Eger - hetilap, 1867

1867-07-25 / 30. szám

248 A párisi világtárlat. III. Túlesve a kezdet nehézségein, t. olvasóim engedelmével át­térek a részletes tudósitásra, s bemutatom a császári szönyegsá- tort (pavilion), a roches-dauvrei világítótornyot, az ausztriai fa­lut, orosz izbát (paraszt lakás), orosz császári istállót, orosz pos­tát, házat, Vasa Gusztáv házát. 1. A császári szőnyegsátor. Napoleon és neje számára két szőnyegsátar (pavilion) van fölállítva. A császáré, melyben a császári pár a kiállítás alkalmával időzött is, a jénai hid mellett van. A megnyitás előtti napon még nem volt kész, egész éjjel dolgoztak rajta, miért is el lehet róla mondani, hogy egy bűbájos varázsbot-ütésre állott elő. Mennyi ízlés ! A sötét­zöld, aranyméhekkel átszőtt szőnyeg mily jól esik a szemnek ! Az „ezeregy éj“ hihetetlen fénye van itt megvalósítva s túlszár­nyalva. A külső és belső egyaránt megragadó, keleti fényűzéssel és pazarlással kiállított mű. E remekre, ha a tér engedi, még visszatérek, ha a császárné pávillonjáról lesz szó. Most a világítótoronyról valamit. 2. A világítótorony a földnek őrszeme aten- geren, vagyis oly magas torony, melynek tetejében világot gyújtanak, hogy a tengeren utazó hajósok borús éjeken a partok hollétére nézve tájékozhassák magukat. A világítótorony a hajó­törésnek tétlen tanúja, mely nem segít a szivszorongó hajóson, s csak az örvényt világítja meg, s láttatja vele, mely elmerüléssel fenyegeti. Úgy emelkedik ki a világítótorony a tengerpart zord magányában, mint egy kérdőjel, mint kérdőjele az élet­nek és halálnak. Egyetlen lakója az őr, ki a haragos ten­ger fölött őrködő s a szeleknek kitett világítótorony világát meggyujtja. Ne hidd azonban nyájas olvasó, hogy a mars-mezei világitótorony is oly barátságtalan. Egy szigeten, melyet kies tó és táj vesz körül, van felállítva, a sziklás szigetet a szárazzal hid köti össze. E világitótorony nem lát zivatart, nem látja a hullámzajlatot megtörni lábai alatt, de annál több látogatója és bámulója van. A tó zajtalan és csendes, s tiszta tükrében látható a táj; az egésznek igen festöileg szép kinézése van. Hogy mily óriási ez épület, elképzelheti a t. olvasó, ha mondom, hogy ma­gassága 43.30 méter, villámhárítójával együtt 56.40. Idoma 16 ol­dalú sokszög. Átmérője földszint 11.40 méter, mivel itt az örök lakása miatt szélesebb, a tetejében 4 méter. Üre 3.40 méter. 250 lépcsőn kell fölhaladni, mig az ember az erkélyre juthat. Sokban hasonlít a mi csonka mecsetünkhöz. A torony kupolája, vagy, hogy úgy mondjam, kalapja, tizen­hat oszlopkán nyugszik, melyeket üveghoriték vesz körül, köze­pén van a világítást eszközlő lámpa, egy óraszerkezetü gép az egész láttani készletnek korszerű mozgást eszközöl, 3. Ausztriai falu. A német negyed közepén van az ausztriai falu, mely Bécs vidékéről nyújt némi fogalmat. A tér közepén van egy nagy keresztalaku épület, a sörház. E főépüle­tet hét ház környezi arányos távolban, melyek által némelyek véleménye szerint a hét osztrák örökös tartományt akarta volna az építész feltüntetni, noha ez alkalmasint eszében sem volt a jámbornak. Figyelemre méltóbb az, hogy e melléképületek a fő­épület körül körben épitvék, mely építési ízlésből a keringöt ked­velő nép ismerhető fel. A falu északi részén fák, délre a sorház­tól két ugrókút, nyugati részén az annyira tisztelt sz. János szob­ra látható rácsos kerítéssel. A békés lelkűiét s kényelemszeretet jellemzi általában a németet, minek szőlőlugasai, sétányai ala­kításában és építésében szívesen ad kifejezést. 4. Izba (parasztház Oroszországban.) Keleti Európát az orosz birja, vagy mint népünk mondja, amuszka;e roppant birodalomnak több mint fele pusztaság , a nép művelet­len, babonás, vakbuzgó, de azért e birodalom is igényt tart a vi­lág bámulatára, és sietett részt venni a kiállításon. Egy csoport faépületét mutatjuk be ez alkalommal az olvasónak. Ilyen az izba, parasztiak, melynek részletes leírásától t. ol­vasóim fölmentenek, miután az egész nem más, mint deszkás fe­délzetű faépület, különbféle czifrasággal földiszitve. E házaknak még nincsenek lakói, tehát puszták, mint azon lengyel házak, me­lyek lakóit a népei javát szivén viselő (?) kormány egy más hazá­ba —• Szibériába vitette, hogy a hidegebb égalj vallási és politi­kai ábrándjaikból kigyógyitsa őket! A kiváncsi franczia türelmetlenül várja e lakok megnépese- dését; valóban nem mindennapi jelenet lesz, látni az eredeti moszkovita mongol vonásait a tarka sarafanokban, *) ara­nyos pavoinikkal**) látni