Eger - hetilap, 1867

1867-12-12 / 50. szám

407

középületek, Ízletes stylben építtetnek; így a róm. kath. torony, felsőbb . engedély folytán, Bauer Antal, ezelőtt tokaji lakos s kamarai okleveles épi- j tész tervrajza szerint a patronatusi teherváltsági összeg megtakarított kamataiból újból építtetik, s bádogfedélzettel láttatik el.

Egy dilettáns építész az „Eger“ lap 47-ik számában M. J. é. aláírással a „Nyílt tér“ rovatában egy ócsárló nyilatkozatot tett közzé, melyben azt állítja: hogy a nevezett toronyépítést a „német építőmesterek tökéletesen elferdítették, s egészen eltérve a papi föméltóság által helybenhagyott tervrajztól, dísztelenné tették, szélkötésekkel el nem látták, kellőleg nem vasalták, s a bádog alá a deszkákat össze nem illesztik (vulgó pá- szitják), s hogy a nyíregyházi magyar építőmesterek a német toronyépítés munkájára épen oly észrevételt tettek, mint a most megalakult, 1848-ik évi magyar alkotmány felépülésére teszen sok magyar érzelmű ember, t. i. hogy az tökéletesen el van ferdítve.“

A fentebbi ócsárló tételekre röviden csak annyit szerettünk volna válaszolni, hogy Major József kontár, s nem okleveles építész, hanem egyszerű ács ; fentebbi állításait a tudatlanság s irigység mondatta vele. Szükséges azonban kissé illustralnunk az ügyet: Két tervrajz készíttetett a kérdéses uj torony építése tárgyában, az egyik Bauer Antal, a másik Major , József által, az első egészen újból tervezte a torony faszerkezetét, az utóbbi — ámbár bevallotta, hogy a régi torony faszerkezete szú által annyira meg van gyengítve, hogy azon fákat használni nem lehet, mégis ugyanazon dij mellett, melyet Bauer Antal a költségvetésben jelzett — akarta volna Major József a régi torony szú által megrongált alap-faszerkezetére félig az uj tornyot építeni. — Bauer Antal, mint szakértő s vagyoni tekintetben is biztosítékkal biró építész, jelenleg nyíregyházi lakos, a tervrajzhoz híven, Ízletesen, szilárdul készitteté a tornyot, mint azt az egyházmegyei hivatalhoz Nyíregyháza város hatósága, egy szakértő mérnök,s lakatosmester által kiállított s beterjesztett hiteles bizonylatok tanúsítják, — a bádoggali fedést pesti bádogosok czélszeriien folytatják. Legyen szives Major József kontár,müveiről oly bizonylatokat elömutatni,mint a milyeneket Bauer előállít, s akkor megbírálhatja Bauer művét, de ócsárolnia nem szabad, miként nem illik óosárolni a magyar alkotmányt, melyhez épen úgy nem ért, mint az építészethez. Lássa ön, a deszkák között is azért hagyatik kevés rés — mert a deszkák nedves időben dagadnak; ha tehát nagyon is össze- illesztetnek a deszkák, nem lévén a terjedésre hely hagyva, megvetemednek, a bádogot megrepesztik több helyen, és nemcsak a bádog rozsdát kap, hanem a befolyó nedv idő előtt megrothasztja a torony faszerkezetét. Látja édes Major, e részben is tanulhat a német építésztől.

Dióhéjban óhajtottam volna válaszolni — de ezzel tartoztam saját reputatiónknak. Végre megjegyzem, hogy uj díszes tornyunk Henzler budai órás által készített remek órával 5 lapra, — az 5-ik lap átlátszó leend — fog elláttatni. Isten áldása velünk ! S. -j- E—e.

Erdőkövesd, decz. 5.

Napjaink egyik legörvendetesebb jelensége az, hogy a „népnevelés“ szent ügyét látjuk mindenfelé fölkaroltatni, mindenfelé halljuk emlegetni az iskolaegyleteket is, melyeket vajha a kívánt siker koronázná! Nálunk ugyan még nem alakult meg ez egylet, de azért népiskoláink meglehetős virágzásnak örvendenek, s ezt leginkább a mi kegyes kegyúrnőnknek, báró Orczy Istvánná ő méltóságának vagyunk szerencsések köszönni, kinek főnkéit nemes keble és dicső elődeitől öröklött pazar bőkezűsége mindig újabb módokat és eszközöket talál, a népnevelésnek új meg új lendületet adni. Ha bátorkodnám magasztalni a nemes báróné áldozatkészségét, úgy el kellene mondanom, hogy legközelebb cseréptető alá vétette a plébánia épületét, hogy gondoskodott egy új melléképületről, hogy kipadlóztatta a sekrestyét, és hogy már annyi szépet és jót müveit áldott kezei jelenleg is egy új misemondóruha hímzésével és elkészítésével foglalkoznak azon templom számára, melynek minden egyes köve nemes ősei jámbor érzületére emlékeztet; de nem bátorkodom mindezekről ma- gasztalólag szólni, nehogy háborgassam e nemes kebel azon magasztos és boldog érzületét, mely az ily nemes tetteket nyomban követi; én a példa vonzerejére támaszkodva csak azon érdekeltségről akarok említést tenni, melylyel kegyes kegyúrnönk népiskoláink iránt viseltetik. Szegény népünk alig láthatja el gyermekeit a legszükségesebb ruházattal, s főleg a tél hidege igen sokat sanyargatja mezítlábas és egyinges tanulóinkat, annyira, hogy a kemény hideg sokszor a búbos mellé köti őket, s visszatartja a múzsák tanyájától. — Hogyan kerülhette volna ez ki a mi nemes bárónénk figyelmét, ki már oly számtalanszor törölte le életében a szükölködök nyomorfacsarta könnyeit , s annyira szivén tudja hordozni egykori jobbágyai javát ? 0 mint mindig, úgy most is tüstént ott volt jótevő jobbjával, hol legégetőbb volt a szükség, és azon iskolás gyermekeknek, kiknek nincs ruhájok vagy csizmájok, de különben szorgalmasak az iskolalátogatásban és tanulásban, csizmákat és meleg felöltőket rendelt. £ nagylelkű tette a kegyes bárónénak csakhamar utánzóra talált fenkelt szellemű fiatal bárónkban, Elekben, ki hogy fölkeltse a nemes vetélkedési vágyat, azon Ígéretet volt kegyes tenni, hogy a legszorgalmasabb egy fiú- és egy leánytanulónak a kegyuraságuk alá tartozó plébánia mindhárom községének iskolájában egy arany; a három iskola tanítói közöl pedig annak, ki legtöbb sikert tud a jövő nagy vizsgáig fölmutatni, négy arany pályadijat tűz ki, és pedig nemcsak az idén, hanem a következő években is. Nem szükség mondanom, mily lendületet adnak az ilyen és hasonló nemes tettek a népnevelésnek, csak azon szilárd meggyőződésemet bátorkodom kifejezni, hogy, ha minden népiskola elég szerencsés lenne, ily kegyes jótevőket és kegyurakat bírni, úgy népnevelésünk csakhamar virágzásnak indulna, — s azon hálának óhajtók csak kifejezést adni, melyből mindnyájunk szive áradozik, midőn azt ui- vánom, hogy áldja meg a jó Isten kegyes jótevőinket és kegyurainkat, s adjon e hazának sok ily, a haza javát szivén hordozó, valódi honleányt és honfiút!

