Eger - hetilap, 1867

1867-01-10 / 2. szám

11

érdeket érintő Ügyek maradnának teljesítetlenül, s hogy épen azon tévedések, melyek legelágazóbbak és legszélesebb terjedelmet nyertek, s azért legtöbb sérelmet rejtenek magukban, maradnának helyreigazitás nélkül; miután ezeknek kidolgozása a legfárasztóbb, s legtöbb munkával jár. Ezt pedig szépen megköszönné a társadalom!

Egyébiránt korántsem áll az, hogy ezen egész kiszámítás valami igen fárasztó, s terhes munka volna, miután ez a legegyszerűbb számadási műtétéi, a melynek kivitelére a számadó tisztviselőnek minden adat rendelkezésére áll. Egy kis erőmegfeszi- tés, és semmi egyéb!

A második érv, mely felhozatik, hogy a város financziája nagy csorbát szenvedne, úgy látszik, több alappal bir az elsőnél, de csak is úgy látszik, mert ha közelebbről vizsgáljuk, ennek is azonnal kitűnik tarthatlansága. — Mit mondanánk ugyanis mint bírák azon alperesnek, ki teljesen elismervén a felperesi követelés alaposságát, azért kérné magát a fizetéstől fölmentetni, mert a fizetés őt pénzzavarba ejtené? A város azoknak irányában, kik többet fizettek be adóban, mint a mennyivel tartoztak, ezen alperesnek helyzetében van. Itt korántsem valami méltányossági vagy kegyelemtényről van szó, hanem jogos, elvitázhatlan követelésekről. Mert azon összeget, melyet a városi hatóság az egyesek tői illetéktelenül bevett, ezen egyesek jogosan, a törvények értelmében, visszakövetelhetik, —- s a város financziája rendbentartásának korántsem az a módja, hogy az egyesek igazságos követeléseikben megrövidittessenek,vagy pedig azoktól végkép elüttessenek, hanem egészen más; s ezen másról gondnos- j kodni, természetesen ismét a városi hatóság feladatához { tartozik.

A midőn tehát a városi hatóság azt feleli, hogy a kérdéses beszámítások által pénzügyi rövidséget szenvednének, arra mi egyszerűen azt válaszoljuk, hogy a hatóság kötelessége, szükségleteinek fedezéséről gondoskodni jog és törvények alapján, nem pedig az egyesek jogos, törvényes követeléseik megfosztá- j sával. Ezen jogos követelésekről az egyes önszántából lemondhat, j de őt attól kényelmi, vagy utilitási tekinteteknél fogva sem ma- '

gistratusnak, sem bizottmánynak, sőt még közgyűlésnek sincs joga elütni, mert az sincs felruházva az egyesek vagyona feletti rendelkezési joggal.

Szolgáljon ezen néhány sor egyszersmind nyilvános inter- pellátióúl illetékes helyröli nyilvános felvilágosítás végett.

Vavrik Béla.

Politikai hírek s események.

Francziaország. Napóleon császár újév napján, a diplo- matiai testület szerencsekivánatait fogadván , következőleg válaszolt : „Az uj év kezdete alkalmat nyújt nekem: hogy a trónok fenmaradása s a népek jólléte iránti óhajaimnak kifejezést adjak. Reményiem, hogy a béke s engesztelödés egy uj korszakába lépünk, és hogy az átalános világtárlat nagy befolyással lesz a szenvedélyek megnyugtatására, az érdekek egymáshoz való közeledésére. Köszönetét mondok a diplomatiai testületnek a sze- reucsekivánatokért, s kérem azt, hogy tagjai illető kormányaiknál az én barátságos érzületem tolmácsolói legyenek.“ —

Tehát a császár békével biztatja a világot; de ezt tavaly is tette, s még nagyon jól emlékszünk a múlt nyár eseményeire. Ha a császár maga is hinne a békében, nem siettetné nyakraföre a hadsereg reformját; mert nem valósult azon hir, hogy egyelőre lemondott volna az uj szervezés foganatosításáról. Azonban mivel szervezési javaslata a nép minden rétegénél a legnagyobb ellenzésre talált, abban lényeges módosítások történtek, melyeket az államtanács eszközlött. A „France“ szerint az uj terv különösen azon két nehézséget kívánta elhárítani, melyet a közvélemény az eredeti terv ellen emelt. Egyik a tartalék beparan- csolását, másik a megváltás tilalmát illette. Az első a törvényhozótest jogaiba ütközött, a másik ellenkezett a franczia nemzeti jellemmel. A tett módosítások által mindkét nehézségen segítve van.

