Eger - hetilap, 1867
1867-12-26 / 52. szám
424 tott meg, melynek üléseiben a nagy bizottmánynak minden tisztelt tagja bármikor is szívesen láttatik, és közreműködésre nem csak fel van jogosítva, hanem fölkérve is. A gyűlés idejére nézve, elölegesen elhatároztatott, hogy a beiratás aug. 21-én kezdődjék és 23-ig tartson, mely nap estéjén Eger városa részéről ismerkedési estély fog rendeztetni; 24- én megnyitó nagygyűlés, 25-éu kirándulás Párádra, 26. 27. és 28-án szakgyülések tartatnának, 29-én volna a zárgyülés, 30-án kirándulás Diós-Győrbe és onnan Miskolczra, a honnan az egy- begyült tudós urak hazafelé indulnának. Ezen elöleges határozatok azonban a rendező albizottmány által fognak még tárgyaltatni és csak azután véglegesen megállapittatni; valamint a társulatnak, mind Egerben mind a vidékeni fogadását és megven- déglését, úgy az emlékkönyvnek kinyomatását illető részletesebb intézkedések is. Miiránt főpapi és főúri moecenásaink fognakjfel- kéretni; kiknek nagylelkű ajánlataik iránt a gyűlés már is eleve szerencsés volt biztosítást nyerni. Az érem ügyében, melyet még eddig a hazának minden városa, hol a magyar orvosok és természetvizsgálók összegyűltek, a tudomány ez ünnepének örök emlékére veretni és a tudós vendégek közt kiosztatni szokott, elhatároztatott, hogy az e czélra szükségelt költségek aláírás utján gyűjtendők lesznek, mi végre a nagy bizottmány minden egyes tagja egy aláírási Ívvel elláttatni és adományok szives gyűjtésére fölkéretni fog. Adja az Isten, hogy az ünnepély, mely a tudomány érdekében városunkban készül, alkalmul szolgáljon nem csak arra, hogy Egervárosa régi híre és az egri főroegyei t. papság országszerte ismeretes értelmisége uj fényben ragyogjanak, hanem arra is, hogy a természettudományok magasztossága, azok messzire terjedő haszna, mind a szellemi élet fejlődésére, mind az anyagi jóllét előmozdítására nézve, minél több kebelben elismeréssel találkozzék, minél több ifjú lélekben azok iránt rokonszenvet gerjeszszen, azok valódi felfogását eszközölje. A jól megértett alapos természettudomány elménket emeli, szivünket nemesíti, és az emberiség magasb származásában és rendeltetésében hitünket megerősíti, megszilárdítja, anyagi jóllétünket pedig hathatósan előmozdítja. a-\-b. Borüzletünk hiányai. Hosszabb évek sorozata alatt nem szenvedett honunk borter- mesztö vidékei közül tán egy sem annyi viszontagságot, mint jó hírben álló hegyeink. Eger hegyei roppant sebességgel mennek hanyatlásuk felé. Hogy ezen hanyatlásnak oka nem a rósz szőlőművelésben fekszik , elegendöképen tanúsítják azon számos megtiszteltetések, melyekben egri boraink a külföldi kiállításokban is részesültek. A hanyatlás valódi okait a bortermelők hatáskörén kivül kell keresni, — és pedig mindenekelőtt abban, hogy folytonosan több és több piaca zárul el előttünk, olyannyira, hogy félni kell, miszerint a megváltozott kereskedelmi viszonyok, és nyomasztó vámoknál fogva a vásároktól tökéletesen elzáratunk, hacsak az országgyűlés ez ellen erélyesen föl nem lép. A növényországbeli mesterséges italok közül egyik sem áll a természeteshez közelebb, mint a bor, mert mig a sör, kávé, thea s különféle pálinka-fajoknál a tűz, a szőlőlénél saját erjedése fejti ki a szeszt. Azért is a bor, mint az ember egészségének s jó kedélyének fenntartására szükséges és kedves ital, ott, hol az éghajlatnál fogva megterem, és ott is, hova kereskedés utján szál- littatik, mindig ajánlatos és szívesen fogadott vala, mígnem je len korunkban, hol a természetest a mesterséges mindenütt kinyomni törekszik helyéből, a diszpolezot, mely öt megilleti, a főzött szeszes italok már sok részben elfoglalták. És pedig leginkább azért, mert bár a bor, mint mondók, a természetes italokhoz legközelebb áll, az embernek furfangossága által egyik sincs any- nyi hamisításnak kitéve, mint a bor, és a leggyalázatosabb pancsolás űzetik a bor ezége alatt oly italfélével, melyben vagy egy csepp szőlőlé sincs, vagy nagyobb része idegen keverék. Azonfelül a bor aránylag sokféle adóztatás és korlátozta- tásnak van nálunk alávetve. Nem említve az időjárást, mely szeszélyeit leginkább a szőlőn gyakorolja, úgy, hogy nálunk a jó bortermő év a ritkaságok közé tartozik, csak azt hozom fel, hogy a szőlő, mint úgynevezett kert, aránylag súlyos adó alatt áll; fizetünk tőle fogyasztási, — azután a seprő és törkölyből pálinkafözhetési engedélyért adót készpénzben. De még ennyi adó és akadály után sem vagyunk szabad urai borainknak, mert tiltólag lép elénk középkori