A helybeli káplán.

Recsk, decz. 7.

Folyó hó 4-én esti öt óra tájban helységünkben az emésztő tűz dühöngött, melynek két ház lett áldozata. Oka egy helybeli kovács műhelye volt, melyből a szikra épen a hozzá közellevő, oktalanul odahalmozott takarmányba jutott. A két megégett ház lakói szegény zsellérek, az egyik számos családtagokkal. Iszonyú volt nézni a harapózó lángokat, melyek éjszakról délnek csaptak; de hála az isteni Gondviselésnek ! a szél csak lassan lengedezett, s a zsupos házak az esőtől épen meg voltak ereszkedve. Mert bizony, ha másként van a dolog, akkor sírva nézhettünk volna a megégett házak romjai fölött; annyival is inkább, mert a víz távollevén, hirtelen most is csak a házak előtti árkok és pocsolyákból hordhatták mennyire annyira a vizet. Szarvasmarhát, sertést, bútort s a mit hamarjában lehetett, megmentettek, de bizony élelmiszereik mind odaégtek.

A helyszínén mindjárt megjelent a helybeli plébános ur s a helység egyik köztiszteletben álló derék földbirtokosa t. Tahy Manó ur, ki mint mindig és mindenütt, úgy jelenleg is és itt is szép példáját adta valódi emberbaráti szeretetének. Elismerést érdemel még az úgynevezett „érczbányatársulat“ igazgatója, ki ha későn is, de midőn hírét vette, hogy ég, tüstént a helyszinén termett a társulat fecskendőjével, s ugyancsak dolgozott; valamint gróf Károlyi György uradalmi ispánja is, ki késő estig szüntelen hordatta hordókkal a vizet.

Az ily eseteknél tapasztaljuk csak aztán, mily jó volna minden háznál az ily hirtelen esetekre legalább egy-egy hordó vizet tartani, mi bizony nem nagy fáradtságba kerülne ugyan senkinek, de mikor az erélyes eljárás és intézkedés hiányzik. A fecskendőről nem is szólok, mert a helység igaz ugyan, hogy az elmúlt évek- beni rósz termések miatt a pénz szűkében van ; de mindamellett is az ilyenek eszökbe nem jutnak, vagy ha eszökbe jutnak is, midőn a szerencsétlenség megtörténik, de azután csakhamar elfeledik. Igaz ugyan, hogy azt vetik okul, drága portéka az; de én arra meg azt felelem, hogy mily iszonyú aztán a kár, melyet szenvednünk kell. Lassan-lassan — ahol jól gazdálkodnak, s még a hol három földes úr lakik — rámehet arra egy helység, hogy ily fecskendőt szerezzen magának. Minden rendes helységben egy-egy hordó viz biztosítékul és egy közös fecskendő elkerüíbet- len kellék, ha a romboló elemnek elejét akarjuk venni, sha magunkat s másokat is nem akarunk koldusbotra juttatni; a mi pedig az ily eseteknek szokott szomorú következménye. — Adná Isten, hogy tanulnánk saját kárunkon. á.

Egervárosi és vidéki hírek.

— (E r t e s i i v é n y.) A hevesmegyei honvédegylet választmánya által f. é. okt. hó 26 ról kibocsátott felhívásban érintett, és a kápolnai csatában éléséit bajtársak emlékére szentelendő szobor felállítása czéljából f. é. decz. hó első felében rendeztetni szándékolt műkedvelői szinielöadás és academiai estély, közbejött elhárithatlan akadályok miatt létre nem jöhetvén, e helyett f. hó 15 én ugyanazon czélra az egri kasinó teremében rendes szinie- lőadás fog tartatni.

Erről az érdekelt lelkes honfiakat és honleányokat azon nyilvánítással értesítjük, hogy a kisorsolás végett adományozott és még ezután is beküldendő tárgyak egy legközelebb rendezem