a menyecskéket, látni a falu oko­sait, az öregeket bő kaftánban, melyet övvel szorítanak testökhöz, mindez — ismétlem — nem köznapi dolog lesz. Hát még, ha a muszkákat megragadja a lelkesültség, elő­fogva hangszeröket, egyhangú zenéjök kíséretében rákezdenek valamely nemzeti dalt, mely átél és hó szépségét tárgyazza,— a muszka izba, mondhatjuk, látogatott hely lesz, s a jury legboldo­gabb népnek az oroszt kiáltja ki. 5. Czári istálló. Szabadjon csak névleg említeni az iz­ba átellenes szomszédját, II. Sándor czár lóistállóját, mely egyéb­iránt amannál több választékossággal bir; mellőzve azt, ha ki van-e festve, birtokában vannak-e a magas mének az elkülönzött- ség kényelmének, — csak az oroszországi lovakról akarok vala­mit szólani. A kiállítási lovak az ukrániai, tehát azon fajhoz tartoznak, honnét az orosz lovasság elég csinos, és alkalmas lo­vakat nyer. E faj Európában eléggé ismeretes, főleg a mazeppai esemény óta. Az ukraniai ló a vad kozák legmeghittebb barátja, gyorsasága által megmenti urát a haláltól, s ha elvesz, a család tagja elvesztőt siratja benne. Van egy másik fajú ló is, mely nem oly ismeretes, noha |ép oly gyors, a f i n n 1 ó. Kinézése majdnem olyan, mint azon nagy- fülü állaté, melylyel a gyermekek egymást boszantani szokták. A szamarak minden türelmük mellett sem képesek a muszka égal­jat kiáltani, ezek helyét tehát a finn lovak pótolják, s mig egy­részt igen kevéssel beérik, másrészt gyorsaságuknál fogva igen basznavehetök. A postáknál többnyire ezek alkalmaztatnak. Mondhatni, röpülnek inkább, mint mennek, a mennyiben finom, karcsú lábaik alig hagynak nyomot a keményre fagyott havon. A szának elé hármasával, négyesével, sőt többesével is fog­ják. Meglepő látványt nyújt szemlélni e kis, oly annyira élénk, gyors, tüzes és bozontos sörényű lovakat, miként irannak tova. 6. Postaállomások. Oroszországot nem hasitják vas­utak, az utazás postai alkalmatossággal történik, mely nagy j gonddal kezeltetik. A postakocsik már azért is alkalmasak, mert ! minden személy jól kibélelt külön osztályzatot nyer, kerekek he­lyett a kocsi alá korcsolyaszerü szántalpak vannak alkalmazva. Gyakran 2—300 orosz mérföldet is megtesz az utas a nélkül, hogy csak egy rongyos falura is akadna, de a kimért távolban sehol sem hiányzanak a postaházak, hol lovakat váltanak, az utas pedig kaphat theát, néha egy kis tejet, s ha a szerencse gyer­meke, még valami silány sültet is. A várótermekben börös pam- lagokon lehet kipihenni az ut fáradalmait. Ágyakról szó sem le­het. Egy ily postaépület van a kiállításon is. 7. Muszka urilak. Az izba, parasztház, nem ad fogal­mat a művelt-osztály lakásáról, pedig e két osztály közt sehol sincs oly kirívó ellentét, mint épen a nagy muszka birodalomban. Az izba lakói egy szobába, egy batka köré szorulnak; a nagy uraknál ellenkezőleg a szobák számosak, húsz termen is keresz­tül kell menni, mig a házinő szobájába jut az ember. Ami a bútor­zatot illeti, azok a mienkhez hasonlók, feltünöleg számosak a pam­| lagok, melyek ágyul is szolgálnak, mivel itt az ágy rendkívüli bútorzatot képez. A család tagjainak, barátainak és vendégeinek ezeken készít nyughelyét.— A termek között legnagyobbak azok, melyek a rendes tartózkodásra vannak szánva, ezek különböző- leg vannak beosztva és fölszerelve. Majd terjedelmes és csinos virágtartó tárul szemeid elé, repkények, illatos virágok, vagy kú­szó növényekkel, melyek a termő földdel megtöltött s gondosan öntözött tartóból vidáman emelkednek föl, mintegy feledve, hogy egy zordon tartományban vannak. Különösen este, azonban nappal is, majd a kandalló mellett, mely félporcellán, a tetőtől földig érő roppant alkotmány, s ren­desen 25—30°-ig van fűtve, gazdag kínai kereveteken, vagy pu­ha karosszékekben ülve sütkéreznek ; majd az asztal körül csopor­tosulnak össze, s theáznak, kártyáznak vagy koczkáznak. Tudva levő dolog, mikép az oroszok szenvedélyes tánczosok és játékosok. Egy szögletben láthatók a fiatal leányok, a mint beszélget­nek, hímeznek, és suttogásuk által megszegik az illemszabályt, vagy nyáriasan öltözködve virágaik között sürögnek, azokat ápol­ják, melyek oly üdék és illatosak, mintha csak Görögország sze­líd ege növelte volna. E jeges honban a virág a legnagyobb fény­űzés-, szenvedély- és élvtárgy; a rubelek és ipar ereje legyőzi a természetet. Minden valamire való háznál van Uvegház ; a hatal­*) Ujjatlan, elöl behasitott női ruha. **) Fejékesség a maszka parasztnöknél, olyan fökötöféle. !

Next

/
Oldalképek
Tartalom