Eger - hetilap, 1867
1867-11-07 / 45. szám
367 abban károsításokat sem maga el nem követ, sem mások által elkövetni nem enged. c) Ügyel, hogy midőn a sirgödrök kiásatnak, kiépíttetnek, Bem a közutból, sem a szomszéd sírhelyből foglalás ne történjék, s hogy a temetőben a kellő rend megtartassék — mely végre neki a szabályok és tervnek egy példánya kiadandó, — s ha ellenkezőt tapasztalna, a terv ellen cselekvőt a munka beállítására felkéri, s a gondnoknak azonnal feljelenti. d) Temetés alkalmával a főkaput megnyitja, s a nép elvonulása után tüstént bezárja, az időközben látogatókat szívesen fogadván, udvarán keresztül a temetőbe be és kiereszti, a netalán sírhelyet vállalónak a még el nem foglalt sírhelyeket megmutatja, 8 a tett kérdésekre egész készséggel felvilágosítást nyújt. e) A halottas-házba netalán leteendett hullára — mely mellé virasztót az elhunytnak családja adand — felügyel, s ha kell, a városi orvossal eleve nyert utasítás szerint az első segítséget teljesíti. f) A halottas-kamra világításával, fűtésével s a hulla melletti virasztással nem tartozik ugyan, de ha erre felszólittatik, lámpát, fát, illő díjért kiszolgáltatni köteles. 6. Azon környékbeli szegényebb lakosoknak, kik nagyobb családdal egy szobában laknak, elhunytjaik kiterítésére a halottas-szoba dij nélkül általengedtetik, a virasztás, világítás s télen a szobának fűtése az elhunytnak családját terhelendi. Az itt kiterített elhunyt felett á vallásos szertartás a halottas-ház előtti utczán, vagy a közeli közsirkertben, hová a hulla különben is temettetni fog, tartathatik meg. Kelt Egerben, 1867-ik évi október hó 27-én tartott képviselői ülésből. Jegyzetté: Dusárdy József, 1-sö aljegyző. Politikai hetiszemle. A francziák csakugyan hamarább értek Rómába, mintsem azt Garibaldi hatalmába keríthette volna. A bevonulás okt. 30-án történt. Garibaldi jónak látta a franczia csapatok elöl visszahúzódni Monte-Rotondoba, hol állítólag 5000 emberrel elsánczolta magát. Azon felszólításra, hogy vonuljon vissza teljesen, vissza- utasitólag felelt. — Az olasz csapatok is átlépték a római terület határait, Cialdini főparancsnoksága alatt, hogy a francziákkal együttesen működjenek. A florenczi kormány ezen lépését Me- nabrea egy körsürgönyben igazolni törekszik. „Habár a pápai I csapatok elégségesek voltak, úgymond, a franczia kormány í mégis elhatározta beavatkozni, daczára az általunk tett ellenmegjegyzéseknek. Méltóságunk követelményei s érdekeink tekintetéből megparancsolta a kormány csapatainak a határok átlépését. A csapatok azt az utasítást kapták, hogy állítsák vissza a nyugalmat a lakosság között, mely mindenütt a kormányhoz folyamodik védelemért. A csapatok továbbá utasittattak, hogy a hatóságokat tiszteletben tartsák. Azon ügyállás, melyet a szeptemberi egyezmény hozott létre, a franczia beavatkozás által meg lön változtatva. A kormány oly álláspontot volt kénytelen elfoglalni, mely azonos a másik szerződő fél által elfoglalt állásponttal, hogy igy az illető alkudozások a teljes egyenlőség alapján kezdethessenek meg. Reméljük, hogy az alkudozások végérvé- nyü megoldásra fognak vezetni, mely úgy a nemzeti törekvéseket kielégíti, mint egyszersmind biztosítja a pápa számára a szükséges méltóságot és függetlenséget isteni küldetésének teljesítésére.“ Mint könnyű belátni, a franczia kormány igen rósz néven vette a florenczi kabinet ezen lépését. A franczia külügyminiszternek a florenczi franczia ügyvivőhöz intézett jegyzéke fájdalmas meggyőződést fejez ki, az egyházállam némely pontjainak az olasz csapatok által történt megszállásáról, s e tényt a népjogokkal ellenkezőnek nyilvánítja, melyhez a franczia kormány beleegyezését soha sem adhatja. Ha az olasz kormány — folytatja a ! jegyzék — hallgatólagos beleegyezésünket bevárhatni hiszi, úgy j az csalódás, melyet eloszlatni nem késhetünk. Az olasz kormány Lamarmora tábornokot Párisba küldötte, | magatartásának igazolására. A franczia kormány azonban a ! „France“ szerint, csak a következő föltételek alatt bocsátkozhaalatt fekvő Gold au helységnek 1806-ik évben, az említett hegynek lecsúszása által történt eltemettetését; ugyanis: az említett s 4600 láb magas conglomerat (Nagelfluhe) sziklahegy, harántos márgás agyagrétegen nyugodott, az agyag a folytonos esőzések által felolvasztatván, megindult, lecsúszott, G o 1- daut közel 1000 lélekből álló lakosaival együtt