Eger - hetilap, 1867
1867-11-21 / 47. szám
382 szerelve összeszámította követelését, mely is 40,171 frt 55 krra ment. 1856. február havában megtérítés végett Budára fel is küldetett a megye utján. Innen az 1860-ik évben Cseh aláírással azon tudósítás érkezett, hogy ezen követelések az összeszámolási munkálatokba bevétettek. Újabb sürgetésére 1866. febr. 10-én érkezett helytartótanácsi rendelet, a számadás befejeztéig, türelemre inté a város közönségét. 1867. márczius havában, a megyei hatóság utján, ezen Ge- ringerféle kölcsön, vagyis inkább előleg kifizetésére sürgettetett a város, mely sürgetésben a tettleges 16,000 forint kölcsön helyett már 20,000 forint emlegettetik. Azonban ezen kölcsönösszeg a város akkori hatósága által, a valódira bizonyító okmányokkal leszállittatván, ennek kiegyenlítése a város által követelésbe vett 40,171 frt 55 krnak a kormány által leendő megtérítési idejére utasittatott, s így ez ügy, mind a kormány, mind a város követelését illetőleg, máig is elintézetlenül hever, a város anyagi érdekei nem kis hátrányára. 3- szor. Ugyancsak az 1850-es időben , midőn mindezek történtek, egyéb bukások és károsodások is érték a várost. így midőn a fogyasztási adórendszer behozatott, s az először 6 ezer, később 8 ezer, s azután 16 ezerre emeltetett, a rendetlen, felelősség nélküli kezelés 6 ezer frtnyi bukást eredményezett, s terhelte ezen összeggel a város kiadásait — mindörökre kárpótolhatlanul. 4- szer. Mindezen kiadások s bukások végre oda kényszeri- ték a különben is könnyelmű hivatalkezelőket, hogy kölcsönhöz folyamodjanak. 1858-ban Bemet Ferencz polgármester 100 ezer forint kölcsönvételt sürgetett. Azonban egy-két erélyesen felszólaló hangnak sikerült e roppant kölcsön vételét 40,000 írtig leszállítani. A kölcsön a bécsi banktól vétetett fel 32 évig 70%-tóli törlesztésre ; mely bank zálogleveleket adván, a papíron 40,000 forint, a papírok értékesítése után 30 ezer felé olvadt le. Ezen összegből 15 ezer forint jött rendes kezelés alá, s a város szükségeire fordittatott; de 15 ezer forintot Bemet Ferencz polgármester vevén kezéhez, azt hová fordította, csak ő tudta voltaképen. Több ily»felelősség nélküli pénzkezelés után, végre Bemet Fe- enncz, számadásra vonatott ugyan, s hosszas vizsgálat u tán 30—35 ezer forintig elmarasztaltafott. Ezen elmarasztalást azonban felebbezvén, sikerült neki Bécsbe s Budára tett felrándulásaival oda vinni a dolgot, hogy a 35,000 frt marasztalás 2600 írtra leszállittatott. De vagyon hiányában ezen összeg sem bevehető, s igy a város örökre elvesztette. így kapott a város vállaira 40,000 frt adósságot, anélkül hogy ezen összeggel látszólag valamit segített volna magán, sőt a Bernetféle felelösségnélküli kezelés folytán lett elmarasztalási 2600 frtnyi összeg is odaveszett, mint a Bernetféle tömegen örökre bevehetetlen. (Vége. köveik.) Politikai hetiszemle. A római ügyben tartandó conferentia képezi ez idő szerint kiváló tárgyát a napi sajtónak. A meghívás Francziaország részéről már megküldetett az összes európai hatalmaknak Török- és Görögország kivételével; hogy vájjon e két utóbb nevezett hatalom is meghivattassék-e, annak eldöntése állítólag magának az értekezletnek tartatott fenn. De vájjon fog-e csakugyan létesülni ezen sokat emlegetett conferentia ? E kérdésre határozott választ nem adhatunk, de az eddigi tudósítások után Ítélve, nem nagy a remény hozzá. Eddig állítólag csak Ausztria adta beleegyezését. Anglia visszautasította a meghívást; Oroszország is hir szerint kijelentette, hogy az értekezletben még akkor sem vesz részt, ha a meghívottak valamennyien megjelennének is. Porosz- ország, berlini tudósítások szerint, azon föltételhez kötötte megjelenését, ha a pápa is beleegyezik az értekezletbe, a mi nem igen várható ; a pápa az „Univers“ szerint ép azon magatartást követendi a conferentia irányában, melyet követett a szeptemberi conventióval szemben, Istenre bizva a következményekért a gondoskodást. A római szent szék részvételét csak akkor lehetne remélem, ha a hatalmak előre biztosítanák jogai fentartását; ez pedig nem várható. A második kérdés, mely a conferentia kérdése mellett, főleg az olasz lapokat élénken foglalkoztatja, az : hogy meddig maradnak afranczia csapatok római területen? E kérdésre sem tud senki határozott feleletet adni. A „Moniteur“ a florenczi kabinetet az olasz seregek önkéntes visszavonulása miatt megdicsérvén, hozzáteszi, hogy a császár elhatározta, Rómából s a pápai állam többi városaiból csapatait