Eger - hetilap, 1867

1867-07-25 / 30. szám

247 következményei felett; s azt, hogy a megyei autonómia fentartá- sához ezentúl is ragaszkodunk. Midőn erről a nagyméltóságu minisztériumot felvilágositó- lag tudósítjuk, egyszersmind megnyugvással veszsztlk a rendelet azon kijelentését, hogy a minisztérium a megyei autonómiát tisz­teletben fogja tartani. Kelt az 1867-ik évi julius hó 16 án Egerben tartott rendkí­vüli bizottmányi nagygyűlésünkből. Heves és K.-SzolnoJc t. e. megyék közönsége. A Gyöngyösön alakítandó takarékpénztár ügyében 1867-ik év julius hó 14-én tartott bizottmányi ülés ; jegyzőkönyve. Jelen voltak: Kovách Lász-ló mint elnök, Beust Ödön báró, Berecz Ferencz, Béla József, Frey- burg Lajos, G y ő r ff y I g n á c z, Kürthy János, Ma- hóvszky Antal, Minczér János, Szapáry Imre gr., Szávoszt Frigyes, Streitman József, Frébicser Sámuel, Weinberger Ignácz és több tag. Elnök az egybegyült tagok üdvözlése után elöadá, miként a Gyöngyösön tervezett takarékpénztár alakítását, az 1863-ik év okt. hó 4-ik napján e tárgyban tartott közgyűlés — a közbe­jött körülmények miatt egyidőre elhalasztani határozó, azon meg­jegyzéssel, hogy boldogabb idő beálltával elnök — bölcs belátá­sa szerint — annak alakítása tárgyában újabb közgyűlést hívjon össze. Miután pedig elérkezettnek tartja az időt arra, hogy az e 1 tárgyban elejtett fonalat — megbízása folytán — újra kezébe | vegye; s miután — változván a kormány—'Szerinte többé semmi | nehézség sem áll útjában, hogy az egyidőre elhalasztott takarék- pénztár megalakittathassék: helyén látta e tárgyban a mai nap­ra gyűlést hirdetni, s arra a t. tagokat összehívni a végett, hogy határozni méltóztassanak különösen a fölött: vájjon a tárgy ott folytattassék-e, a hol elejtetett, vagy miután az alapszabályok­nak fensőbb helyre leendő fölterjesztése többé nem engedélyezés, hanem csak megerősítés és tudomás végett szükségeltetik : a ki­dolgozott alapszabályok közül melyik fogadtasssék el és terjesz- j tessék helybenhagyás végett fensőbb helyre; továbbá a részvény- j dij 100 ftban-e — mint kezdetben megállapittatott — vagy a i helytartótanács későbbi végzése folytán 200 ftra fölemelt összeg- I ben állapitassék meg; végre az eddigi aláírások mennyiben vé- | tessenek tekintetbe, s azoknak mennyi kötelező erő tulajdonit- j tassék ? Miután a helytartótanács által {legkésőbben helybenhagyott j alapszabály az intézet működési körét nagyban korlátolja, hatá- I roztatott: hogy azon alapszabály terjesztessék megerősítés vé- j gett fensőbb helyre, mely az intézet czéljának kivitelére nézve leginkább megfelelő; e tekintetből Mahóvszky Antal, Vezekényi István és Kürthy János urakból álló bizottság küldetett ki a vé­gett, hogy a módosításokon keresztülment alapszabályokból az t intézet czéljára nézve leginkább megfelelőt kiszemelvén, azt egy- beállitva, az elnöknek adja át, ki azt fensőbb helyre fölterjeszt­vén, annak mielőbbi megerősítését szorgalmazni el nem inulasz- tandja; továbbá a részvénydij megállapítását illetőleg: a hely-, tartótanács által legkésőbben meghatározott 200 forint fogadta- tik el; végre az eddigi aláírások semmiseknek tekintetnek, azon megjegyzéssel azonban, hogy mindazoknak — kik a helytartóta­nács végzése folytán a 200 ftra fölemelt részvénydij elfogadásá­ra magukat azon időben újabban is kötelezték, — jelenleg is el­sőbbség adatván, eleve felszólitandók lesznek arra: vájjon ezen kötelezettségüket hajlandók-e a jelen alakulásra is kiterjeszteni vagy sem, s ha a beküldött nyilatkozatok után ezek által a meg­állapított 400 részvény fedezve nem lenne, fognak újabb aláírási ivek kibocsáttatni, s a még hiányzó részvények mások által alá­íratni. Mindezek azonban csak akkor fognak eszközöltetni, mi­dőn már az alapszabályok teljesen megerősítve leendenek, hogy ennek nyomán az aláírók határozott utasítást nyerve, aláírásai­kat minden körülírás nélkül megtehessék. Kelt, mint fenn. Jegyzetté: Rigó Antal, id. jegyző. Politikai hetiszemle. A nagyhatalmak közötti szövetkezések képezik jelenleg legkiválóbb tárgyát a a napi sajtó tudósitásainak. Határozottan állítják, hogy Orosz- és Poroszország közt véd- és daczszövetség köttetett, s ha a tudósítás ily szerkezetben talán túlzott is, az még a porosz félhivatalos közlönyök magatartásából is kitűnik, hogy | ezen állítás lényegileg nem alaptalan. A dolgok ily állásában, te­kintve a keleti kérdés mindinkább fenyegető voltát, Francziaor- szág nem maradhat tétlen. Napoleon császár, mint minden oldal­ról