Eger - hetilap, 1867

1867-08-22 / 34. szám

278 toniust, Pompeiust, sz. Lajost, Napóleont látta, ez országgal — ismétlem — századokon át tartó hallgatása után szinte jól esik találkoznunk. A jénai hid baloldalán egy csomóban vannak az egyiptomi épületek: egy gazdag kéjlak jelenkori Ízléssel, látása a kalifák alatti arab építészet fénykorát hozza vissza emlékezetünkbe; egy egyiptomi ös templom oszlopcsarnokkal és egész sor sphinxszel, melyek a pharaók korából valók ; egy o k a 1 a, vagyis a módosab­bak, a nagyvárosi iparosok és kereskedők laka, végre egy sze­rény házikó. E négy épület fogalmat nyújt egyiptom régiségei, — jelenlegi fényűzése, — s szokásairól. A suezi őrház pedig ko­runk legnagyobb vívmányát, egy három világrész fölött uralkodó földszoros keresztültörését, képviseli. 1. A z a 1 k i r á 1 y p a 1 o t á j a (s a 1 e m 1 i k.) A legtisztább arab stylben épült kéjlak a keletiek által annyira kedvelt kupo­lával, mely toronyszerűén magaslik félholddal tetején, lapos tető­vel, fal- és szélczifrázatokkal. A bemenetelnél a Koránból vett következő szavak olvashatók: 0 ti! kik a kapukat föl­nyitjátok, nyissátok meg nekünk a jóság kapu­ját. Az ily föliratok gyakoriak a mohamedánoknál. Mivel a Ko­rán tiltja a festőknek, élő lény alakjait előállítani, innét az építé­szet is a házak ékitésére csak virágokkal, kör- és vonal-ábrákkal rendelkezik, mi Kelet nagy részében az atyáról fiúra szállt hitvány kenyérkeresetkép űzetik. Szokás a falakat még a költők és a Korán jelesebb mondataival beírni is. A bútorok, a kárpitozás, a szoba ta­lajának ékesitései, a szökökutféle nagy víztartó, a két csinos folyosó, melyek a kertbe visznek, a keleti jelenleg divó fényűzés hü képét adják. A kupola s az erkély ablakai által megvilágított főtermen kívül még négy kabinet van az alkirály ő magasságának szolgála­tára. Van az alkirály palotája mellett egy külön kis épület, mely csak egy teremmel bir. Falain térképek vannak, melyek majd Egyiptomot, majd egyes tájait, vagy a Nílus folyót, csatornáit, kanyarulását stb. mutatják. Nilus! ennek köszönheti Egyiptom termékenységét; érdekes e folyóról, melynek vizét Mózes vérré változtatta, tudni, hogy mily módon termékenyíti Egyiptomot. Hóolvadás és az esőzés korszakában megárad, akkor nagy meny- nyiségü iszapot rak le a part hosszában, mi a terméketlen homo­kot termőfölddé varázsolja. El lehet képzelni, mily mohó türel­metlenséggel várja a nép a Nilus növekedését ös időktől fogva, s méltán; mert ha bármely okból a kiöntés elmarad, mondhatlan ínség áll be. Az áradás több napig tart, bezárja a lakosokat, a „Egy nő“ morgá a felügyelő, gyertyáját Duportail asszony ; arcza elé tartva. „Ki vagy te ?“ kérdé egy másik. Duportail asszony útlevelét nyujtá elő. „Mehet!“ A kocsis közévágott a lovaknak, s a spanyol nő szive na­gyot lélekzett. Ki-kinézett a kocsi hátulsó kis ablakán; minden pillanatban lódobogást vélt hallani, s azt hitte, ez férje. De hiában! Tours városba érve, uj fogatot váltott a postán. Aggódva keresték szemei férjét, de nem találták. Poitiersben tudakozódott a vendéglőben, hova férje azelőtt gyakran beszállt. Egy lovasember, monda a pinczér, nehány pillanattal eze­lőtt vágtatott erre el, s épen úgy nézett ki, mint Duportail ur, de bizonyossal nem szolgálhat. A szegény nő azonnal a kocsiba lépett, sgondolá: „Eh! menjünk Bordeaux-ba! ö már ott vár bizonyosan.“ Bordeauxba érve, egyenesen férje apjához hajtatott, s be- léptekor első szara volt: „Férjem ? Férjem? Hol van férjem ?“ „Asszonyom, ön még nem tudja? .... ő el van fogva!“ „Hol?“ „Parisban ; október 9-én fogták el.“ „Oktober 9-én! Hiszen épen akkor éjjel utaztam el Pá­riából.“ A nő elsápadt, de hirtelen megfordult, és kiáltá: „De még életben van ?“ „Lehet, — mondá az apa — de mindennap uj kivégzéseket hallhatni.“ „Akkor, hamar fogasson uj lovakat a kocsi elé. Gyermeke­im itt biztosságban vannak; férjemet meg kell mentenem !