visszavonni, mihelyt ott a rend biztosítva lesz. Ez elég határozatlan biztatás, nem csoda, ha az óla szók azzal meg nem elégesznek. Menabrea florenczi külügyminiszter a párisi olasz követhez közelebb intézett jegyzékében azt mondja, hogy a franczia megszálló seregek visszahívásának föltétele, a rend helyreállítása, már teljesült, minél fogva sürgeti a megszállás azonnali megszüntetését, mint a mely, ha huzamosb ideig tartana, a végleges kiegyenlítést gátolná. Valószínű azonban, hogy Napoleon császár a rendet s nyugalmat még nem tartja biztosítottnak, s garantiákat kíván arra nézve, hogy a Garibal- di-féle betörések nem fognak megújulni. Római tudósítások szerint, a francziák miuden ellenkező hírek daczára sem szándékoznak egyhamar elhagyni az örök várost, sőt intézkedéseikből az látszik, hogy hosszabb ideig fognak ott tartózkodni. Garibaldi még folyvást fogva van; több oldalról érkezett tudósítások jelentik, hogy a florenczi kormány vád alá helyezését rendelte el, minthogy egy idegen állammal háborút idézett elő. Furcsa lenne, ha csakugyan perbe fogatná a kormány a caprerai hőst, a kivel kéz alatt egyetértett. Oly hir is szárnyal, hogy Garibaldi fiaival s több garibaldista tiszttel Amerikába szándékozik kivándorolni. A franczia törvényhozó-test ülésszaka f. hó 18-án nyittatott meg. A trónbeszéd békés jellemű. A németországi dolgokat illetőleg mondja a császár: „Mindaddig, mig érdekeink és méltóságunk nincsen fenyegetve, mi nem fogunk beavatkozni azon változásokba , melyek a lakosság óhaja szerint történtek." A trónbeszédnek a római ügyre vonatkozó tartalma az eddigi diplomatiai jegyzékváltásból ismeretes. Megemlíti a császár, hogy közelebb indítványt tett, hogy Olaszországnak a pápához való viszonya egy conferentián rendeztessék. Hogy minő sikerrel ? arról a trónbeszéd hallgat. A keleti kérdést illetőleg mondja a császár: „A hatalmak békülékeny szelleme a keleti kérdést minden izgalmas jellemétől megfosztja. Ha a hatalmak közt Kréta szigetének pa- cificatiójára nézve léteznek is egynémely véleménykülönbségek, két főpontra nézve mégis egyetértenek: Törökország integritásának fentartásában s a keresztény alattvalók sorsának javításában. A külpolitika tehát megengedi, hogy összes gondjainkat a belső javításokra fordítsuk.“ Párisban közelebb miniszterválság volt. A „Moniteur“ jelenti, hogy Magne pénzügyi, s Pinard belügyi miniszterré, Lava- lette volt belügyminiszter pedig a titkos tanács tagjává neveztetett ki. — Párisban közelebb számos befogatás történt politikai okokból. A befogottak, mintegy 50-en, arról vádoltatnak, hogy nyugtalanságot idéztek elő, s tagjai voltak egy titkos társulatnak. Közbeszéd tárgyát képezi most Párisban egy röpirat, mely „III. Napoleon és Európa 1867-ben“ czim alatt e napokban jelent meg, s mely állítólag félhivatalos jelleggel bir. A viszonylat Ausztria és Poroszország közt, Beust bárónak Párisból kibocsátott körjegyzéke folytán, legújabb tudósítások szerint bizalmasabbá kezd lenni. Ezen körjegyzéket s gr. Wim- pffennek ahhoz kapcsolt szóbeli magyarázatait gr. Bismark igen előzékenyen fogadta, s közegeit utasította, hogy a legújabb osztrák politikáról kedvezőleg nyilatkozzanak. Tagadhatlan, hogy Poroszország Ausztria barátságát keresi. A porosz országgyűlést f. hó 15-én a király személyesen nyitotta meg. A trónbeszédben kiemelé, hogy kormánya kitűzött czélja felé, mely Németország egyesítése, szilárd kitartással halad, s nem engedi magát semmi által megzavartatni vagy visszatartatni. A király meg van győződve, hogy e föladat teljesitéséböl nem származhatik semmi, a mi Poroszország békéjét veszélyeztetné. Candiában az ellenségeskedések, smyrnai„tudösitás szerint, ismét megkezdettek. A fölkelök nov. 10-én megtámadták a törököket, kik kénytelenek voltak visszavonulni. Omer basa a cane- ai consuloknak állítólag kijelentette, hogy most már a legvégső eszközökhöz kénytelen folyamodni a fölkelés megtörése végett. E hírrel ellenkezőleg Athénéből nov. 9-ről azt távirják, hogy a fegyverszünet 40 nappal meghosszabbittatott. — Az „Indepen- dance beige“ három okmányt közöl, melyeket a krétai fölkelök a török hatóságokhoz intéztek, értésökre adandók, hogy minden kiegyenlítési javaslatot visszautasítanak ; ezen okmányok egyike a hatalmak consulaihoz van intézve, s a fölkelők ebben közlik szilárd elhatározásukat, miszerint készebbek utolsó emberig küzdeni, mintsem magukat a törökök hatósága alá vetni. Ily körülmények között nagyon soká várhat még a Porta Kréta pacifica- tiójára. 1
