Eger - hetilap, 1867

1867-11-21 / 47. szám

381

tatja a miniszter ur, azt t. i., váljon magára vállalja-e a magyar kormány — ez a kérdés veleje, ha jól fogtam fel — a felelősséget azért, a mi egy harmadik által tétetett: ezen kérdés már magában foglalja a választ is, azt t. i., hogy azért, a mit — mint a t. képviselő ur mondá — egy harmadik tett, a formaszerü és alaki felelősséget magára nem vállalhatja, de annál szívesebben osztozik a kiadott rendeletek erkölcsi felelősségében. Hogy a kormánynak e kérdésben nincs szabatos állása, s hogy nincs azon szerencsés helyzetben, hogy nézeteiért, melyek bizonyosan nem az elnyomás, nem az alárendeltség, hanem az egyenjogúság és a szabadságra vannak alapítva, alakilag és formaszerüleg is magára vállalhassa a felelősséget, annak okai épen azon irányzatok, melyek az országgyűlésnek és a kormánynak előzékeny lépéseit, hasonló felfogással, mint ez a t. képv. ur előadásában nyilvánult, ismételve visszautasították. Azt hiszem azonban, jogosan adhatok kifejezést abbeli meggyőződésemnek, hogy ezen felfogás igen elszigetelt, s hogy talán azon hivatalnokok érdekével lehet összekötve, kiknek elmozdittatását oly nagy sérelemként tüntette fel a t. interpelláló képv. ur. Horvátországnak igenis nagy többsége bizonyosan át fogja látui, hogy Magyarország, mint ez az országgyűlés határozataiból már is kiderült, nem akarja Horvátország elnyomatását, nem akarja alárendeltségét, hanem oly politikát kíván követni, mely bizonyosan viszbangra és elismerésre fog talál ni.“ Végül a szerb congressus kérdésére nézve megjegyzi, hogy a kormány ez ügyben annak idejében javaslatot fog az országgyűlés elé terjeszteni.

A ház hangos helyesléssel fogadta a miniszterelnök válaszát. Miletics fentartotta magának a jogot, máskor nyilatkozhatni.

Böszörményi Ugye ma tárgyaltatott. A tizes bizottmány véleménye, mely a pörbefogatást megengedi, ^elfogadtatott. 183 mellette, 88 ellene, 6 pedig nem szavazott. Nem volt jelen 119 képviselő. A vitatkozás röviden befejeztetett. Horváth Lajos és Zichy Antal a bizottmány véleménye mellett, Nyáry Pál, Halász Boldizsár, Várady Gábor és Madarász József pedig ellene szónokoltak.

Eger város anyagi helyzete.

(Kivonat a közigazgatási teendők ügyében kiküldött I. szakosztály jelentéséből.)

Midőn városunk képviselőtestülete annyi szomorú év eltelte után, a városnak az 1848-iki törvények szerinti közigazgatását folyó év május havában átvette; folyó év jun. 23-án kelt végzésénél fogva egy küldöttséget bízott meg, hogy a város közigazgatási ügyeinek rendezése érdekében, a város anyagi helyzetéről, a mint azt találta, egyszersmind a teendőkről körülményes jelentést tegyen.

A küldöttség, ezen megbízatása folytán, jelentését a város anyagi helyzetéről következőkben mutatja be.

Általában véve, városunk helyzetét a legszomoritóbbnak mondhatja; majdnem erejét fölülmúló, tetemes adóssággal terhelve, rendes bevételei alig fedezik kiadásait, s ennélfogva hónapok múlnak el, hogy tisztviselőit, sőt szolgaszemélyzetét sem képes rendesen fizetni; elkerülhetlen munka megrendelésére, vagy a városi vagyonokon teendő javítások teljesítésére mesteremberek már alig vállalkoznak, tudván azt, hogy megérdemlett dijaikat hónapok múltával sem kapják meg, mint az városszerte mindnyájunk előtt tudva van.

Városunk eladósodása és sülyedése az 1849-iki nemzeti szerencsétlenséggel veszi kezdetét. Ugyanis:

1 szőr, mindjárt 1849. márczius elején az osztrák sereg városunkba bejövén, 50,000 frt és 300 akó bor sarezot vetett ki. S miután a kiürült városi pénztárba ennek fedezésére mi sem találtatott, az osztrák sereggel volt bizonyos gróf Török, mint császári biztos, a városi polgárság közül kényszerítve egy bizottságot alakított, melynek a melléje rendelt katonai erőszakkal kötelessége volt, a kivetett sarezpénzt és borokat előteremteni, illetőleg ház- ról-házra járva összeszedni. így történt, hogy az idő rövidsége miatt csak is azon házak kerestettek fel, hol gondolták, hogy készpénzre találnak, s ekként kitől többet, kitől kevesebbet szedtek össze, de minden erőfeszítés mellett sem sikerült többet, mint 33,331 forintot pp. vagyis 35,018 frt 55 kr. oszt. ért. összeszedni, s a többi az osztrák sereg hirtelen eltávozása miatt elmaradt.

