Eger - hetilap, 1868
1868-06-25 / 26. szám
218 mány, s mint olyan, a népre magára támaszkodik. Ezen nemzeti kormányt támogatni tehát minden magyar ember dicsőségének tarthatja, s azért azt a Deák-párt teljes erejéből támogatja is, mig ellenben a balpárt azt megbuktatni törekszik. Világosan kitűnik ebből az is, hogy a „kormánypárti“ elnevezés azon pillanattól kezdve, mióta a 48-iki törvények alapján álló alkotmányos magyar kormánynak örvendünk, egészen más jelentőséggel bir, mint a melylyel addig birt, mig ily parlamentáris kormányunk nem volt, — s a ki ezt be nem látja, s elismerni nem akarja, az nem méltó az 1848-iki törvényekre. A közös ügyek, vagy más szavakkal, azon viszonyok, melyek Magyarországot ő Felsége, Magyarország koronás királyának többi országaival közösen érdeklik, azon benső szövetségnek, azon „válhatlan kapcsolatinak természetes és szükséges kifolyásai, mely köztünk s az örökös tartományok között a pragmatica sanctio értelmében létezik ; s valamint e kapcsolat szükségét állami létünk biztosítására a baloldal is beismeri, úgy mindeddig nem tagadta azt sem, hogy Magyarország s az örökös tartományok közt közös ügyek léteznek, a minthogy azoknak létezését az 1848. III. t. ez. 13. §-a is, mely világosan a hazát az örökös tartományokkal közösen érdeklő viszonyokról szól, kétségtelenül beismeri. A ki tehát azt mondja, hogy a közös ügyeket az 1867-iki törvények hozták létre, az vagy szándékosan ferdíti el a legtisztább igazságokat, vagy nem ismeri az országnak sem régiebb, sem újabb történetét, nem ismeri még a jelen országgyűlésnek tárgyalásait sem. A Deák-párt és baloldal közötti lényeges különbség tehát korántsem abban áll, mintha emez bizonyos közös viszonyok létezését tagadná, mit amaz elismer, hanem abban, hogy a Deák-párt a közös ügyek elintézésére czélszerü módot talált, s igy a kiegyezést létrehozta, mire a balpárt képes nem volt, s hogy a Deák-párt azon alapokat, melyeken a kiegyezkedés létrejött, mert azokat helyeseknek s üdvöseknek tekinti, fenn is akarja tartani; ellenben a balpárt azokat minden áron azonnal le akarja dönteni, a nélkül, hogy helyükbe jobbat állítani, vagy csak indítványozni is képes volna. A közös ügyek czélszerü elintézésére pedig alkalmas formát és módot kellett találni azért, nehogy azon kapcsolat, melyben Magyarország az örökös tartományokkal van, a két fél közötti békétlenségekre és viszályokra adjon alkalmat, a helyett, hogy általa azon legfőbb czélt, mely a pragmatica sanctióban is kifejezve van, elérnők, t. i. a külmegtámadtatások eseteibeni kölcsönös, biztos és sikeres védelmet; de kellett egyszersmind azért is, hogy ezentulra minden önállásunkat és függetlenségünket veszélyeztető beolvasztási törekvéseknek eleje vétessék; mert mindaddig, mig ez meg nem történt, a régi bizonytalanság és bizalmatlanság vészthozó átokként lebegett a nemzet élete fölött. A Deák-párté az érdem, hogy azon intézményeket, melyek egyedül mutakoztak a közös ügyek elintézésére, létrehozta a nélkül, hogy a nemzetnek sarkalatos jogaiból csak egyetlen-egyet is föladott volna. Ezen intézmények az u. n. bizottságok vagyis delegatiók a közös külügy-, hadügy- és pénzügyminisztériumokkal. A baloldal megtámadja ezen intézményeket a nélkül, hogy azoknak kártékonyságát az ország érdekeire csak legtávolabbról is képes volna bebizonyítani; megtámadja a nélkül, hogy azok helyébe valami jobbat, mely úgy az alkotmányos fogalmaknak, mint a pragmatica sanctióban megállapított válhatlan kapcsolat nagy- fontosságú czéljának megfelelne, állítani képes volna; s bár ezen intézmények életképességüket s a czélnak megfelelő' sikerességüket már gyakorlati életbeléptetésök első évében fényesen igazolták ; megtámadja a nélkül, hogy tekintetbe venné, miszerint a fen- álló európai és birodalmi viszonyok közt csak ezen intézmények védpaizsa alatt lehetséges hazánk belső fejlődését s úgy anyagi, mint szellemi erőink megszilárdulását, valamint nemzetiségi törekvéseink nagy czéljait elérni, s biztosítani. S miután a baloldal nem szűnik meg izgatni a népet úgy a delegatiók, mint a közös minisztériumok intézményei ellen, s politikai programmjában épen azoknak eltörlését tűzte ki magának czélul; azért szükségesnek tartjuk, ezen intézmények természetét itt részrehajlatlanul, a lehető legrövidebben megismertetni, hogy senki magát félrevezettetni ne engedje, s hogy önállólag hozhasson Ítéletet úgy a Deák-párt hazafias eljárása, mint a baloldal