Eger - hetilap, 1868

1868-01-09 / 2. szám

12

midőn azt némi tudománynyal, körülményismerettel, s vállalkozási bátorsággal önmaga a termesztő élvezhetné kizárólag.

A legközelebbi kilátás a közvetitöktöli fllggetlenitésre főleg- a bortermesztésnél mutatkozik, mivel e gazdasági ág miivel tetésével a legtöbb müveit gazda foglalkozik, kik szakképzettségűk s általán tudományos haladottságuk által mind vállalkozásra, mind alkalmas piaczok fölkeresésére s kereskedelmi összeköttetések eszközlésére képesitvék.

Nem lesz tehát, ez önkereskedés czélját tartva szem előtt, érdektelen, a borkivitelünket elősegítő, sőt mondhatni, megalapító borvám-leszállitásról néhány szót szólani, mely fogalommal hazánkban : élénk borkereskedés, s a borászat nagyobb kifejlődése a legszorosb következményi kapocsban áll.

1865. april 11-kén kezdettek meg Ausztria részéről a német vámegylettel a tanácskozások, melyeknek czélja kereskedelmi szerződés kötése volt. — Saját előnyünkre sikerült mind a borvámot, mely egy vámmázsától 4 tallért tett, 2 % tallérra, vagyis 4 o. é. frtra leszállittatni, mind a hazánkra csak még jövőben nagyfontosságu keményítőre nézve is jelentékeny vámengedményt kieszközölni. A reánk nézve oly igen előnyös szerződés már-már megköttetett, midőn Francziaország, élvén azon jogával, hogy a vámegylet részéről tett vámengedmények csak az ö bele- egyeztével nyerhessenek érvényt, ezen nekünk tett engedményekhez való hozzájárulását egyenesen megtagadá, s igy az egész ta- nácskozmány eredménytelen lön.

Hozzájárult még ehhez, hogy Francziaország Poroszország gal kissé feszültebb viszonyba jött, mivel az, nem tekintve a legújabb átalakulásokra, melyek egy északnémet szövetséget egy az anyagi érdekeket szorosban egybekapcsoló vámparlamenttel teremtettek, az abban foglalt Mecklenburg nagyherczegséget, jelen függő állását tekintetbe nem véve, a vele még függetlensége korában kötött szerződések kötelezettségeitől nem akará fölmenteni.

Legújabban e részben fordulatot jelezhetünk, mi abban áll,

[ hogy a franczia kormány Mecklenburgot kötelezettségeitől fölol- i dá, de viszonttéteményül ő is követeié most Poroszországtól a j 22/3 tallérnyi borvám-engedményt a franczia borok számára.

Most tehát a viszonyok fordultával a mi közös kiilügymi- nisteriumunk is a félbeszakadt tanácskozások fonalának újbóli I fölvételére, mivel már most Francziaország akadályozásától sem ' félhetni, Pretis osztálytanácsost nevezé ki, s a már 2 év előtt 1 kész eredmények rövid idő alatti szentesítését bizton remélhetjük.

Eddig fejlett jeleuleg ez ügy, mely boraink élénkebb keresését vonandja maga után, s ennek közzétételével be is van fejezve ez időszerint feladatom. Saary Ferencz.

i

Nyílt levél Eger város t. polgármesteréhez.

Eger, jan. 7.

E lapok f. évi I. számában, az egervárosi tisztviselők uyug- dijazásáról, K—s-től egy figyelemre méltó czikk jelent meg. Ne engedjük ezen életrevaló és sokakra nézve életbiztosító eszmét a pusztában elhangzó szóként elröpülni, mint ez már több közér- j dekli inditványnyal történt. Ön, t. polgármester ur, kit a nép bi- j zalma városunk élére állított, kezébe vehetné ez ügyet , s a kö- j zönség jóakaró támogatása mellett azt, ha nem is mindjárt, ha, jelenlegi szegény helyzeténél fogva, nem is egy oly nagy város j hoz méltólag, mint Eger, — mégis valósíthatná. Egyszer csak ; kezdeni kell, s ha ez áll, nem látom át, miért ne kezdhetnék azon- ! nal.

A nyilvános tisztviselő a közönséget szolgálja ; élete legna- I gyobb részét a közjó szolgálatában, csekély fizetésének évenkinti j fölemésztésével tölti el: nem szomorú látvány-e tehát, a köz- ügyek, a rend és jogbiztonság eme szolgáit öreg napjainkban nyomorogni látni? Nem leverő-e látni, hogy a közszolgálat elismerés helyett koldusbottal fizet? Nem visszariasztó-e ily pálya j minden tehetségesebb emberre nézve ? És végre, nem veszit-e a

4 T A K

A halálbüntetés ellensége.

