Eger - hetilap, 1867
1867-09-26 / 39. szám
316 Megyei közügyek. Heves- és K.-Szolnok t. e. vármegyék bizottmánya f. hó 17-én Isaak László 2-od alispán elnöklete alatt rendkívüli ülést tartván, abban a következő érdekesb tárgyak kerültek szőnyegre: A közmunka- és közlekedési minisztérium egy intézvényé- ben arra szólítja fel a megyét, hogy az Eger városát egyrészt a hatvan-miskolczi, másrészt a miskolcz-rosnyói, építendő vasúttal összekötő ló- vagy gőzerejü vasút előmunkálataira egy évi tartamra engedélyt nyert gróf Keglevich Béla kiküldötteit, e részbeni munkálkodásuk körében, kitelhető hatósági támogatásban részesítse. — Az intézvény másolata az illető főszolgabiráknak köröz- tetés, illetőleg az abban foglalt rendelkezés teljesítése végett kiadatott. Felolvastatott ugyancsak a közmunka- és közlekedési minisztérium egy másik intézvénye is, melylyel leküldettek az országgyűlés elé végmegállapodás végett előterjesztendő vasúti hálózat térképe s az illető elöterjesztvények példányai — vélemény- adás végett. — A miniszteri leirat az országos és megyei utak feletti véleményezéssel megbízott küldöttségnek, a f. évi október hó elején tartandó évnegyedes bizottmányi gyűlésben előterjesztendő véleményadás végett kiadatott. Ezután a közmunka- és közlekedési minisztérium intézvénye következtében f. évi aug. 1-én tartott bizottmányi ülés végzésével megbízott küldöttség hivatalos előterjesztése olvastatott föl, mely szerint a megye területén átvonuló, következő két országos útvonal ajánltatik: az egyik Pétervásárától lefelé Egeren s Tisza-Füreden át Karczagig, fölfelé pedig részben Terenyig, részben Rimaszombatig; — a másik Egertől Dormándon s Hevesen át Szolnokig. Megyei utaknak pedig — azon megjegyzéssel, [ hogy ha az eger-dormánd-szolnoki vonal országos útnak föl nem 1 vétetnék, az mint elsőrangú megyei vonal ajánltatik, — vélemé- i nyeztetik: 1) Gyöngyöstől Patán, Pásztón át Tasig; 2) Gyöngyös- | tői Karácsondon, Fügédén, Boczonádon, Hevesen, Vezekényen g Buránál a lejtői réven es Kunhegyesen át Karczagig; 3) Gyöngyöstől Jászberényig; 4) Kápolnától Kaálon, Erdőtelken, Ten- ken, Atányon át Vezekényig, hol a lejtői vonalba olvad ; 5) Kápolnától Debrőn, Verpeléten, Szent-Márián, Sírokon át Terpesig, hol a pétervásáriba olvad; 6) Pétervásárától Szent-Erzsébeten, Leleszen, Domonkoson át Nádasdig; 7) Egertől Baktán, Sírokon, Recsken, Derecskén, Balián át Nádujfaluig; 8) Tisza-Füredről Szőllösön, Derzsen, Abádon, Gyendán, Fegyverneken , Török- Szent-Miklóson át, hol a Szolnok kun szent-mártoni útba olvad. 9) Fegyvernektől Csorbán át Mezö-Turig; 10) Tisza-Füredtöl Medgyesen át Debreczennek. Ezen úthálózattal ellátott megyei térkép bemutattatik. — Mely véleményes előterjesztés minden pontjában elfogadtatott, azon megjegyzéssel, hogy az eddig használatban levő megyei útvonalok fentartandóknak jelöltettek ki. Takarékpénztárak s népbankok. I. Önzésre szükségtelen tanítani vagy inteni bárkit is, benne van ez minden élő lény természetében. „Még a kéz is maga felé hajlik,“ mondja e tünemény magyarázatául a városi nép; „még a gereblye is saját nyele felé kaparit,“ mondja a falusi ember, s nekünk — úgy hiszem, semmi kifogásunk sem a kéz, sem a gereblye alkotása ellen. A kéz, ha másképen volna alkotva, nem I jól táplálná a testet, melyből nőtt; a gereblye, ha másképen volna összeállítva, meg nem felelne rendeltetésének. Mi csak azt állítjuk, hogy az önzés legközelebbi rokona a „jólét,“ mely egyedül képes a társadalom minden egyes tagját kielégíteni. De most, kiáltanak sokan, jólétről még álmodni sem lehet, mert nincs 4 T A II C 7i A. l> A völgyben. lm, fölkerestem szent magányod, Kies völgy, drága édenem ! Hol annyiszor enyhet talált már Bánattól meggyötört szivem. Az illatterhes, üde légnek Mohón szívom be balzsamát, Mely a kelő nap szüzszemérmes Sugárain szűrődik át. A rét, mint miriádnyi gyémánt, Gyengéd harmattól tündököl, Mig a fényes nap rózsaajka Kéjelgve nem csókolja föl. A fűben illatos virágok, Mint bájos szüzek, diszlenek; Körülök udvarolva röpköd A tarka pillangó-sereg. A lombok közt, halk susogással, Lágy szellő lopva surran át, Vélnéd : szerelmes kis leánynak Hallod titkos-büs sóhaját. Mellettem a fakó harasztot Egy-egy zöld gyik csörrenti meg; A fákon itt-ott czinke ugrál, S alattok szöcske zeng, zizeg. Amott, dalolva, kis pacsirta Emelkedik az ég felé, Vivén magával reg-imáját A legfényesebb trón elé. Őszinte áhítatra ébred Minden, kinek csak szive van; A kétkedő is térdre hullva Kiáltna fel: Uram, Uram! Oh ti! kiket a sors lesujta, S búbánat tépi szivetek: Üdülni fájó sebetekből E bájos völgybe jőjetek ! Itt minden enyhet és vigaszt nyújt: Zöld lomb, pacsirtadal, virág... S ha köny lopózik szemetekbe, Nem gúnyolhat ki a világ! Philomela. Oh! ne nézz rám... Oh! ne nézz rám olyan szépen, Ne nézz, kérlek, semmikép sem; Szemed tüzétöl reszketek, Mint sötétségtől a gyerek. Ha fellobban szivem lángja, Én leszek az, ki megbánja: Mert szivem, ez a drága kincs, Tűz ellen biztosítva nincs. Narciss. Egy délelőtt XIII. Lajos franczia királynál. II. i Parbaj spekelotüvel. A konyhaterem egyik ablakmélyedésében egy emelvény állott, melyen két gyermek ült, egyik hárfán, a másik hegedűn játszva. E két gyermek volt a király rendes, napi zenekara, s mikor ez játszott, a király olyan hatalmasan tudott spékelni, — persze csak holmi nyúl vagy borjufélét; az embert nem bántotta, hiszen ha valaki merően nézett rá, nem a kardot, hanem a spékelő- tüt sem bírta volna ráemelni. Bizony, ha olyan lángelméjii diplomata, mint Richelieu bibornok, nem veszi erős kezeibe a kormány gyeplőjét, akkor bátran el lehetett volna mondani: Jó éjszakát Francziaor8zág! Különben én azt tartom, hogy inkább legyen olyan király, ki senkit sem bánt, s ki még a legyet vagy bolhát sem öli meg, mert Isten teremtményeinek tartja, mint olyan, ki nagyon is megérdemli a hóhéri diplomát, ki csak úgy kötteti föl vagy löveti főbe az embereket, mint a hogy nyárban az ember agyonütögeti a megszaporodott legyet, vagy szúnyogot, i A király észrevette, hogy a két zenész csak félig van felöltözve : az egyiknek nem volt nadrágja (bocsánat uraim s hölgyeim !) kimondhatatlanja, a másiknak meg nem volt mellénye. „Ohó!“ kiáltá XIII. Lajos, mit jelent e maskarád?“ „Kérem, kérem! mondá a bolond, majd megmondom én.“
