Eger - hetilap, 1867
1867-01-31 / 5. szám
V. évfolyam. 5. szám .Január 31-én 1807. Előfizetési di.i: Egész évre . . 5 ft — kr Félévre . . . 2 „ 50 „ Negyedévre . . 1 ,, 30 „ Egy hónapra . — 41 ,, EGER. Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejébe., minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Klftlizetéseket elfogad: a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. az.) — Jent a eh O. könyvkereskedése s minden cs. kir. postahivatal. Fest, jan. 28. Semmi sem meríti ki az ember türelmét annyira , mint a hosszas várakozás. És ha a tisztelt olvasó-közönség annyi Ígéret és remény után ma már nem reményeket, hanem tényeket vár, azt ép oly jogosultnak, mint természetesnek találom. Kétségtelenül e sorok Írójára nézve is kellemesebb volna, ha magára a tényre mutathatna és mondhatná: ime, itt van, miért buzgó imádság epedezett százezrek ajakán! De a tények kérlelhetlen logikája, mely jogot nem tisztel, érzelmet nem ismer, még ma is csak a reménységre, a várakozásra utal, habár ma kedvezőbb kilátással, mint bármikor eddig. Ö Felsége f. hó 23-án fogadta az országgyűlésnek a véd- rendszer tárgyában kelt feliratát átnyújtó küldöttséget, mely alkalommal legkegyelmesebben következőleg méltóztatott nyilatkozni : „Az országosan egybegyült főrendek és képviselők imént átnyújtott legalázatosabb fölterjesztésében nyilvánult aggodalmakat legközelebbi leiratom, úgy reményiem, el fogja oszlatni. „Biztosítsák küldőiket királyi kegyelmem, - ágya felől is, hogy az ország óhajai teljesítésére késznek nyilatkozom, mihelyt kölcsönös bizalommal sikerült elhárítani a magyar felelős minisztérium tettleges megalakulásának nehézségeit.“ A képviselöház Ö Felségének ezen reményt adó szavait, f. j hó 26-án tartott ülésében , midőn Andrássy Gyula gróf kikülde- j téséről jelentést tett, örvendetes tudomásul vette, és nem lehet kételkedni, hogy mindazok e hazában, kik a törvényes s békés kiegyenlítést úgy hazánk, mint a trón érdekében őszintén óhajtják, a képviselöház örömében osztozni fognak. Ama nehézségek, melyek a minisztérium tettleges megalakulását ez idöszerint még akadályoznák, mint a „P. N.“ 22. számában Írja, a viszonyok és az ügyek természete által megkövetelt előkészületek, és gyorsabb kiegyenlitésök legnagyobb részben a hatvanhetes bizottmány működésétől függ. E bizottmány munkálkodását és a közösügyek tárgyalását , a 15-ös bizottság jelentése nyomán már ma megkezdi. Bevégzi-e gyorsan? erre most még nem lehet felelni, annál kevésbbé, mert állítólag a baloldaliak tegnap tartott értekezletükben, Ghyczy, Tisza és Nyáry véleménye ellenére, azon határozott utasítást adták a 67-es bizottmányban levő tagjaiknak, hogy a közösügyek iránti ellenkező nézetüknek kifejezést adjanak: igy tehát a bizottmány munkálkodása kétségtelenül lassabban fog haladni, és hosszabb időt veend igénybe. Hogy ez főleg a nemzetiségi törek. véseket pártolóknak érdekében áll, kik jó támászt remélnek nyerhetni a közelebb összeülendő és foederalisticus törekvésű rendkívüli birodalmi tanácstól, azt nem tagadhatni; de más kérés az: érdekünkben van-e nekünk ? Mit várhatunk a „Magyar országos iparegyesület“ jövőjétől? Alig lehet a bölcselkedő emberész előtt valami érdekesebb, mint azon lélektani stádiumok szemlélete, melyeken az emberiségnek — e külön nemzettagokra osztott nagy világcsaládnak — elö- haladása mutatkozik. — Mindenütt, mindenben, örök és változ- hatlan törvények szerint történik az ; törvények szerint, melyekben az istenség revelátiója szintoly világosan tűnik elő, mint ama bámulatos törvényszerűségben, miszerint a világok miriad- jai egymást fentartva, tartják fen a mindenség harmóniáját kölcsönösen. — Az ember egy valóságos kis világ (microcosmos,) a nemzeteknek pedig collectiv egyéniségök van, mint van az emberiségnek egyetemes individualitása, s az összes emberiség tökélyesedésének halmait az aprólékos hangyaszorgalom gyűjteményei domborítják fel, mikhez az egyetemes előhaladás örök törvényei szerint egyesek, egyesületek, nemzetek járul - tanak. Az emberi nem fejlődését a világtörténet tükrében, nem a rövidlátó huszonnégy órai politika, hanem azon nagyszerű szempontból kell szemlélni, melynek históriai perczei évszázadokból állanak, s ha ki e szempontból szemléli azt, nem vész el soha szemei elöl a szabadságnak s ama kettős civilisatiónak fonala, melynek egyik ágát az erkölcsi, másikat a materiális haladás képezi, és fel fogja találni a törvényeket, melyek szerint az emberiség kifejlődése egyes visszahanyatlások között is előrehaladt. Egyik momentum erre a törvényhozás, mely maradandó áldást csak úgy teremthet, ha a socialis meggyőződésből hajtott fel, mint terebélyes fa, melynek lombjai szilárdul nyúlnak ki a nép fölött, mert gyökere a nép szivében van. Ámde a socialis meggyőződés lassan fejük ki nemzeti akarattá; mert ezernyi ezreket kell áthatnia, és azért a törvényhozás menete lassú. És sokkal előbb, mintsem a törvényhozó a socialis meggyő- déseket törvénynyé alakitná, elöállanak a bölcselkedök, fáklyát gyújtanak a sötétségnek, az eszmék teremtő ösztönét csepegtetik a szivekbe, sejtelmekből meggyőződéssé, meggyőződésből akarattá erősödendőt, s akaratból törvénynyé alakulandót. Ámde ezen processus sok időbe kerül, a szükség pedig nem várakozik. És a szükség a tettnek ösztöne. És az egyes bölcselkedök után elöállanak az egyesületek, irányban, czélban rokon egyéneknek szövetkezése ; tatarozgatva pótolók a szükséget, melynek még a törvényhozás meg nem felelhete. Végre eljő a törvényhozó, föllép az ösvényre, melyet előtte az egyesületek megnyestenek; egyetemesiti a hatást, melyet egyesek egytittmunkálása részletes körben már igazolt, átveszi a státusra az egyesületi munkálkodásnak azon részét, melyre a status hivatva van, módot és eszközt nyújt az egyesületi közrehatásnak azokra nézve, mik egyesületi munkára valók ; segedelme s pártfogása által öszpontositja az elszórt észt, tudományt a
