Eger - hetilap, 1868
1868-06-25 / 26. szám
VI. évfolyam. 2«. szám. Junius 25-én 1808. Előfizetési di]: Egész évre . Félévre . Negyedévre . Egy hónapra . 5 t't - kr. . 2 50 .. . 1 „ 50 , . - 41 . EGER. Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejébe» minden hirdetéstől 30 kj fizettetik. Politikai .8 vegyes tartalmú hetilap, meüjelemk minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. KIAIizetéseket dióéiul • a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jent. a eh 6. könyvkereskedése sminden kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő: egyszeri közzétételért bélyeggel egytitt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Bécsben: Haasenstein és Vogler, — Pesten: Zeisler M. király-uteza 60. sz. előfizetési fölhívás AZ m m w POLITIKAI S VEGYES TARTALMÚ HETILAPRA. Előfizetési föltételek. Egész évre ...................................................5 tt — F élévre ...............................................2 ít 50 kr. Negyedévre ...............................................1 ft 30 kr. Egy hónapra...............................................— 44 kr. Az előfizetési pénzeket az „Eger“ kiadó-hivatalába (lyceumi nyomda), vagy a szerkesztőséghez (Széchenyi- utcza 26. sz.) bérmentesen, mielőbb beküldetui kérjük. Intézkedni fogunk, hogy lapunkat a t. előfizetők mindig pontosan megkapják. T. gyűjtőinknek hat előfizető után egy tiszteletpél- dánynyal szolgálunk. Az „Eger“ kiadó-hivatala. A hevesmegyei jobboldal, vagyis Deák-párt nyilatkozata. Azon lényeges különbség, mely politikai felfogás, eljárás és működésre nézve magát az országgyűlést jobb- és baloldalra osztá, a megyék alkotmányos életében is mindig élesebb vonásokban tü- nedezik föl, s hathatósan int bennünket éberségre, munkásságra! Int pedig annál is inkább, mert eme különbség nem egyes alárendelt politikai kérdésekre, hanem az ország legfontosabb érdekeire, magukra azon alapokra vonatkozik, melyeken államéletünk nyugszik. Akkor, midőn e sokat szenvedett hazának jóléte s nyugalma forog kérdésben, midőn arról van szó, hogy nemzetünknek békés fejlődése, s szilárd alapokon nyugvó állami léte biztosittassék. — kell, hogy minden mellékes érdek, minden kisszerű tekintet háttérbe szoruljon eme nagy czél előtt, s ez követeli egyszersmind tőlünk, hogy oly nyíltan s őszintén szóljunk, mint a milyen komoly az aggodalom, melyet bennünk a kormányellenes pártok veszélyes iránya költ. Midőn 1849-ben lezajlott a szabadságbarcz iszonyú vihara, a magyar nemzet vérben és vagyonban megfogyva, kimerültén állott, elhagyva mindenkitől, könyörület nélkül dobatva martalékul ellenségeinek, s a civilisált államok hatalmasbjai között egy sem találkozott, mely csak egyetlen katonáját is hajlandó lett volna síkra vinni a nemzet legszentebb igazainak védelmére! A mit adtak, az alamizsna volt a halálra szánt nemzet földönfutóinak, de a magas diplomatia néma szemlélője volt Európa egyik legszabadabb s legalkotmányosabb országa leigáztatásának ! De az isteni gondviselés őrködött a sújtott nemzet fölött! Akkor, midőn már a legderekabbak is reményt vesztve, csüggedni kezdének egy újbóli ébredés fölött, váratlanul, a világ eseményeinek csodás fordulata áltat, újra tér nyilt az Önerőnkből való fölépülésre. S a nemzet nem maradt tétlenül. Hosszú küzdelmek közt a tüzpróbát rég kiállott hazabak a nemzet legjobbjai, legjelesbjei éjeiket nappallá tették a haza megmentésének nehéz munkája közt, s bölcseség és kitartás által sikerült a nemzet s a nagylelkű, de tévútra vezetett fejedelem közt a kölcsönös bizalom s szeretet amaz erős kapcsát létrehozni, mely biztos zálogát képezi a haza leendő nagyságának. E bölcs, e nemesen gondolkozó, s hazájuk javát inindenek- fölött szivökön hordozó férfiak belátták azt, hogy a kimerült nemzet ereje sokkal csekélyebb, mintsem hogy amaz óriási küzdelmek között, melyek a világ színpadán már megkezdődtek, s melyekben a ki nem elégített Magyarország eddig csak mint alkalomszerű eszköz használtatott föl idegen államczélok elérésére, önálló államiságának megfelelő szerepet vinni képes volna. Belátták, hogy ha egy újabb, minden pillanatban félhető véres zivatar találna kitörni Európa hareztérein, mely az országot készületlenül éri, sorsunk a bizonytalan győzőnek puszta hatalmi szavától, vagy ingatag kegyétől függne, s nemzetünknek ismét a legniostohább sors jutna osztályrészül, miért is gondoskodnunk kell eszközökről, melyek lehetővé teszik, hogy hatalmi állásunk megszilárdulva, szavunk az európai nemzetek bírói széke előtt elmellözhetlen nyomatékkai birjon. Belátták, hogy ama követelések, melyekkel az 1848. és 49-iki végzetes események által fölingerelt s féltékenynyé vált testvérnemzetiségek idegen hatalmas izgatások által feltüzelve, ellenünk legközelebb föllépni kezdettek, a legóvatosabb s házi tűzhelyünket minden körülmények közt biztositó politikát követelik tölünk. Belátták végre azt, hogy az országnak, hogy erösbödjék, s lépést tarthasson a haladó kornak követelményeivel, melyektől oly messze elmaradt — alkotmányos szabadság védpaizsa alatti békés fejlődésre van szüksége, mert csak ez biztosíthatja egyenjogúságát a civilisált államok népeivel. Ezen czélok elérésére a fennforgó viszonyok közt csak egyetlen mód kínálkozott. T. i. hogy a már elődeink által mély előrelátással létesített, szerződésszerű államalaptörvényünk, a pragmatica sanctio értelmében s annak alapján szabályozzuk államjogi viszonyainkat természetes és törvényes szövetségeseinkkel, a fejedelem nem-magyar tartományainak népeivel, kik velünk amaz alapszerződés értelmében „válhatlan kapcsolat“-ban vannak, mint magát az 1848-iki törvények élőbeszéde kifejezi; s mely annál szükségesebb volt, miután most már ama népek is velünk együtt alkotmányos életnek örvendenek. így jöttek létre 1867-ik évben a közös ügyekről szóló azon nevezetes s nagyfontosságu törvények, melyek örökké fényes tanúbizonyságai lesznek a történet előtt a jelen országgyűlési többség s azok lángeszű vezére, Deák Ferencz államférfiui bölcseségének. Ezen országgyűlési többség hozta létre a nemzet által eped- ve várt kiegyezkedést, s ennek kebeléből került ki egyszersmind a jelenlegi alkotmányos magyar kormány is, mely hazafiusága, fá- radhatlan munkássága s tapintatos eljárása által irigylendő díszére válik nemzetünknek Európa előtt. Á jelenlegi magyar kormány tehát a népképviselők kebeléből, azon pártból, mely az országban nagy többséget képez, alakult; miért is az valódi nemzeti kor
