Eger - hetilap, 1867
1867-08-15 / 33. szám
268 kívánt külön fölterjesztés kíséretében, idönyerés tekintetéből, el- i nöki úton már felküldötte. I A bizottmány sajnálatát fejezi ki a fölött, hogy a lehető j megtakarítás szemmeltartása mellett szerkesztett költségvetése a m. k. belügyminisztérium gazdálkodási nézeteivel nem találkozott, de bár élénken érzi a gazdálkodás szükségét, még a miniszteri rendeletben érintett nehézségekkel szemközt sem látja annak lehetőségét, hogy további megtakarítások tétessenek; minek szüksége sem forog fenn, mert a rendelet és költségvetés közti eltérés egyrészt pusztán számítási különbözet, másrészt pedig, ha a rendelet számítását kell is alapul vennünk, a fedezendő 1790 frt 61 krnyi összeg — ha a megye fölterjesztése tekintetbe vétetik, vagyis ha az 1861-ki rendbiztosok elmaradt fizetései a régi adósságok alapjára utalványoztatnak, — felénél alább szállítható. Az ülnöki állomásra vonatkozó fölterjesztésben előadott okok sem vesztették el még erejüket, s e tárgyat máskép felfog ni, tilt a közügy iránti érdekeltség. Mindezeknél fogva a visszaküldött költségvetés újra fölterjesztetni, s annak, valamint az ülnöki állomásnak is helybenhagyása ismét sürgettetni határoz- tatott. Elnöklő 1 sö alispán azon jelentése, hogy a szaporítandó közbiztonsági személyzetre vonatkozó költségtervet elnöki úton már fölterjesztette, egyhangúlag helyeseltetett. Politikai hetiszemle. Pár nap alatt megtörténik a franczia és osztrák uralkodók találkozása Salzburgban. A franczia császári pár f. hó 17-én érkezik a nevezett városba, s 3—4 napot fog ott tölteni. A látogatás bevallott czélja : részvétnyilvánitás azon nagy csapás fölött, mely a Habsburg-házat Miksa mexicoi császár kegyetlen kivégeztetése által érte. Ugyanazért sem az egyik, sem a másik részről miniszterek nem lennének jelen. Mindazonáltal, bár a két császári pár találkozása nagyrészt személyes indokokon alapszik, alig lehet tagadni, hogy ez a legfontosabb lépés leend azon czél elérésére, melyre a napóleoni politika teljes erővel törekszik; ! értjük az osztrák-franczia szövetséget. Nem mondjuk, hogy Napoleon azért keres szövetséget, hogy Poroszországot legközelebb háborúval lepje meg; de készen akar lenni azon esetre, ha a háború Poroszországgal nem lenne többé elkerülhető. Több tekintélyes lap, ezek közt a „Journ. des Debats“ azon nézetének ad kifejezést, hogy itt nem egyszerű részvétlátogatásról van szó, hanem hogy a látogatásnak politikai czélja van; mit annál inkább v hajlandók vagyunk hinni, mert a franczia félhivatalos lapok — bizonyára felsőbb sugallat folytán — a franczia-osztrák szövet- | ség szükségét igyekeznek kimutatni. így a párisi „Presse,11 a salzburgi találkozás jelentőségét fejtegetvén, azt mondja, hogy Ausztria csak a franczia szövetség s az elszigeteltség közt választhat. A szövetség csupán akkor érvényesíttetnék, ha Európában oly események következnének be, melyeknek az 1866-ikiak- nál még borzasztóbb következményei lennének. „Szükséges-e ezen eventualitást közelebbről megjelölni, kérdi a nevezett lap, nem fogná-e az mindenekelőtt Ausztriának hatalmi állását, függetlenségét, léteiét érinteni? Bármely ürügye lenne, nem ezen kérdés merülne föl mindjárt: vájjon porosz katonák előőrseiket Bajorországba, majdnem Bécs alá elötolhatják-e ? Közönbös maradhatna Ausztria ily veszély ellenében, s talán öngyilkosságot ajánlanak neki? Nem szükséges a salzburgi látogatásnak személyes és megható jelleméből semmit levonnunk. De azoknak, kik bennünket kérdeznek: vájjon ezen látogatás alatt franczia-osztrák szövetség fog-e köttetni, aztfelelnők, hogy nekünk e szövetség a dolgok hatalma által már megteremtve látszik, és hogy az események azt még csak megpecsételhetik.“ Az osztrák politika álláspontját a franczia-osztrák szövetséget illetőleg nem ismerjük; de közük a lapok b. Beust birodalmi kanczellárnak egy állitólagos nyilatkozatát, mely ha nem puszta koholmány, az osztrák álláspontot világosan kijelöli. E szerint Beust igy nyilatkozott: „Szememre vetik, hogy csak tapasztalatok és jelenségek után okoskodva járok el a külpolitikában; kárhoztatnak, hogy kijelölt és következetesen megtartott terv nélkül megyek utamon; pedig tervem abból áll, hogy semmi tervem ne legyen, amely huzamosb ideig kötelezne. Ausztriának évekig békére van szüksége; minden európai háború koczkáztatbatja léteiét, ennélfogva minden áron fen kell a békét tartani, s minden viszályban meg kell a közbenjárást kisérlenie. Csak egy esetre kell előre gondoskodnia, s már gondoskodott is; ez azon eset, hogy ne álljon elszigetelve szemben oly coaütióval, mely területi gyengítésére, ! sőt felosztására ezéioz. Ezen coalitio ellen nincs más eszköz, mint az ellencoalitio.