Eger - hetilap, 1867
1867-12-12 / 50. szám
406 hogy e bizton remélhető nagy haszonnak lehető legnagyobb része városunkban maradjon. Ha a város a Barkóczy-féle katonai lak egész épületével s mellette levő nagy kertjével (minél úgy sem lehetne sehol alkalmasabb hely gőzmalom felállítására) illetőleg annak egész értékével részvényes lenne, úgy egy évtized alatt nemcsak minden- terhétöl megszabadulna, hanem jövőre a háziadét is tetemesen leszállíthatná, sőt lenne pénze más jövedelmező vállalatokra is. Ennyi biztos kilátású haszon mellett, hogy lehetne azt elnéznünk, hogy többnyire sajátrészvényeinken bárhol másutt eugednők meg a gőzmalom felállítását, mint egyedül Egerben?! A részvényesek sorában izraelita lakostársainkat képviselve gyéren látom, aláírási hely pedig épen egynél sincsen. Ezen, úgyis rövid idő alatt egyenjogositandó polgártársaink oly élénk, vállalkozó kereskedelmi szellemmel bírnak, hogy alig van tengeren innen és túl oly □ mérföld térség, hol ipar és kereskedelem létez, hova éles szemeikkel el nem hatnának, és mindenütt összefüggésben ne volnának egymással. Azért tért kell nekik is nyitni, hogy minél több részvényt vehessenek, hogy ekkép érdekűkben feküdjék e vállalat felvirágoztatása; sőt még a helyben lakó gőzmalomtulajdonost sem kell kizárni, ha épen részes kívánna lenni, és ha a vállalat életbe lép, szükséges, hogy aránylag annak kezelésében is résztvegyenek; ily módon az ő széles összeköttetéseik és befolyásuk által a lisztnek még távol vidéken is lesz elég kelete. így e vállalat jó kezelés és ellenőrködés mellett bizonyosan állandóan fennáll, és jövedelmezvén, a czélnak tökéletesen megfelelend. Bucher Gusztáv. Politikai hetiszemle. A franczia törvényhozó-testületben a múlt hét folytán a római kérdés forgott szőnyegen. Favre Gyula interpellálta ez ügyben a kormányt. 0 kezdé meg a vitát 2l/z óráig tartott beszédével, melyben többször heves közbeszólások által félbe- 8zakittatott. 0 úgy találja, hogy a második római expeditio nem nyerheti meg a helyeslést négy okból: mert ellenkezik a jog elveivel; mert compromittálja Francziaország érdekeit; mert gyászos az ügyre nézve, melynek szolgálni akar; mert Francziaországot egy halmaz zavarba bonyolitá, honnan nem tud kibontakozni, csak hiba elkövetése s a jogos elégületlen- ség felzaklatása által. A kormány nevében Moustier és Rou- ker miniszterek beszéltek, a kormány olasz politikáját fejtegetve ; ezt azonban, egymástól eltérve, oly modorban tették, hogy a világ tisztába ne jöhessen Francziaország valódi szándéka iránt. Moustier kijelentette, hogy a francziák addig el nem hagyják az egyházi államot, mig biztonsága, melyet szerinte szorosabban meghatározni nem lehet, helyre nincs állítva. Azonban egész beszéde arra volt számítva, hogy Florenczben tetszést nyerjen. Ellenben Rouher határozottan kimondta, hogy Róma biztonsága alatt, mitől a franczia csapatok kivonulása föltételeztetik, a jelenlegi pápai terület integritása értendő, és hogy Olaszország Rómát sohasem fogja megkapni. Ha ez őszinte szó, akkor természetesen a conferentiának, a párisi kabinet szándékai szerint, czélja nem lehet más, mint az egyházi államnak az összes európai hatalmak garantiája alá való helyezése. — A viták a római kérdés fölött f. hó 6-án azzal fejeztettek be, hogy a kamara, Roucher felszólítására, Favre inter- pellatiójának mellőzésével, 237 szavazattal 17 ellen napirendre tért át. A conferentia-tervet, franczia lapok, Rouher fönnebb említett nyilatkozata folytán, végleg elejtettnek tekintik. A con- ferentia — úgymond a „France“ — czéltalan, mert a római kérdés már meg van oldva. A „Temps“ is úgy fogja fel Rouher nyilatkozatát, hogy az a conferentia-terv végleges meghiúsulását jelenti. Az olasz kabinet végleges nyilatkozata a con- ferentia-javaslatra vonatkozólag már megtörtént, s az nem felel meg a párisi kormány óhajainak; ugyanis Olaszország csak oly fentartások mellett fogadja el a conferentiát, melyek tényleg ellenmondanak az elfogadásnak. A szentszék pedig azt válaszolta a meghívásra, hogy nem akarja gátolni a conferentia összeülését végleges visszautasítás által; azonban kénytelen kívánni, hogy előbb a conferentia programmja állapíttassák meg, s ebben a szentszék jogai egész terjedelmökben ismertessenek el. Az olasz kamarák megnyitása f. hó 5-én trónbeszéd nélkül történt. A megnyitáskor Menabrea miniszterelnök kiemelé a nehézségeket, melyekkel az uj minisztériumnak küzdenie kell, s fentartja Olaszország abbeli jogát, hogy az egyházi államban interveniálhasson. Egyúttal bejelenti, hogy a király amnestiát adott az