“ A rokonok le akarták beszélni a nőt tervéről. Elmondották, mily messze van Páris, s hogy egy gyönge nő mit tehet egy sereg pinczéket, magtárakat beönti, s nem egy rósz karban levő házat bedönt, de azért semmi baj, mindenkinek arcza derült, mert bír­ják az áldás kellékét. Ilyen Egyiptom képe. 2. A szolgaiak. E csinos épület mögött van egy hosz- szukás négyszögletű ház, mely az urilakok kiegészítő részét ké­pezi ; itt van a konyha és istálló, ebben lakik a cselédség. Egyip­tomban mindig kirívó volt az osztályok különbsége. Mint Keleten minden épület, ez is lapos, s a roppant hőség enyhülése után itt szí fris levegőt a ház népe, és tartja lakomáit, itt hálnak a kele­tiek. Az éjek Keleten szebbek : az ég kékebb, a csillagok ragyo­góbbak, az est kellemesebb, az igaz, hogy az év három negyed­részében még csak bárányfelhőt sem látni az égen. 3. Pharaó temploma. A templom előtt van egy jóko­ra magányos kapu, e kaputól lépcsők visznek a mindenféle dom- bor-faragványokban gazdag templomhoz, a lépcsőkön egymást bámuló sphinxek hevernek; a sphinxek mesés egyiptomi istensé­gek voltak a régi bálványimádó egyiptomiaknak, rajzolták és metszették őket oroszlántesttel és kendőbe kötött emberi fejjel, a mint két első lábukat kinyújtva ülnek; e sphinxek még a régi korból valók. A templom elörészét oszlopok ékesítik, melyek lo- tustörzset ábrázolnak koronáján virággal; az oszlopokon látható egy fő, az öröm és boldogság istenasszonyának feje, kit ők A t- bornak neveztek. A templom belső és külső falait hyeroglif (képírás) rajzok ékesítik. Mielőtt ugyanis a betűk feltalálva lettek volna, használták a képírást. Láthatni királyi alakokat, amint lotusvirágot (mely az egyiptomiaknál régente szentnek tartott nö­vény volt,) vagy mást mutatnak be áldozatul; vagy a távoli ellen­ség ellen széles evezőjü hajókon utazni hosszú dárdás sereget, vagy a győző seregnek fogadtatását a királyné által, amint az nagy hajókon eléje megy a hadvezérnek, ki zsákmánynyal és rabszolgákkal rakodtan vezeti haza seregét. Noha sokat lehetne még mondanom, félbe kell szakasztanom, hogy a helyből ki ne fogyjak. 4. Az okai a (úri lak.) Nagy terjedelmű, gyakran több emeletü épület, hol a drága napokat henyélésben tölti el a leg­több birtokos. Nem lehet mondani, hogy valami remek lenne, sőt nagyon is egyszerű, mivel leginkább csak arra fordítanak gondot, hogy a lakás kényelmes legyen, s hogy az illemlátogatások elfo­gadására, s üzérleti tárgyalásokra alkalmasak legyenek. Az eme­leten vannak a női lakosztályok az úgynevezett háremek, melyek egyszersmind a család asylumát képezik, hová idegennek belépni j vérszomjazó tigris ellen ? De a hü nő rendithetlen maradt elhatá­rozásában, s még az nap visszautazott Párisba. Mostohaapja levelet irt a convent egy befolyásos tagjához, ki az akkori igazságügyminiszternek, Dantonnak barátja volt. E levelet magához véve Duportail asszony a kocsiba ült. Nyolcz napja, hogy elhagyta Párist, nyolcz napja hogy fér­jét elfogták; — pedig akkor mennyi minden történhetett egy hét alatt! Párisba érve, a szegény nő mindent elkövetett, hogy férje sorsáról bizonyosságot nyerjen. A Duportail név még nem jött elő a halálra Ítéltek névso­rában, melyet naponként kihirdettek az utczákon. Tehát még él a szeretett fétj. De mikor az elitélések egymást követék, s a guillotine, a halál e gyors gépe, mindennap ugyancsak dolgozott. Duportail asszony ez okból a girondista követhez futott a levéllel, mely arra kéri a conventi tagot, hogy Dantonnál min­dent elkövessen az elfogott Duportail megmentésére. A girondista nem volt otthonn ; legalább egy vén boszor­kány , ki mint cerberus őrizte a követ ajtaját, ezt mondotta Du­portail asszonynak. „Ha nincs honn, majd megvárom,“ feleié Duportail asszony. „Az szabadságodban áll; de hol fogsz addig rá várni?“ kérdé a rút boszorkány. „Itt!“ viszonzá a szegény kérelmező, ki a vénasszony durva modora által sértve érzé magát. „A szabad ég alatt ? mondá a cerberus. No akkor dühös aristokrata asszony lehetsz; a te fajod mindenre képes. Követe­inknek ugyancsak meggyűlne a dolguk, ha minden ilyen éjjeli baglyot, mint te vagy, maguk elé bocsátanának.“ Az udvar, melyben Duportail asszony állott, csupa sár volt; mert hajnal óta szünetlenül esett. Topánya és harizsnyája át volt ázva, úti öltönye bepiszkolva, és szive leverő aggálylyal telve. Azalatt, hogy Duportail asszony gondolkozott, vájjon ma­

Next

/
Oldalképek
Tartalom