méltatlan támadásai felett. A delegátiók intézménye iránt bizalmatlansággal viseltetni csak akkor lehetne okunk, ha azoknak akár összeállítása, akár pedig tárgyalási módja már magában nem nyújtana teljes biztosítékot azon érdekek megőrzésére , melyeknek alkotmányos utoni elintézése reájok bizva van. 4 T A It C Z A. §> Felelet Martonffy K. urnák. Tisztelt földi uram (szives engedelmével bátor vagyok kegyedet én is igy czimezni, minthogy csakugyan mindketten székely eredetűek vagyunk, és kegyed is e rám nézve megtisztelő czimezést használta) a vitát ugyan, mely köztünk keletkezett, észrevételeimre irt válaszában ar maga részéről befejezettnek nyilvánítja, s azt az én részemről annak tekintetni kéri, és, megvallom, nekem nincs is kedvem oly vitát, melyet az illető ellenfél érdektelennek és meddőnek nyilvánit, tovább folytatni, s azzal öt és talán a t. olvasó-közönséget is untatni; de mivel t. földi uram észrevételeimnek több pontját félreértette, s az általam első helyen említett kutforrásnak Tinódynak, nemcsak illetékességét és hitelét, hanem jellemét és erkölcsi értékét is kétségbe vonta; késztetve vagyok még egyszer e kérdésben nyilatkozni, észrevételeimnek félreértett pontjait fölvilágosítani, és Tinódyra vonatkozó állításaimat nemcsak a tudomány érdekében, hanem az ő emléke iránti kegyeletnél fogva is igazolni. Itt mindenekelőtt kijelentem, hogy engemet korántsem a vi- tatkozási viszketeg, hanem egyedül a tárgy iránti érdekeltség indított arra, hogy t. földi uram czikkére észrevételt tegyek. És hogy az ily észrevételezések nem egészen szükségtelenek, azt eléggé mutatja vitánknak épen egyik tárgya, t. i. Vahot Imrének azon állítása: hogy Homonnay Gáborné az egri vár védelmében személyesen részt vett; mert ha ezen állítást akár t. földi uram, akár más valaki annak idejében megczáfolja, az nem szolgáltat vala későbbi tévedésre alkalmat, s alkalmasint jelen vitánk is elmarad vala. De az ily észrevételek még akkor sem egészen haszontalanok, mikor talán nem is egészen alaposak ; mert alkalmat szolgáltatnak az ellenfélnek állításai bővebb igazolására, a mi mindig csak a tudomány nyereségére szolgál. Én is tévedhetek, más is tévedhet, sőt néha nem csak mi, hanem a hírneves irók és tudósok is tévednek, kik egész életöket tanulmányaiknak szentelték ; épen az az ily észrevételeknek a czélja s az elfogulatlan kritikának a feladata, hogy az Írókat és olvasókat az ily tévedésekre figyelmeztessék. Ugyanazért nem vagyok ugyan barátja a személyeskedéssé fajuló, ügyvédi fogásokkal, s a dologra nem tartozó élczekkel folytatott makacs vitatkozásnak; de a komoly, férfias és tárgyilagos vitát, a tudomány érdekében, mindig szívesen fogadom, és meggyőzettetésem esetében is megvan az a vigasztalásom: hogy a tudománynak kérdésbe hozott állítása felvi- lágosittatott, s annak irodalma egy értekezéssel gyarapodott. Különben is a főczél, melyre történelmi nyomozásainkban törekednünk kell: a valóság, vagyis történelmi igazság : a ki e czélt tűzte ki magának, az örömmel fogadja bárkitől is akár az útbaigazítást, mely őt tévedéséről fölvilágositá, akár az ellenkező véleményt, mely állításának bővebb igazolására utalá. Ezt föltettem, és fölteszem t. földi uramról is, mint komoly és higgadt gon- dolkozásu ellenfelemről. T. földi uram azt állítja: hogy a véleményezés mindenkinek szabad, s oly tény fölött, mely nem nyugszik kétségtelen igazságon, csak is véleményt lehet mondani; az eltérő vélemény azonban az ellenkező véleményt nem igazítja meg. „így általánosságban vetve föl a kérdést, kegyednek igazsága van; de itt kegyed engemet félreértett, a vitának két egymástól különböző tárgyára vonatkozó állításaimat összetévesztvén. Méltóztassók csak a dolgot megkülönböztetni: én nem akartam a kegyed véleményét az én ellenkező véleményemmel megigazítani. Az észrevételeimben előforduló megigazít ás kifejezés vonatkozik, mint a szöveg is mutatja, a vita első tárgyára, vagyis kegyednek azon állítására: hogy Ilomonnay Gáborné nem küldött segédcsapatot az egri vár védelmére. Hogy pedig itt t. földi uram tévedt, azt maga is megvallja, elismervén, hogy a negativ érv a positiv érv által megsemmisittetett. E tévedésre vonatkozik tehát a meg- igazitás. A mi pedig a vita másik tárgyát, vagyis a többi egri hősnőket illeti: ott én a kegyed állítását vagy véleményét nem igazítottam meg; hanem annak ellenébe eltérő állítást vagy véleményt hoztam fel, a mi mindenkinek szabadságában áll.
