Eger - hetilap, 1867
1867-06-06 / 23. szám
184 önállóságát megvédi, addig biztosságot nyújt Ö Felségének, a királynak is, mert a trónról való lemondását a nemzet hozzájárulásától teszi függővé, — a főrendek gróf Cziráky János ő excja indítványára egyhangúlag elfogadták. Hasonlag egyhangú szavazattal lőnek elfogadva a nádori hatáskörre vonatkozó, a miniszterek kinevezését illető, a nemzetőrség felfüggesztését tárgyazó, a képviselőház által elfogadott és hozzájárulás végett közlött tör- vényezikkek. Elfogadtatott végre a csajkások kerülete és bánsági végvidék képviseltetése iránt hozott képviselői határozat is. A képviselőházban több kérvény bejelentése után, melyek között megemlitendő a Fehér Miklós szolnok-kerületi képviselő választását sérelmesnek pauaszló és vizsgálatot kérő kérelem,— az illető országos küldöttség bemutatta és a ház asztalára tette le a koronázási hitlevelet, a trónróli lemondást tárgyazó törvényczik- ket, és a koronázási eskümintát. E dolgozatok felolvastatván, a képviselők között kiosztattak és tárgyalásra mai napra tűzettek ki. Ma e tárgyon kívül még vegyes ülés is tartatott és Ö Felsége előterjesztése alapján korona-őrökké gróf Károlyi György s báró Vay Miklós ő excái választattak meg. A vegyes ülés a kép- viselöházban tartatott. Délután 2 órakor a főrendek folytatni fogják az ülést, és hihetőleg a képviselőház a hitlevél, az esküminta, és a trónróli lemondás tárgyalását bevégezve, ezeket ekkor már a főrendekhez átküldheti. A koronázás biztos hir szerint f. hó 8-án fog megtartatni. Deák ma inditványozá, hogy egy országos küldöttség menjen Ő Felségeikhez, megkérni úgy a királyt, mint a királynét, hogy engedve a nemzet óhajtásának, magukat megkoronáztassák! Azon erélyes válasz, mely a„P. Napló“ vasárnapi számában Somssich Páltól Kossuth levelére megjelent, külön lenyomatban is árultatik. Ebben Somssich Kossuth levelének tárgyait kellő mértékére leszállítja, és az eseményeket összevetve kimutatja, hogy bármily szépek és fellengzők legyenek is tervei, eddig a hazára nézve ilyeneknek nem bizonyultak be. Nyíltan szól és kérdi: hol van tehát azon sok külsegély, biztatás, melylyel 49 ben úgy, mint azóta oly kecsegtetően árulgatta magát és a nemzetet? A „Pesti Napló“ mai számában pedig Görgei Arthur intéz nyílt kérelmet Kossuthhoz: hogy igazolja állításait, hogy a nemzeti erő csak kevéssel több kitartással 1849-ben czélhoz vezetett volna. Görgei idézi Kossuthnak 1849-ben e részben kiadott és nála eredetiben meglevő proclamatiójának szavait, melyekből kitetszik, hogy akkor ő maga is más nézetben volt, más meggyőződést táplált. Fővárosi levelek. II. Pest, jun. 4. Levelezői tisztünknek talán soha sem jutott nehezebb feladat, mint most, tárgyainknak sok- és nagyszerűsége által, annyi, ra, — hogy azok kellő ecsetelésével gyakorlatlanságunk öntudatában csak alig bátorkodunk megmérkőzni. Főtárgyát leveleinknek most mindenesetre az — Istennek hála már valahára nehány nap múlva megtörténő — koronázás képezi, s azon személyek körül forog, kik azzal kisebb nagyobb mértékben összeköttetésben állanak. — Az előkészületek oly nagyszerűek, s a naponként érkező idegeneknek sokasága 'oly nagy, minőt a főváros csak igen régen, vagy talán soha sem látott. Tegnap érkeztek meg Bécsböl a gárdák, köztük a huszárezredek tisztikarából kiválogatott s igy mintegy rögtönzött, körülbelül 37 tagból álló magyar kir. testőrség — mely egészen a régi ismeretes s feledhetlen szépségű magyar testőrség egyen- ruházata szerint lett fölszerelve. Ugyancsak tegnap érkeztek meg az udvari, valamint egyes nagy követek istállóihoz tartozó személyzet, lovak és díszkocsik, ezek között a koronázási hintó. — Szóval, minden oda mutat, hogy nagyon közel állunk már 8-ikához, mely napon a koronázás végbemenend. Ha esténként az ember a városligetbe kirándúl, itt oly tömeget s oly sürgés-forgást talál, minőt máskor az annak idején nagy hírre kapott népünnepek alkalmával soha sem tapasztalt; Á R C Z A. Tavaszi dal. (1867. máj. 4.) Valahára eljött ez a május, A virágok édes-kedves anyja! Remény színe kel a hó lepléből; Még a sirt is reméuyszin takarja! Virágoznak az erdők, fák, bokrok; A szomorúfüz is zöldül, éled: Csoda-e, ha az alkotmány fája Tövéből hajt erős csemetéket ? ! Visszatértek a tavasz zenészi: Fülemile, pacsirta és gerle. Megnyilottak a mi ajkaink is! ....Hisz nem csördül most láncz az éljenre! Tiszta az ég, szépen ragyog a nap: — Mintha ezt is választották volna. S úgy mosolyog, mintha azt beszélné : Csak húzzátok, szép a régi nóta ! Olykor-olykor ha az ég dördül is, Nem úgy dörg az, mint egynéhány éve. Utána hull egy kis csendes zápor: Örömköny ez, melyet az ég sir le! Szél is fut el, de úgy, mintha tudná: Hogy e honban már alkotmány is van; S tán azért jő, hogy a lengő zászlót Lobogtassa méltóságosabban ? Május, május, szép virágaidtól Dobog a szív, lelkesül az ember! Csak oszt a szép virágokból szépet — S jó gyümölcsöt hozzon a szeptember! Kiirtliy Jenő. Egy j éghajó. Beszély az angol-amerikai harczokból. Kanada határain az 1813-ik év telén, gyakran változó szerencsével, heves harczok vivattak. Az amerikaiak erősen nyomultak felénk, s kevés számú rendezett csapataink már teljesen ki valának merülve, midőn egy hatalmas hóesés az ellenségeskedéseket megszünteté. Erre aztán kényszeritett béke következett. Az utak járhatlanok lettek, mert iszonyú hótömegek lepték el a vidéket, s az ellenség, mely ellen most küzdenlink kellett, a kemény hideg volt. De mert tüzrevaló nem hiányzott, s élelmiszerekben gazdagon valánk ellátva, csapataink a kiállott fáradság után a nyugalmat igen kényelmesen élvezhették. Hadosztályom Port Hopeban feküdt, az Ontario tavának egyik északi kis kikötőjében. Mindössze ezredem egyik századából, nehány tüzér és kevés számú árkászból állott, egy mérnök vezérlete alatt. Havorth kapitánynál volt a főparancsnokság, s j én voltam egyedüli tisztje, mert a zászlótartó nehéz seb követ- 1 keztében kevéssel a nagy hóesés előtt Quebecbe vitetett. Habár I még fiatalember valék, mégis már több éves hadnagy voltam az ' angol hadseregnél, s minden erőmből előléptetésre törekedtem, 1