“ Azon aggodalmak, melyeket Francziaország beavatkozása az észak-schleswigi ügyben keltett, lassankint enyészni kezdenek. Úgy a porosz, mint a bécsi lapok nagy része ma ismét rózsaszínben látja a dolgokat. Azon békés szellemű beszéd nyugtatta meg őket oly hirtelen, melyet Napoleon császár a párisi kiállítás kül- ' földi bizottmányaihoz intézett. A porosz félhivatalos „Nordd. Aligi T A It Perzsa színjátékok. Épen akkor aranyozá meg a lenyugvó nap bíborvörös sugaraival az elburi hegység meredek és kopár csúcsait, — írja egy utazó — midőn az El búr folyó partján fekvő Rustemabadban, nyári tanyánkon, a kertben sétáltunk, melynek fáit pompás gyümölcsök terhelték. Honunkra! visszaemlékezésekbe mélyedve,— majdnem feledtük, hogy a perzsa birodalom közepén, a shach székhelye — Teheran— közelében, a „mindenség hatalmas központján" vagyunk. A falu fautezájához közeledtünk. Az alvó perzsa őr, lépteink által fölébresztve, hirtelen fölugrott, és a falhoz támasztott rozsdás fegyveréhez kapott. Nemsokára a falu igen szegényesen és egyszerűen épült mecsetje melletti föpiaczon voltunk. Azalatt, mig mi itt a perzsa népélet különböző látványain gyönyörködve, szinlett komolysággal ide-oda sétáltunk, hirtelen hangos zörej ébreszté föl figyelmünket, melyet szabályos hanglejtéssel vert számos kereplőszerü eszköz idézett elő. A falu azon utczája felé fordultunk, honnan a különös zene hangzott. Csodálatos látvány lepett itt meg. 8—14 éves gyermekek hosszú sora volt ez, kik párosán ugráltak, testüket majd jobbra, majd balra hajlítva, s e szavakat kiáltozva: 0 Hassan! 0 Hussein! Karjaikat hol előre, hol hátra tartva, minden ugrásnál két fácskát vertek össze. E különös menet — mely néha panaszhangokban tört ki — fokozott élénkséggel tánczolva, közeledett felénk, i.és a megtagadhatlan enam-t vagy ajándékot követelte. Kénytelenek voltunk erszényünkbe nyúlni, és a tánezosoknak a kiszabott pénzajándékot kifizetni. J. barátomat, ki már évek óta időz Perzsiában, s a nép nyelvét és szokását jól ismeri, kérdém : mit jelent ez? C Z A. f— Szívesen megfejtem — viszonzá ő, — mialatt mindig jobban sötétedett, s utunkat vissza a kert felé vettük, a tánezoló gyermekek pedig folytatták a menetet a falu utczáján végig, fácskáikkal folytonosan kerepelve. — „Előbbi években — kezdé barátom — midőn a perzsák nem különözték még el annyira magukat az európaiaktól, mint jelenleg, többször tanúja valék e különös szokásnak. Ha ön a mostani perzsa naptárba tekint, látni fogja, hogy a mi számításunk szerint juüus 20-án veszi kezdetét az arab mobarrem, vagyis az arabok újéve; mig a perzsáknál az emlitett időponttal a 10 napi gyászünnep kezdődik, végződik pedig ashuranapon, melyen a próféta unokája Hussein a kerbelai síkságon meghalt. E tiz nap alatt vannak azon szertartások, melyekhez tartozik a gyermekek táncza és kereplése; de főleg a tasieh név alatt mindenütt nyilvánosan tartatni szokott színjátékok, melyek legpompásabbak ott, hol a shach időz. Bizonyára ezek a legérdekesebbek, mit az európai ezelőtt Perzsiában látott. — Ezelőtt ? kérdém barátomat, félve, hogy reményem s feszült várakozásom, e színjátékokat láthatni, meghiúsul. — Bizony ezelőtt — feleié J. Előbbi időkben a Teheránban időző különböző követségek tagjait szokás volt az emlitett színjátékokra meghíni, számukra elkülönzött páholyt rendezni, sőt kaliannal, theával, sherbet és jegesvizzel szolgálni nekik. Azonban nehány fiatalabb „kültag“ egy igen megható jelenet alatt nevetett vagy mosolygott, mit a perzsák észrevevén, rósz néven vettek. Azóta ha az idegenek színjátékot vagy ilyesmit akarnak látni, saját költségükön kell tasieh-t adatniok ; pedig ezek méltók ám a megtekintésre, minthogy nemzeti sajátságokkal bírnak. . — Tehát szabad a keresztényeknek mohamedi szinjátékot ' adatniok, ? kérdém barátomat.