eltemette, a Lowerzer tónak medenczéjét a leomlott szikla kitöltvén, a helyéből kiszorított viz a környéken uj rombolásokat eszközlött, ezen hegycsuszásnál a dörzsölés által kifejlett meleg a vizet gőzzé változtatván, a gőz iszonyú szikladarabokat szórt szerteszét, az elázott nedves agyag is, a kifejlett meleg által rögtön megszá- rittatván, sötét porfelleg alakban, keverve néha lánghullámokkal, emelkedett föl a levegőbe. A hegycsuszás megrázkódtatta az egész környéket. Vogler nézete szerint, a föld belsejében folyó vizek, a föld felületén láthatókkal folyásaikban egy irányúak, vagyis, a föld feletti folyás alatt, földalatti vízfolyás is létezik, — igy tapasztalta ezt a forráskutatás nagy mestere, a franczia abbé Para- melle is — s tapasztalása szerint leggyakoriabbak a földrengések folyóvizek, s lapos mocsáros helyek közelében; talán az épen fentebb mondottakból lenne kimagyarázható a Komárom környéki nagyobb földrengések oka is; tudjuk azt, hogy Komáromon felül fekszik a Csalóköz, ott folyik a Duna, ott szakad a Dunába a Vág s Nyitra vize. Lévén a mondottaknál fogva földrengések okának megha- tározhatására — helyesebben csak gyanitbatására — két theori- ánk, melyek közül az egyik a földrengést a tűz, a másik a viz hatásából igyekszik kimagyarázni, én a kettő között középutat tartok, vagyis mindkettőt elfogadom, mert a vulcáuok közelében évenként érezhető földrengéseket, e hegyek belsejében tűz által kifejlett gázak és gőzök feszítéséből származótoknak gyanítom, tűznek hatásából eredetinek vélem azon nagy földrengéseket is, melyek országokat, sőt egy vagy több világrészt megrázkódtatnak, mert ezeknek oka a föld kemény rétege alatt, a termé szetbuvárok állítása szerint, 20-tól 50 mérföldig terjedő mélységben feküdvén, honnan a hatás sugáralakban terjedve, ha a lökés csak egy ponton történnék is, már nagy földrészeket megingathatna; ha pedig a föld mélyében egyidejű ugyan, de egymástól távol eshető, vagy egymást kevés időközönként követő több pontom ily lökéseket képzelünk, melyek sugáralaku hatási iránya egymást keresztülmetszhetik, a földrengés változatossága, s hul- lámszerüsége elképzelhető. A vulcánoktól távol eső apró földrengéseket, milyen az ez évi szept. 22-iki is volt, inkább földalatti víz által kimosott üreg beomlásának, vagy az üreg oldalainak csúszásából származottnak vélem, vagy egyesíthetjük a fentebb említett két theoriát, s mondhatjuk, hogy a tüzokozta bár kisebb, s általunk alig észrevehető rázkódás folytán, a földalatti vizek által kivájt üregek, melyek különben is már-már beomló félben lehettek, összeomlanak, vagy oldalaik összecsúsznak, s a felettek eső vidéket megrengetik stb. az ily, tűz és viz hatása által előidézhetett földrengéseknél előállhatnak mindazon jelenségek, melyeket a földrengéseknél előfordulni láttunk, vagy mások állítása után tudunk, azaz a beomlott üreg felett a földkéreg alá- sülyedhet, s helyét az alólról felnyomott víz foglalhatja el, meglevő tavak pedig alásülyedhetnek, elenyészhetnek, a föld felülete megrepedhet, s a dörzsölés folytán kifejlett meleg a vizet gőzzé változtathatván, a nyilason gőz s láng iitödhetik fel, a források iránya megváltozhatik, s ennek következtében az ismertek elenyésznek, s újak támadhatnak sat. Mindezen, beismerésem szerint is futólagos és igy tökéletlen összeállitásából a földrengések gyanítható okainak, belátható, hogy a földrendések kétségtelen okát nem tudjuk , hanem csak gyanítjuk; válaszsza tehát K. B. ur is a fenálló theoriák közül azt, mely neki leginkább tetszik, igyekezzék ezek alapján a földrengéseknek okát, úgy különösen a Bodony környékén érezett- nek korlátolt voltát kimagyarázni, de azon hiedelemtől, hogy e földrengést, vagy annak korlátolt voltát, az alig megkezdett kö- szénbányák vagy telepek okozták volna, álljon el, mert az okozat azon okkal arányban semmi tekintetben sem áll;de a rengés terjesztőjéül sem tekinthetjük az ottani köszénréteget, mert mint tudjuk — nem a Bodony környékét értem, mert azt nem ismerem, hanem átalánosságban szólok — a köszénrétegekDek legnagyobb ismert vastagsága a 40 lábat nem haladja, ez is számos homokrétegekkel szokott változni, s megszaggatva lenni, ha tehát a kőszén magában véve a rezgésnek jó vezetője volna is , paralelli- zálja azt a közte levő homok, mely egyike a legruganytalanabb testeknek, s igy igen rósz rezgésvezetö is. Martonffy Károly.