Ezen a város egyetemére rótt, de egyesektől kisajtolt sarezpénzt, a város sohasem jött azon helyzetbe, hogy az egyeseknek visszatéríthette volna, mig végre, midőn köztudomású lett, hogy több város, a hasontermészetü sarezpénzt visszanyerte, Eger város is, az egyes károsodottak érdekében legfelsőbb helyre kérelmezett annak visszatérítéséért. A kérelemnek lett is sikere, 1865. jun. 18-kán kelt udvari rendelvény a kérdéses sarezpénzt Eger város egyes lakóinak visszatéríteni rendelte. Csakhogy ezen rendelet a kivitelnél füstbe ment. A végrehajtással ugyanis a pénzügyi hatóság bízatván meg, ez a sarezpénz lefaragására olyan adósságokat számított be, melyek részben már nem léteztek, de ha léteztek volna is, ezek fejébe lefoglalni a sarezpénzt, mely tulajdonképen egyesek vagyona, ellenkezik minden jogfogalommal. így 1849-ik évig Eger városa, az osztrák kormány felszámítása szerint 14,000 frt adóhátralékban volt. Ezen adóhátralékot, melynek egy része Kossuth bankjegyekben lefizetve elégettetek, más része bevehetetlen volt, 1857-ik évben érkezett udvari rendelvény, mint bevehetetlent egészen elengedte. Most a cs. kir. pénzügyi hatóság ezen elengedett, s igy megsemmisült adóhátralékot napvilágra hozván, az egyeseknek visszaadott sarezpénzböl szépen leszámította, — s igy maradt még fizetendő 18,421 frt 23 kr. Azonban az élelmes pénzügyi hatóság, ezen zsáknak is megtalálta foltját. Az 186%-iki rövid alkotmányos világ ugyanis a várost a fogyasztási adóbérletben találta épen. Midőn a megyei bizottmány azon végzést hozta, hogy az ily törvénytelen adókbehaj- tása cltiltatik, a város engedelmeskedve e végzésnek, a fogyasztási adót sem szedte, minek következménye lön, hogy a bérletet sem fizette. A rövid alkotmányos élet alkonyatán, a pénzügyi hivatal minden a fogyasztási adóra vonatkozó iratokat magához vévén, elkezdő katonai executioval hajtani be ezen adóhátralékot. Azonban nem sikerült. így később, a mint Schmerling hivei elhelyezkedtek a hivatalokban, az iratokat ismét visszaadták azon kijelentéssel, hogy a hátralékban levő 12,000 ftot fizesse ki a város. Ennek behajtása a katonai executio sikertelensége után, minden emberi fogalmon kívüli lett már. De a pénzügyi hivatal nem tágított. Kezében levő hatalmával lefoglalta a város minden közjövedelmét, hogy ezen, a humanitás elvénél fogva is már megszüntetésre érdemes, a városnak nem önhibája folytán származott hátralék befizetésére kényszerítse. A közigazgatás a fenakadás szélén állott, midőn jött a sarezpénz, s akkor a pénzügyi hivatal ezen 12,000- ftot ismét lefoglalta abból. A különben is felsőbb parancstól függő akkori hatóság engedett ezen akaratnak, s igy lön, ennek levő násával a sarezpénzböl már csak 6 ezer nehány száz forint, melynek lefaragására a legutolsó törtszámokig ismét találtak fel min, denféle követelést, s igy a sarezpénzt, egyesek szent tulajdonát kifizették zérussal, miután pedig a zérus annyit tesz, mint semmi, fizetők semmivel.

Ez rövid története az 1849. márczius elején Eger egyes polgáraitól az osztrák sereg által kisarczolt 35,018 frt 55 krnak, melynek lerovására illetéktelenül számoltattak le, mint fentebb előadatott, a városra rótt adóhátralékok, mert a sarezpénz egyesek magántulajdona lévén, a város adóháralékait, melyek hogy mily természetűek voltak, már megmutattatott, számítani akarni nagy jogfogalom-zavart árul el.

2-szor. Az osztrák sereg által oly kíméletlenül behajtott hadi sarcz terhét 1849-ben követte a világosi fegyverletétel után, a városunkban nagy számmal elszállásolt katonaságra szigorú rendelet folytán fordított mindennemű elszállásérti kiadások. Majdnem 3 éven át élte a várost szakadatlanul a falai között szállásolt katonaság két tábornok s nagyszámú tisztjeivel élén. Az akkori hatóság, hogy az üldözésektől menekülhessen, sietett a legnagyobb áldozatok között eleget tenni minden kívánságaiknak, kivált midőn Bemet Ferencz vévé a polgármesteri hivatalt kezéhez, kinek nem volt akkoron egyéb törekvése, minthogy a katonaság kényelme megszerzéséért elismerést érdemelhessen ki. Ily czélból vette meg az úgynevezett „Szarvas“ vendégfogadót is a káptalantól, hogy azt kaszárnyává alakíttassa át. Mi mintegy 10—14 ezer forint költséggel meg is történt. A káptalan azonban, miután a vételárt minden sürgetése daczára sem kapta meg, az épületet visszavette tulajdonába, s a város költségén tett átalakításokkal együtt, odaajándékozta az államnak.

Ezen katonai elszállásolási költségek fedezésére, a város 1849. és 1850-ik évben, majdan a katonai szolgálmáuyokért utólagos beszámítás feltétele alatt az akkori kormányhoz kölcsönért folyamodott, mely kölcsön, vagyis inkább előleg, 1849-ik év végén báró Geringer teljhatalmú cs. biztos rendelete nyomán a cs. kir.. kamara budai fizető hivatalától mintegy 16,000 p. forintig meg is adatott, mely összeg a kincstár által 1860-ik évben a város vagyonára be is tábláztatott. 1855-ik évben a város 1849. 1850. és 51-ik években tett katonai szolgálmányokért, okmányokkal fel