Eger - hetilap, 1867

1867-01-10 / 2. szám

Egy pillantás városunk adóügyeinek kezelésébe.

Városi polgárságunk nagyobb része előtt tudva lesz az, hogy nálunk 1863-ban a fejedelmi adónál többé kevésbbé jelentékeny beszámítások történtek a cs. kir. adóhivatal részéröl, miután az újabb hivatalos jelentésekből kiderült, hogy az eredeti fölvétel (a szőlőknél) több helyen hiányosan történt, minélfogva sok termelő több éven át nagyobb adót fizetett, mint a mennyit az újabb kimutatások szerint, az adórendeletek értelmében, fizetnie kellett volna. Az államhatóságnak ezen eljárása az igazság elvitázhatlan követelményén alapult, miután minden, habár csak türbetöleg rendezett államban is, hol a hatóságok hivatásuknak megfelelni akarnak, s az egyesek jogosult érdekei s igényei tiszteletben tartatnak, törhetetlen elvül kell állani azon szabálynak, hogy midőn valamely polgár, a hatóságok hiányos eljárásánál fogva nagyobb teherrel rovatott meg, mint a mennyi az eljárás zsinórmértékéül szolgáló felsőbb rendeletek értelmében reá esnék : kiderülvén a tévedés, a túlterhelt a helytelen kivetés következtében tett túlságos befizetéseket visszakövetelheti, vagy pedig, a mi ezzel egyre megy, a jövő befizetéseknél magának beszámíttathatja. Sőt ha valakinek akár a helytelen fölmérés, akár a hiányos osztályozás ellen panasza van, sérelmét meggyőző bizonyítékok és kimutatások alapján mai napig is or- vosoltathatja.

Mi egy pillanatig sem kételkedtünk, hogy városi hatóságunk ezen elvet szintén gyakorlatba veendi a községi adónál, úgy mint azt az állam a fejedelmi adónál tette, s hogy ott, hol a tévedés nyilvánvaló , s főleg, hol az szélesebb körre hatott ki, hivatalból já- rand el, a nélkül, hogy bevárná az egyeseknek reclamatióit.

De jóhiszeműségünk ezúttal nagyon cserben hagyott. Méltó tehát, hogy a városi hatóság e tárgybani eljárását egy kissé bírálat alá vegyük.

Mindenki tudja, hogy a községi adó kivetésénél alapul az egyenes fejedelmi adó szolgál; minden adóforint után bizonyos számú krajczár határoztatván meg községi adóul. (Nálunk, mint ismeretes, a krajczárokból igen kevés hiányzik, hogy az alapul felvett forintot kiüsse.) Igen természetes tehát, hogy kiderülvén

az alap hiányossága, az maga után vonja az arra építettnek hiányosságát is. Vagyis, a mi alkalmazásunknál: hogyha többet róttak valakire fejedelmi adóban, mint a mennyivel tartozott volna helyes kivetés szerint, ugyancsak kelleténél többel terhel- tetett községi adóban is; s igy az ilyen nem csak fejedelmi, hanem községi adóban is többet fizetett, mint a mennyivel az adórendeletek értelmében köteles volt. Ez oly világos, mint a napfény, — s természetes jog, törvény és méltányosság napfénynél is világosabban követelik, hogy valamint az állam a törvényes mértéken tül tett befizetéseket a jövő fizetésekbe beszámította, habár rongált financziája az ellenkező eljárást javasolta is, — a városi hatóság is hasonló módon járjon el. — Mi ezt, mint szintén érdekeltek, vártuk is, de végre megunván a hasztalan várakozást, mely nem szült egyebet katonai executionál, illetékes helyen kérdést intéztünk e tárgy iránt, hol is körülbelől a következő választ nyertük: Alúlirott nem első, ki e tárgyat megpen- dité, de a városi hatóság, meggondolva először, hogy az e tárgyra vonatkozó kiszámítások hosszas és fárasztó munkával járnának ; — másodszor pedig, hogy jelentékeny lévén azoknak száma, kik ily módon többet fizettek, mint a mennyivel tartoztak, ezen túlságos befizetések beszámittatása által a városnak financziája érzékeny, máshonnét nem könnyen pótolható csökkenést szenvedne: a városi hatóság nem érezte magát indíttatva sem a hivatalos kiigazítás és beszámítás foganatbavételére, sem egyesek kérelme alapjáni eljárásra.

