érkezett utóbbi hírek szerint, a fölkelés mindig nagyobb mérvet ölt. A Juarez elleni felkelőknek 6000 emberök van a csatatéren és nagy földterületök, az egység azonban hiányzik közöttük.

Néhány észrevétel a haltenyésztés érdekében.

Tisza-Füred, jul. 18.

A „Budapesti Közlöny“ 162. számában olvassuk: hogy a haltenyésztés ügyében az állatkerti igazgatóság által tett előterjesztés, több képviselőből kinevezett albizottmánynak körülményes javaslattétel végett kiadatott.

E körülmény alkalmiul szolgál nekünk, hogy ez érdemben egy pár gyakorlati észrevételt tegyünk.

A tavalyi s az idei év nyilván megmutatta, hogy elmúlván az aszályos évek korszaka, ha a Tisza minden évben egy pár vizáradást nyerhet, s azt az okszerű nemzeti gazdászat ügyesen fölhasználja, soha nem leszüuk halszükében.

Mindenekelőtt szükséges, hogy az aprószemü hálókkal való halászat tiltassék meg. E napokban e vidéken egy szomszédközség határában is például egy elzárt fokban egy hálóvetésre 50 mázsányi halat fogtak ki; természetesen, mert csak mind apró halak voltak ; e mennyiség 500 mázsát is képviselt volna bizonyára, ha még több éven át tenyészhetett volna a Tiszában.

Jelenleg nagy újság már a szép nagy csuka, süllő, potyka, kecsege, s átalában másféle nagyobb hal, mert az 1 — 1% éves halak is kihalásztatnak; ez sem úgy van már, mint régen volt. Ha egyik halászgazda látja, hogy sem a másik, sem a harmadik, sem senki nem kíméli az apró halakat, tehát ö sem kíméli, mert tudja, hogy nagyobbakra csupa véletlenségböl számolhat.

Tehát veszszeuek az aprószemü hálók, legyen tilalmas a szatócsoknak 2—3 fontos halaknál kisebbeket árulni, — s ismét lesznek szép, nagy halaink.

Másik észrevételünk az, hogy a természet is adván nekünk a Tiszamentében elég halastavat, t. i. a fokokban s holt-tiszák- ban, nem igen van nekünk mesterséges haltenycszdékre szükségünk — csakhogy egyszersmind ne alakíttassanak át ezek még időnkéut sem kender-áztató tavakká.

Itt van például Tisza-Fured mellett, a város északnyugati részén, a JózsaGvuri-féle kastély tövében egy gyöuyörii nagy halfogó öbölzete a Tiszának, melyből még 1863-ban sem fogyott ki a viz, holott akkoron több helyütt még emlékünnepélyt is tartottak a kiszáradt Tisza fenekén.

Milliárd s milliárd számban van itt a hal, úgy hogy még a