Olaszország. A „Moniteur“ constatirozza, hogy az alkudozás, melylyel Tonello az olasz cabinet részéről megbizatott, tetemesen előhalad; azon kérdések többsége, melyeket a pápai kormány a kiegyezkedés alapfeltéteiként felállított, Florenezben

terhek egyedül csak ö rá nehezednek, meg van engedve, hogy az egyenlőség dicső elvébenazon ifjak is gyönyörködhessenek, kik tiz- tizenötévi fáradságteljes munka után épen pályájuk közepén vannak, — hogy mikor végzik azt be, ki törődik vele ? legalább, ha hat évi sorkatonáskodás után tiszteletbeli helyettes másodaljegy- zöségért folyamodnak a megyéhez, folyamodványukban döntő argumentumként helyezhetik be: emeritus baka-káplár!.. Aztán meg mennyi mulatságos oldala lesz majd annak a közös hadgyakorlatnak! Ha majd valami potrohos landwehr úrra rákiáltanak, hogy: hasat be, mellet ki, aztán a tornázásnál famászás, árokugrás sat. alkalmakkor, tudja kedves urambátyám, mindez fölér valami ingyenszini előadással. Hanem itt is kiknek jut a legzsirosabb falat? A süketeknek, némáknak, sántáknak, bénáknak ; mig mi keserű sóhajok közt törölgetjük az exercirozás alatt verejtékes homlokainkat valahol távol, addig ők egész epikuri kényelemmel füstölgethetik a jó dohányt hölgyeink oldala mellett. Ez már még sem igazságos, ha én financz-miniszter lennék, „hadképtelenségi“ adót vetnék ki rájok, vagy legalább is megparancsolnám nekik, hogy a távozó férjek kulacsait tartozzanak megtölteni jóféle búfelejtővel.

Minden tréfás szinezetüsége mellett is sokkal komolyabb dolog ez, kedves urambátyám, mint első pillanatra gondolnók, uj évi ajándéknak meg pláne nagyon is keserű. Nem tudom, igaz-e, hanem Sylveszter estéjén, mikor t. i. e reform-javaslat a „Wiener Zeitung“ esti lapjában először látott gáz világot, két újságkihordó lába eltörött a sikamlós járdán, a londoni kristálypalota lángba borult, — a bécsi pénzsajtóban pedig a nyomdavezetőt, ki épen az uj egyforintosok nyomását igazgatta,megütötte aguta ... Ezek oly ómenek, melyek még a tisztánlátás adományával dicsekedő Grirardint és Fáik Miksát is zavarba ejthetik a legközelebbi vezér- czikk megirásánál.

Hagyjuk, kedves urambátyám ez untató tárgyat, s menjünk sétálni a váczi-utczába. Ott mindig nagy az élénkség; eső, sár, csikorgó hideg, sűrű köd nem tartóztatja vissza a váczi-utcza rendes látogatóit, hogy ne ácsorogjanak a fényesen kivilágított divatkirakatok előtt. Ez valóságos d i v a t b á 1, mely első az idényben, s még a mellett azon kiváltsággal is bir, hogy korábban kezdődik, mint a mikorra a naptár piros betűi a farsang kezdetét kijelelik, és legtovább tart. Alter és Kiss, nem különben Monasz- terly és Kuzmik divattermei a tánczhely, Türsché a csemegeterem és Vértessy illatszerkereskedése az előcsarnok, melyen át a divatvilág eme fényes gyülekezetébe juthatni. Ezután következik egy csomó csőd alá jutott fűszeres-bolt, ankerbál, concert, Symphonie az „arany-ökör“ és a „kék macskához“ czimzett sörö- dékben, egynéhány vasárnapi maskerade, melyben liqueur helyett spiritust árulnak a bájos markotányosnök, sorshúzással egybekötött dáridó az újonnan megnyílt „komlókert"-ben, hol 20 kraj- czárért lehet nyerni sült malaczot, egy egész fogast ászpikkal, egy egész bogrács pörköltbúst, vagy halászlevet, végül tiz darab heringet, festett tormával földiszitve, — unalmas szinházi reper- toir — s úgy a nöegylet első fényesebb álarczosbála. Azután jön, ha csakugyan jön, a jogászbál, *) az orvosnövendékek- és végül a csolnakászok bálja, mely alkalomra Lehmann a redout termeit valami különös módon díszíti föl — természetesen mindez nehány óriási kérdőjel után, a mennyiben a báli költségekre szánt pénzt el nem vitte az execútió, meg a katonakötelezettség alóli kiváltás.

Az irodalomra térvén át, mindenekelőtt azt kérdem öntől kedves urambátyám, ismeri-e Heine „Der Hirtenknabe“ czimü költeményét? Hogy ne ismerné! Ott a pásztorfiú király, a pázsi- tos domboldal a trónja, az égen száguldó nagy aranygolyó a ko*) Ez a „P. N.“-ban közzétett értesítés szerint elmarad. Szerk.