Ennyit nyertünk megnyugtatásul. De bennünket e válasz megnyugtatni egyátalán nem volt képes. — Mert hogy az itt föl- emlitetk érvek elseje legkisebb figyelemre sem méltó, az mindenki előtt első pillanatra világos. Vagy hát mire valók a város I adóhivatalnokai, ha nem arra, hogy a város összes adóügyeit ér- I deklő munkákat kivétel nélkül teljesítsék ? s hová jutnánk, ha J pl. valamely hatóság (nem mondom, hogy városunké) a polgárság érdekeit azért hanj agolná el, és sérelmeit azért hagyná or- vosolatlanul, mert a munka, melyet a hivatalnoknak ezekre vonatkozólag teljesítenie kellene, fárasztó és terhes! Természetes, hogy ez oda vezetne, miszerint épen a legfontosabb s legtöbb

T Á R C

Te is tudod . . .

Te is tudod, hogy boldog nem vagyok;

Hisz csak a könnyelműek boldogok,

Kik azt sem tudják, hogy mi fán terem ;

A mély gondolat, a mély érzelem.

Kik csókolgatják az élet kezét,

Elég nekik, hogy nem tiporja szét,

Sebet rajtok egy világ sem fakaszt,

Vagy ha igen, fillér is nyújt tapaszt.

Én ? nem hajlok meg az élet előtt,

Czudar, hazug, én rég ismerem öt;

Mit tőle birok, üdvöm romja csak,

Ha könyezek fölötte — ö kaczag.

Mindegy. Azért mégis építkezem,

Ha a halhatatlan remény fog kézén,

Összerakok minden széthullt követ,

Melyekről egy-egy szent emlék nevet.

Az ábrándoltár készen áll megint,

Felém, mint a menny, tündökölve int,

S mi szivemet gyógyítón hatja át,

Mintha ott látnám arczod sugarát.

Z A. §#Oh szép ábránd ! tovább, tovább, tovább . . . Övezd fénynyel az árvát, mostohát,

Hogy kit pusztára száműzött a lét,

Enyhítse egy szép, tünde, légi kép.

Tovább, tovább . . . s röpül a gondolat,

De szárnyán az ábrándkép is szalad,

Mig lassan a kék távolokba vész;

A szív törik, csüggedten áll az ész . . .

Sas.

Fővárosi tárczalevelek Kacsaközihez.

Pest, jan. 6.

Kedves urambátyám! Vége, vége mindennek! a Miklós- napjának, a krisztkindlintk, az uj esztendőnek ; az aranyos szilváiból készült krampuszt megettük, hogy megmutassuk, mennyire nem félünk tőle, a karácsony aranyos dióit, hogy megnézzük, nem csúsztatott-e valamelyiknek belsejébe az angyalka egy csengő- pengő körmöczi aranyat, feltördeltük, az uj év reggelén kapott jókivánatokat meg beakasztottuk a szögre, és eltettük máskorra, hogy legyen egy kis czukros zwiebackunk a keserű ürmöshöz, melyet jelenleg főz számunkra a birodalmi minisztérium uj szakácsa. Hallotta kedves urambátyám ? Katonák leszünk, én is, urambátyám is, mind, mind a 18-ik évtől a 45-ig bezárólag. Különben a hadügyreform-javaslat lehetőleg méltányossági szempontból indul ki, hogy a szegény köznép ne panaszkodhassék, miszerint a