Eger - hetilap, 1867
1867-07-18 / 29. szám
236 tárain belöl többre kilátás nem lehetett! És a tornyosuló vészfelhök rideg kilátást nyujtának egy több mint kétes .jövőre. Sorsunk, mely az osztrák tartományokkal egybeházasitott, nem engedte meg, bogy azoktól elváljunk, sőt szükségessé tévé, hogy Ausztria népeivel szorosabban szövetkezzünk. És szövetkezőnk, uraim, mint szabad nemzet szabad nemzettel szövetkezni szokott, szabadon, szabadakaratból egymás támogatására, védelmére minden kül- és beltámadás ellen. Szövetkezéuk az absolu tismusnak reactiója és a ktilellenségek irigy kajánkodásai ellen, önállásunk és függetlenségünk kölcsönös biztosítása mellett. Önök e szövetségben állami függetlenségünk léteiét vélik kocz- káztatva lenni! Tisztelem önök véleményének szabad nyilvánítását; iparkodjanak, mint az országgyűlési kisebbség — az áitalam igen tisztelt baloldal — a hozott törvényeknek törvényes utón való megváltoztatására. De legyenek meggyőződve és megnyugodva aziránt, hogy addig is, mig önök a törvényeket czélszerüebbekkel fogják pótolhatni, a haza el nem fog veszni, mert a hol felelős parlamenti kormány, független törvényhozó testület, szabad sajtó, önkormányzatukban épen tartott megyék és hol a hazafiság- nak oly sok és számos lelkesült áldozatkész harczosa: ott a haladás biztosítva van. Ennyit politikai álláspontom jelezésére szükségesnek véltem előrebocsátani, és most a szőnyegen forgó m. k. ministeri leiratra térek át, s iparkodni fogok, amennyire lehet, tárgyilagosan felfogva a kérdést, szorosan a tárgy mellett maradni. A ministeri leirat kettős megyénk 26-iki határozatát ro- 8zalja. Az érdeklett határozatban kimondott elvi kijelentéseket nincs szerencsém osztani, azokhoz tehát ezúttal ezáfolólag nem kívánok szólani. Én e határozatban két egymástól külön álló részt veszek szemügyre, egyike az elvi, másika a szerkezeti rész. Az első rész kifejezést kiván adni annak, mit önök valóban határozattá is emelni óhajtottak, azt t. i. hogy röviden szóljak, azt kívánták kimondani, miszerint az országgyűlés baloldalának elvét követik. A szerkezet azonban nem azt fejezi ki. Nincs szerencsém a baloldal soraihoz tartozni, és igy igen is kényes helyzetben vagyok, midőn annak elveit vagyok kénytelen — az érdeklett szerkezet ellenében — védeni és magyarázni. A szerkezet oly tételeket foglal magában, melyek nem a baloldal elvei. Első sorban a té, úgy látszott, mintha akkor már nem emlékezett volna többé önre.“ „Nagyon felnőtt?“ „Rendkívül kedves uram, ö valóban igen kedves, szende lény! Mi mindnyájan tiszteljük ugyan anyját, de mégis a kis Margitkát igen szeretjük; s habár négy év előtt vesztém el majdnem teljesen szememvilágát, mégis pontosan tudom, hogy mily magas; mert minden estve lefekvés előtt megcsókol, s nekem majdnem minden héten kevesebbet kell lehajolnom. „Hát az ifjú Pikard felől nem hallatszott semmi ?“ „Valami hallatszott, azt beszélték, hogy egy rósz hirü házban meggyilkolva találtatott. Atyja azonban ezt telhetöleg palástoló, s mit sem engedett köztudomásra jutni. „Ha el nem vesz, azt hiszem, soha sem engedte volna, hogy miatta ártatlanul szenvedjek.“ „bizonyára nem,“ válaszoló István. Észrevevém, hogy még mindig van valami, minek közléséhez mintha az öregnek elegendő bátorsága nem volna... S bár mily kínos volt is rám nézve, mégis újólag felszólitám, hogy mindent közöljön velem. Végre megtudám a borzasztó valót: nőm férjhez ment. Több percznyi időközre volt szükségem, mig magamhoz jöttem. Otthon voltam, s mégis kitaszított vándor valék. „Egy esztendeje, hogy egybekeltek,“ folytató István. „Minő ember, nem tudom, de nem hiszem, hogy boldogok .......“ „Jó indulattal van a gyermek iránt?“ kérdém, égő fájdalommal szivemben. „Nem hiszem, hogy roszul bánnék a gyermekkel, csakhogy nagyon szigorú. 0 már ezelőtt is tagja volt azon vallásfelekezetnek, melyhez Esther asszonyság tartozik, most meg azon van, hogy a gyermeket is azon szellemben nevelje. Valóban, azt kell hinnem, hogy nem boldogok. Jelenlétemben neje kevésbbé tartózkodó, 8 én észrevevém azt is, hogy ő olvasása közben gyakran önre gondol.