pánczéljában a még legtöbb helyütt fizetni szokott dézsma vagy census ! — Ám maradjon a rendes országos adó, mely az állam kincstárába foly; de mig a dézsma bortermelésünkön önsúlyként nehezedik, addig borkereskedésünk virágzásáról ne is álmodozzunk ! (Hasábok telnének, ha mind el akarnék sorozni amaz okokat, melyek bortermelésünk kárát idézik elé, ám most csak röviden a dologhoz akarunk szólni.) Annyi bizonyos, hogy Egernek 1853. év óta nem termett annyi bora, mint az idén, mert csak úgy vélekedünk, hogy ez évben a bő termésnek 7/,0-ét megkaptuk, tehát koránt sem az egészet, mert ha most nagy termés volt, leginkább azon megyékben volt, hol fehér fajú szőlőtökét müveinek, mivel ott az úgynevezett ragya-szölökór nem ártott annyira, mint a mi apró fáju szőlőink termésének ; tehát ismétlem, hogy idei bortermésünk csak középszerűn felülinek tekinthető, s borunknak nemcsak hogy illő ára nincsen, hanem nagyobb mennyiségben nem is kell, hoiott a kezelési költségek elviselhetlen magasságig felszöktek, úgy hogy e nyár közepén egy napszámosnak fizettünk 1 frt 20— 1 frt 40 krt, ezen rövid őszi napon is elkérnek a fedők 50—70 krt, termésszál- litó szekeresek teherenkint 1 frtól—5 írtig. Ily nyomasztó helyzetünkben még az által is üldöztetiink, hogy idei borunk sokkal silányabb lévén a tavalinál, arra sem lehet kilátásunk, hogy az majd kivitelre fog kerestetni — habár mint tudjuk, külföldön ez évben borra nézve is rósz termés volt. Borüzletünk — mely nálunk életkérdés — tekintetében csaknem úgy állunk, mint az 1860-ik évi „Bolond Miska“ naptárában a többi közt volt egy, az absolut rendszerre vonatkozó mondat: „Az is baj, ha van, az is baj, ha nincs — puska ! t.i. azon időben, ha fegyvere volt az embernek, elvitték a csendőrök, ha nem volt, megrohanták a farkasok. Ha ára volt a bornak, borunk nem volt; most borunk van, de nincsen ára. Ha nincsen reményünk, ez idén külföldön szerezhetni nagyobb kelendőséget borainknak, mégis mit tegyünk? — Azon kell lennünk, hogy boraink számára minél terjedelmesb belfo- gyasztás nyíljék, és ezt csak úgy tehetjük, h a m á s, mesterséges készítésű italok mérését korlátozzuk! De hogyan? A pálinkafőzés nézetünk szerint a közjövedelem egyik ágának tekintetik, mind az állam, mind az egyes főzök érdeke szempontjából. Mi véleménynyel legyünk mi a pálinkamirigy felől? Azt merjük kimondani, hogy ámbár a ki módját találná, e mirigyet az életből ki-, s pusztán a chemiai laboratóriumokba s gyárakba szorítani, azt az emberi nem oly jótevőjének tartanok, minő a himlőoltás feltalálója volt: tudjuk mégis, hogy a mélyen gyökeret vert népmámor ellen nehéz küzdeni, s azért soha eszünkbe sem jutott hinni, hogy a bajon pálinkafőzési tilalom által lehetne segíteni, nem jutott pedig eszünkbe annyival inkább, mivel igen jól tudjuk, hogy a pálinkafőzést belföldön eltiltani any- nyit tenne, mint a külföldi pálinka behozatalára jutalmat kitűzni; a nép szintúgy innék pálinkát, mint most iszik, azonkívül pedig néhány millió forint vándorolna ki évenkint ezúton szegény honunkból. Pálinkafőzési tilalomról tehát nem álmodozunk; azt véljük azonban, hogy a rosznak enyhítését úgy szellemi, mint anyagi eszközökkel meg lehet kisérleni; a szellemi eszközökhez számláljuk a népnevelést, izlésnemesitést, s a mi ezekből következik. nemesb időtöltéshez való szoktatást; az anyagiakhoz számítjuk a drágítást, a mi néhányat még nagyobb mértékben megront ugyan, de a fogyasztást átalában megkevesiti, s a nép Ízlését lassankint megváltoztatni segíti. Ennélfogva óhajtanók a pálinkát oly drágává tenni, hogy a bor a honnak bármely részében aránylag olcsóbban legyen kapható. Igen ám, de mi módon? hiszen a pálinkafőzés már annyira meg van adóztatva, hogy e miatt már belföldi szeszgyáraink nehezen vetélkedhetnek a tökély magasabb fokán álló galicziai szeszgyárakkal! tehát ha ezt még fokoznék , azáltal csak gyáriparunk rongáltatnék meg. Egészen más e téren a teendő ; ha azt akarjuk, hogy a rendetlen pálinka- ivás népünknél korlátoztassék, s borunknak nagyobb belfogyasz- tása legyen, intézkednünk keli, hogy a szeszfőzéseknél, valamint a borkezelésnél is hamisítások, pancsolások ne történjenek, mert hiszen a valódi, természetes életezikkekböl főzött szesz a bornál olcsóbban nem mérhető, ez tehát soha nem ronthatja a borkelen- ! dőségét, hanem igenis az, ha, az úgynevezett pálinka ezége alatt I a különféle mérgesítő szerek és viz segélyével oly vegyiték ké- ! szittetik a szeszből, s árultatik a népnek olcsó áron, melynek él1