utóbbi időben eorapromittáltaknak. A római kérdés — úgymond — nem oldható meg erőszakos utón, hanem azáltal, hogy garantia nyujtatik. Azt állítja, hogy a szentszék tiszteltetni fog, s hogy a pápa csak Olaszországban találhatja fel támaszát, nem pedig a külföldön. — Természetes, hogy a római kérdés az olasz kamrákban is szőnyegre került. Menabreát interpellálták, hogy mily magatartást akar követni a franczia kormánynak a törvényhozó-testületben tett nyilatkozatával szemben. Menabrea határozott választ nem adott, de kijelentette, hogy Rouher ismeretes nyilatkozata komolyan foglalkoztatta a kormányt, s mielőtt választ adhatna követendő magatartása iránt, előbb informatiót kell magának szereznie a franczia követtől. Egyébiránt, úgy látszik, Menabrea nem hisz Rouher azon szavainak őszinteségében: hogy Olaszország soha nem fogja Rómát megkapni; erre mutat Menab- reának a senatusban tett következő nyilatkozata: „Mérséklettel s állhatatossággal végre is elérjük czélunkat.“ Olaszország állapota nem a legirigylésreméltóbb. A bourbo- nisták Nápolyban falragaszokkal hirdetik, hogy ők Bourbon Fe- renczet akarják királyul. A brigantiság is megújult. A mazzinis- ták is nagy erélylyel és ügyességgel dolgozuak, úgy hogy az izgatásnak gyakori befogatásokkal sem lehetett véget vetni, s a fölfedezett és elnyomott összeesküvéssel nincs még vége a dolognak. Az „Italia“, „Movimento“ és „Perseveranza“ azt hiszik, hogy a garibaldisták készek az első jelre újra sorakozni. Az ellenzék erős harczra készül a kormány ellen. Gondoljuk mindenekhez a szomorú pénzügyi helyzetet, s Olaszország képe előttünk leend. A szerb-török viszály békés kiegyenlithetését bécsi diploma- tiai körökben nem igen tartják valószínűnek. Szerbia fegyverkezéseit hir szerint orosz és porosz tisztek intézik, s a szerb fejedelem azon tervvel foglalkoznék, hogy Bosniát és Herczegovinát, ha lehet, a Porta beleegyezésével, ellenkező esetben fegyverrel, Szerbiához csatolja. Bécsben figyelemmel kisérik a szerbiai ügyeket. Az oda érkezett tudósítások mind megegyeznek abban, hogy a szerb kormány nemcsak fel akarja használni a Keleten kifejlődött szláv mozgalmat, hanem annak élére is akar áll ani, hogy tökéletesen elszakadjon a Porta souverainitása alól. Levelezés. Nyíregyháza, decz. 5. Sok a dilettáns a tudomány s művészet minden ágában, nem csoda tehát, ha sok a kontár is ; — de e két faja az embereknek leginkább a politikai tudomány terén kaczérkodik ; — a napszámos úgy, mint a vargainas — s mestere, a zsibárusnötöl kezdve a magasabb rangú hölgyekig — minden rétegeiben a fajoknak s osztályoknak légió a politikával foglalkozók száma,— s bezzeg jaj a kormányférfiaknak —jaj mindazoknak, kik méltányolják nehéz feladatú törekvéseiket, egyre szórják az ócsárlás, hazafiat- lanság rágalmait, s ama betanult kérdések kérdésével ostromolják : „De hát mit nyertünk“ ? Hasztalanok a védvek, melyekkel beigazolni igyekszik az ostromlott, hogy visszanyertük az alkotmány alapját, melyen ha Isten békés napokat enged , eszélyesen fölépíthetjük alkotmányunk dicső épüle tét; hasztalan capacitálja őket az ember, hogy minden honpolgárnak kötelessége most építeni s nem rontani — bizalmat helyezni a hon megkoronázott Fejedelmében, az ország szeplőtlen jellemű bölcsében, — a liberális kormány szilárd jellemű nagy férfiaiban s országgyűlésben s átalán oda törekednünk, hogy a sok tekintetben demoralisált népet javítsuk — ne pedig ismét az anarchiának örvényébe vezessük. Hála hazánk nemtőjének! miként az országban, úgy Szabolcsmegyé- ben eddigelé a békés utón építeni kívánó polgárok vannak többségben. Nagy szerencse, hogy megyénknek olyannyira tapintatos, — előzékeny, s igy közkedvességü főispánja van, kinek bölcs vezetése mellett mind a tisztujitások, mind a szövevényes ügyek jó rendben folynak le. — Köztudomású dolog, hogy a novemberi bizottmányi gyűlésben 21 szavazattöbblettel a megye székének Nagy-Kállóból Nyíregyházára leendő áttétele elvileg kimondatott — s most valamint egy megyei, úgy nyiregyházvárosi küldöttség — a kivitel eszközeiről készít javaslatot. Nyíregyháza már is talált keblében pénzforrásokat, melyekből a megyeház építésére önként felajánlott 50—60 ezer forint összeget saját pénzviszonyainak terheltetése nélkül meritendi. Nyíregyháza szépen halad elő mind a lakosok létszáma, mind a nevelés, ipar s kereskedelem tekintetében; a róm. kath. hívek létszáma busz év alatt megkettőztetett, s most a négyezret jóval haladja, a fiókegyházi hívekkel együtt közel ötezerre megy. Halad e város építészeti tekintetben is, magánházak, valamint egyes ■
