Eger - hetilap, 1868

1868-01-02 / 1. szám

VI. évfolyam. 1. szám Január 2-án 1868. Előfizetési dij: Bgész évre . . 5 ft - kr Félévre . . . 2 „50,. Negyedévre . . 1 ,. 30 ,, Egy hónapra . — -4J ., EGER. Hirdetésekért minden hasábzoti sorhelj után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 ki fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jent sch G. könyvkereskedése s minden kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő: egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Bécsben: Haasenstein és Vogler, — és Oppelik A., — Pesten: Zeisler M. előfizetési fölhívás AZ POLITIKAI S VEGYES TARTALMÚ HETILAPRA. Előfizetési föltételek. Egész évre ...............................................5 ft —­F élévre ...............................................2 ft 50 kr. Negyedévre...............................................1 ft 30 kr. E gy hónapra...............................................— 44 kr. Intézkedni fogunk, hogy lapunkat a t. előfizetők min­dig pontosan megkapják. T. gyűjtőinknek hat előfizető után egy tiszteletpél- dánynyal szolgálunk. Az előfizetési pénzek az „Eger,, kiadó-hivatalába (ly- eeumi nyomda), vagy a szerkesztőséghez (Széchenyi-utcza 26. sz.) bérmentesen küldendők. Az „Eger“ kiadó-hivatala. (Lyceumi nyomda.) 1868. Mire e sorok napvilágot látnak, már bennlesziink az uj esz­tendőben. Szellemem az ő és uj esztendő, mondhatni, a magyarországi és ausztriai ó és uj világ között lebeg. 20 esztendő pergett le 1848—68. között! 20 éve a sok mindenféle kin, baj, nyomorúságnak, és más hasonló nevezetű kedves dolgoknak; adja az ég ura, bogy most az egyiptomi 7 kövér év mintájára, — legalább is 20 boldog esz­tendő következzék! De leszen-e ? Az 1867. év nagyhorderejű eseményei után, — melyekben a magyar és osztrák állam nagy kérdése magyar ész, és a so­káig félreismert keserű próbákat kiállott magyar hűség által sze­rencsésen megoldatott; — és a magyar-osztrák államnak a cen­trálisát absolutismus biiszhödt posoványában már-már elmerülő sajkája, az alkotmányosság és szabadság tengerén újólag biztosan lejt, a két, rész testvéresült, zászlaja újólag tiszteletteljesen leng, a magyar korona régi fénye visszanyeri ősi sugarait, és a magyar elem újólag a dolgok élén áll — mindezen események után, mon­dom, szebb jövőt remélni lehet! Azonban itt áll az uj év nagy kapuja... Mit rejt sűrűn el­fátyolozott sötét méhe ? Képes e halandó gyönge szem ezen át­hatni ? Keleten a régi kitartással, és roppant ravaszsággal össze­bonyolódott ügyek, Olaszország ingadozó magatartása, Róma veszélyei, Francziaország nyugbatatlanságai, Németország vajú­dásai, Ausztriában a régi centralisták és a foederalisták áskáló- dásai, országunkban a különféle nemzetiségek túlságos követe­lései, és végre a, mi régi átkunk, az egyetlenség, vájjon azf x867- iki, még meg nem erősödött alkotmányt rettenetesen meg nem próbálják-e? kérdés, kérdés, kérdés ! — melyre csak az idő fog válaszolni. Legyenek azonban bárminő sötétek az 1868. év prospectu- sai, nemzetnek kétségeskedni nem szabad, hanem mindig remél­nie kell. Mert a remény életet ad, az élet mozgást és tevékenysé­get szül, a tevékenység ismét a békében jólétet, a bizonytalan időkben előrelátást, a zivatarokban pedig okos védelmet teremt. Remény, összetartás, és tevékenység! Ez a három szó rejti azt, mit újévi üdvözletül küldünk t. ol­vasóinknak. Dixi. Hevesmegye nagygyűlése. Hogy minél teljesebb jelentést tegyünk a kettős megyénk bizottmánya által 1867. évi decz 16. és következő napokon tar­tott nagygyűlésről, pótlólag közöljük még a következőket: A decz. 18-iki ülésből: Felolvastatott Benkó Albert szbiró hivatalos jelentése, mely szerint Szolnok városa föbirájáboz, a város által szolgabirói en­gedély mellett haszonbérbe kivett regale-jogoknak indokolatlan árverési feltételek alatt alhaszonbérbe bocsátása alkalmából a •/. alatti tiltó meghagyást intézi, de a városi főbíró azon szóbeli nyi­latkozatára, hogy a regale egyesek által vétetett és adatik ki, az árverelésnek szabad menetet engedett. Azonban, miután a Rosen- zweig testvéreknek e tárgyban hozzá beadott ■//. alatti panaszos kérvénye folytán, a város föbirájától bekivánt •///. alatti közgyű­lési határozatból bizonyossá lett a felöl: hogy a regale-jogok csakugyan a város részére vétettek ki, s ugyancsak az által adat­tak egyeseknek alhaszonbérbe, s hogy Rosenzweig testvérek és Breuer Sámuel az árverelésből valóban kizáratíak, roszalván a nevezettek indokolatlan eltiltását, a minden hatósági felügyelet nélkül megtartott árverést, nehogy zavarok és kipótolhatlan ká­rok okoztassanak, érintetlenül hagyta ugyan, de azt, hogy az árvereléstöl eltiltott egyének az albérlők bármelyikével társasá­gi viszonyba léphessenek, megengedte. Ezen határozat után a Rosenzweig testvérek házuk és szeszgyári épületükben korcsmát nyitottak, de az italmérési he­lyiségükben talált italokat a városi főbíró elkobzás végett lepe- csételteívén, s e tárgyban hozzá az 5/. alatti panaszát benyújt­ván, a kedélyek lecsillapítása végett a nevezett italmérési he­lyiséget bezáratni rendelte ugyan, a lepecsételt iratoknak kért elkoboztatását azonban megtagadta. Erre Szolnok város főbírája a 4/. alatti, a Rozenzweig test­vérek pedig mind a */. mind az b/. alatti határozat ellenében a 8/. és ®/. alatti felfolyamodással élvén, az ügyet a bizottmánynak to­vábbi intézkedés végett bemutatja. Pótlólag fölterjeszti még Szolnok város főbikájának a ’•/. alatti végzés elleni felfolyamodását. Ezek kapcsában felolvastatott Szolnok város főbirájának kérvénye, mely mellett az árverési föltételeket is magában fogla­ló árverési jegyzőkönyvet jóváhagyás, és az árverezők nyilatko­zatát tudomás végett fölterjeszti. Bár Szolnok városa közgyűlésének 1867. évi szeptember 27-én kelt azon határozata, hogy Breuer Sámuel és Rosenzweig testverek a város közönségére szállott korcsmáltatási jog albér­letbe adása alkalmával a nyilvános árveréstől eltiltattak, a 8/. alatti felfolyamodás szerint eléggé okadatolva van ; minthogy azonban annak szövege minden indok nélkül szűkölködik, a szol­gabirói végzésnek ezen része helybenhagyatik. — Helybenba- gyatik azon része is, mely a felsőbb hatóságnál elölegesen be

Next

/
Oldalképek
Tartalom