érkező tudósítások állítják, szövetséget akar létrehozni Fran- czia-, Olasz-, Angolország és Ausztria közt, melynek első sorban feladata lenne, Törökországban a status quo t fentartani. A keleti ügyben Ausztria legközelebbről lévén érdekelve, ezt kereste meg Napoleon mindenekelőtt. Bécsben állítólag igen tartózkodók Na­poleon ajánlatával szemben, azonban Ausztria a dolgok folyamát föl nem tartóztathatja, s ha elszigetelve maradni nem akar, végre is kénytelen lesz szövetkezni, de Orosz- és Poroszországhoz csat­lakozni , érdekei tiltják, Francziaországgal kell tehát szövet­keznie , melyhez Olaszország s talán Anglia is csalatkozni fogna. A „Köln. Ztg“-nak Írják Párisból, hogy ezen hatalmak közt a szövetség megkötése, melyhez Törökország is járuland, kedvezöleg halad előre. De nemcsak szövetségesek után lát Francziaország, hanem hadikészületeit is erélyesen folytatja. Al­gírban a tengerpartokon óriási mérvű védintézkedések történtek, melyek nyilván nem a belellenségek ellen iutézvék. A kormány továbbá folytatja lóvásárlásait, s az ezredeknél az 5 ik zászlóal­jak felállítását rendelte el, azon ürügy alatt, hogy a Mexicoból hazatért tisztek alkalmaztathassanak. Azonkívül a „Moniteur“ szerint elrendeltetett, hogy az 1865-ben feloszlatott 23 üteg vissza- állittassék. Legújabb tudósítás szerint pedig aPáris körüli erődök fölfegyvereztetnek. Francziaországban mindinkább hajlandók hinni, hogy nagy háborúba kell vágni, hogy a kormány a szapo­rodó bel- és külzavarokból kimenekülhessen. Miksa császár kivégeztetéséről a hivatalos tudósítás jul. 4-én érkezett New-Yorkba. E szerint Miksa elölről lövetett főbe; utolsó szavai voltak: „Szegény Sarolta !“ Mejia és Miramon tá­bornokok hátulról végeztettek ki. Mexicoban ez esemény követ­keztében nagy öröm uralkodott, a külföldieket pedig rémület fog­ta el. A porosz és angol követek Juarezhez utaztak, hogy kísér­letet tegyenek a szerencsétlen fejedelem szomorú sorsának elhá­rítására, de törekvésük sikeretlen volt. A császár, úgy látszik, nem hitte, hogy kifog végeztetni, mert nem ismerte Escobedo jellemét, ki mindent mozgásba hozott, hogy elitéltetését keresztülvigye; sőt még azzal is fenyegetőzött, hogy seregeit Juarez ellen vezeti, ha ez kegyelmet ad. E vérszomjazó tábornok Queretáróból eze­ket Írja: „A föárulók kivégzése által mindenütt megvetettem a rémuralom alapjait. A gazdagokra magas sarezot vetettem, s java­ikat lezároltattam. Hol személyesen nem intézkedhetem, aláren­deltjeim szigorúan parancsom szerint cselekszenek. Remélem, hogy még katonai pályám befejezése előtt tanúja leszek, mint on- tatik vére az utolsónak azon idegenek közül, kik*hazámban meg­fészkelték magukat.“ Amerikai tudósítások a legsötétebb színek­kel festik a mexicoi állapotokat. A császárság hívei részint kivé­geztettek, részint száműzettek, javaik elkoboztatván. A franczia követ nem végeztetett ki, mint korábbi hírek álliták, de körülbe­lül bizonyos, hogy fogva tartatik, nem ugyan mint követ, hanem mint magánszemély. 0 ugyanis 8 hó előtt egy mexieói milliomos nővel összekelt, s 1,200,000 piasztert küldött Francziaországba; már pedig mexicoi törvény tiltja a készpénz kivitelét Mexicóból. A franczia követnek ennek folytán tudtára adták, hogy mindad­dig fogoly marad, mig az 1,200,000 piasztert ismét vissza nem hozatja. — Lopezröl, Miksa elárulójárói Írják, hogy Pepe Rincon ezredest, ki a császárt meg akarta menteni, kérte, ajánlaná őt a mexicoi hadseregnél valamely állomásra, mire ez igy válaszolt: „Lopez ezredes, ha én önt valamely állomásra ajánlanám, ez bi­zonyosan valamely fa volna, kötéllel a nyakára.“ Lopezt ezóta nem látták nyilvánosan. Olaszországnak, zilált pénzügyei sok gondot okoznak. A parlamentben most folynak a tanácskozások az egyházi javak felett. — Rómából Írják, hogy a pápa f. évi deczember 8-án bullát teend közzé, s ezáltal összehívja az átalános zsinatot, mely jövő évben a szeplőtlen fogantatás napján fog megnyittatni. A százados ünnepélyre löbibornok, 465 püspök, 10 ezer olasz pap, 8000 idegen pap, 1200 szerzetes és 85 ezer világi érkezett az örök városba. Ez utóbbiakhoz nincsenek számítva azok, kik mint a pápai tartományok lakosai, útlevél nélkül jöttek. Spanyolországban a fölkelés folyvást nagyobb terje• delmet nyer, az ország több részében guerilla-csapatok mutatkoz­nak. A kormány hivatalos közlönyei által el akarja hitetni a nép­pel, hogy minden rendén van, de a haditörvényszékek erélyes működése ellenkezőt bizonyít.

Next

/
Oldalképek
Tartalom