— Beszélj-. —

(Folytatás.,)

Eznap délutáu hasztalanul várá Johanna kedvesét; miért is kissé kedvetlenül ugyan, de még meglehetősen nyugodtan szobájában tölté el az időt. De midőn Hugó estére sem jelent meg, a lányka fölötte nyugtalan lön , meg nem foghatván, mi akadályozhatja Hugót abban, hogy kimaradását még csak nehány sorban sem adja tudtára. A lányka szivében a féltékenység gyanúja kezde feltűnni. Mielőtt azonban nyugodni ment volna, többet hallott. Egy asszony, ki házi dolgaiban naponkint néhány órán át rendesen segélyére szokott volt lenni — értesítő a történt gyilkosságról, s anélkül, hogy Hugót s annak a meggyilkolthozi viszonyát ismerte volna, megjegyzé a fecsegő: hogy a meggyilkoltnak unokaöcscse mint gyanús már el is fogatott. Johanna iszonyú sikoltással ájultan földre rogyott. Csak sokára és nagyon nehezen hozhatá őt az asszony ismét eszméletre. Johanna fölvető szemeit, és zavartalan tekintett körül. A még csak azelőtti napon tartott kivégzésről való beszélgetés, a hóhér általi halál, minden képzel- ' hetö borzadalmaival tölté most be egész valóját. Az asszony látván e sajnálatra méltó állapotot, felajánlá magát, hogy éjen át nála marad. Ez értelmes nő volt, s Johannát tőle telhetőleg vigasztald, midőn az folytonos siránkozás közt Hugó ártatlanságát emlegető.

— Ily kitűnő jellem, kinél a becsület a legfőbb, annyi köl- tőiséggel s lovagiassággal telt szív, hogy is volna képes ily gyalázatos tettet elkövetni ? Szégyen a bírákra, kik igy járnak el hivatalukban ! mondá Johanna.

—■ Ön, úgy látszik — válaszold az ápolónő — túlságosan jóhiszemű a férfiak iránt, mert még tapasztalatlan s romlatlan kedélyű. Higyje el, sok rendkívüli dolog szokott történni ily nagy városban egyszer-másszor. No de én fölteszem magam is, hogy Hugó ur nem oly elvetemült ember, ki ilyesmire képes volna. Hagyjuk tehát a dolgot, majd kiderül előbb-utóbb. Hisz ha — mint ön állítja -— csakugyan itt volt Hugó ur az nap önnél, csak rá fognak akadni a gyilkosság elkövetőjére. Vigasztalódjék kedvesem!

C Z A. f*Johanna Istenbe veté bizalmát, 8 kedvesének mielőbbi megszabadulását remélé. Másnap atyjától levelet kap, melyben ez értésére adja, hogy miután üzlete hosszabb időre Brünnben fogja tartóztatni, jöne el hozzá, mert ily soká nem akarja kedves lányát nélkülözni, sem önmagára hagyni. Johanna erre azonnal értesité atyját a történtek felől, kérvén őt, jőne el mielőbb, ha csak rövid időre is. Atyja helyett azonban ismét csak levél .jött, melyben az leányát ismételve magához hívja, s egyúttal inti: ne avatkozzék Hugó gyanús dolgába, hagyja magára, hisz úgy sem segíthet rajta. E levél annyi hidegséget, szívtelenséget és aljas önzést árult el, hogy Johanna egész valójában utálattal telt el, és szivében teljesen elidegenedett atyjától. Különben sem viseltetett hozzá igazi benső szeretettel. Atyja ugyan mindenkor kiváló figyelemmel viseltetett iránta, ez azonban a lánynak úgy tűnt fel, mintha vele, miként drágaköveivel — csak tündökleni kívánna. Sokszor mintegy ösztönszerüleg is ellenszenvet érzett az öreg irányában, ő azonban ezt önmagában mindannyiszor erővel lekiizdé. Most azonban, midőn atyja legszentebb érzelmei iránt ily hidegség és önzéssel nyilatkozott, amaz ellenszenv fölébredt benne, és szivében a legfőbb helyet Hugó iránti szerelme foglalá el.

Johanna atyja utolsó levelére azt válaszold: hogy elhatározott szándéka mindaddig Bécsben maradni, mig Hugó sorsában változás nem áll be, s hogy Isten majd csak segít rajta, ha atyja elhagyja is. Erre az öreg, nehány 100 forintos bankjegyet küldött, s megjegyzé, hogy leányának ebbeli önfejűsége nagyon elszomorítja öt, s ezután csak arról értesité: hogy ezentúl Prágából várja közleményeit. Atyjának ezen közömbössége szivét még nagyobb mérvben keserité. Most összeszedő minden erejét, s az ápolónő kíséretében a vizsgálóbiróság épületébe sietett, hogy ott elfogott kedvesével beszélhessen. E kívánságát nem érhette el, mert nem nyert engedélyt. Szivszakadó fájdalommal tért tehát haza, ahol aztán a magánosság szenvedését még inkább növelő.

Végre az ápolónő tanácsára a vizsgálóbirósághoz egy jelentést irt, melyben tudtul adá, hogy Hugó ügyében tanukép óhajt kihallgattatni. De alig hogy a törvényszéki szolga nála megje- I lent, azzal majdnem egyidejűleg a háztulajdonos is előjött, kije- I lentvén előtte, hogy miután a bérlet határideje úgyis ép most járt