“e „István“, mondám szomorú, de határozott hangon, „mielőtt baloldal a minisztériumot sohasem vádolta elliirtelenkedéssel és rögtönzéssel. A baloldal maga is részt vett minden vitában, és nem egy esetben együtt szavazott az egész ház — egy kis töredéknek leszámításával, — különösebben a koronázási dolgok körül. Többet mondok. A baloldal a minisztérium iránt bizalmat fejezett ki. Avagy bizalmatlansági votum-e az, ha valamely kormánynak elöleges indemnityt szavaznak, s fölhatalmazzák némely törvények elkerülésével arra, hogy saját belátásuk szerint (ámbár felelősségük mellett) szabadon intézkedjenek. így az adó, katonaállitás, erdélyi unió, és a megyék visszaállításában hozott országgyűlési határozatokban. Ebből is látszik tehát, hogy azon szövegzet, mely a szerkezetben foglaltatik, legalábbis téves, és véleményem szerint nem lehetett a megyebizottmány többsége véleményének hü tolmácsa. Azon állítást sem fogadta el tudtommal a baloldal magáénak, hogy az adó- és katonamegszavazás jogát az országgyűlése hatályon kívül helyezte, pedig a szerkezet szóról szóra ezt mondja. A költségvetésnek (budgetnek) egy része- a had- és külügyre szükségelt összegnek kipuhatolása, kiszámítása, a tételek egybeállítása és az egy évi szükségletnek megállapítása végett az országgyűlése által szabadon választott delegatió- nak adatott által. Megengedem, hogy ez uj s az önállóságnak kisebb mértéke, mint például Angliában, de hát elfeledjük azt, hogy van közös ügyünk, hogy egy fejedelem alatti házasságban élünk Ausztria népeivel? Azonban ez a küldöttség az évi költségvetésnek csak egy részére nézve állapítja meg a summát, melynek kisebbítését vagy változtatását az országgyűlése már nem tárgyalhatja, csak azon összeget vehetvén be évi költségvetésébe — budgetjébe, — melyet a delegatio megállapított. De vájjon az e- gész költségvetést ki ajánlja meg? Vájjon nem az országgyü- lés-e ? A delegationak van-e joga megajánlani adónemeket, kivetést, behajtást? A ki ezt állítaná, vagy a ki ezt állítja, — a mi az érdeklett szerkezet egyik pontban foglaltatik — az téved, mert valótlant állít. De hagyjuk az adó ügyét, merte tekintetben a baloldal aggodalmai valóban nyilvánultak. A katonamegszavazásra nézve kevesbbé van igaza a szerkezetnek, mert annak megajánlási joga, sőt a védrendszer ez országot örökre elhagynám, még egy kérésem van." Őrizze meg örökös titok gyanánt, hogy itt voltam, s hagyja Esthert s gyermekemet csak egy pillanatra láthatnom.“ „Azt megteszem,“ válaszoló az öreg, keservesen sírva, „azt megteszem“ ! Adjon az ég önnek erőt, hogy súlyos viszontagságát elviselhesse !" Erre ő az ablaktáblát, mely belől még nem volt bere- kesztve, felnyitó, s én a keskeny ablakmélyedést vörös függönynyel láttam eltakarva , s azon keresztül a kandalló tüzét csillámlani. „Mosta szobába megyek,“ tévé hozzá, „hogy a kulcsokat átszolgáltassam, s amellett aztán a függönyt kissé majd félrevonom.“ Szótlanul szoritám meg kezét, s ö távozott. Ép e pillanatban 9-et ütött a toronyóra, s mély hangjai halálharanghoz hason- lag hangzottak vissza keblemben. Görcsösen fogám meg az ablak párkányzatát, s megmerevült tekintettel vártam a pillanatot, melyben a függöny félre fog vonatni. Végre félrebuzatott a függöny, s elveszett boldog otthonom képe szemeim előtt volt. Ép az estimát végezték. Gyermekem, édes s rám nézve elveszett gyermekem, felnőtten s kellemteljesen ott térdelt egy szék előtt, gyengédeden összekulcsolt kézzel, melyekre szőke aranyfürtei omlottak. Esther is ép oly helyzetben térdelt, hogy arczát láthatóm. Öregebb és gondteljesebbnek látszott, mintsem képzeléro, de még mindig ugyanazon hideg, sápadt arcz, melyet álmaimban szerettem egykor, s mely később oly gyakran keblemen nyugodott. Ő ki mint védője s őrzője mindkettőnek, helyemet pótoló, úgy térdelt, hogy arczát nem láthatóm, hangját azonban, melyen imáját mondá, hallhattam. Megemlékezett-e valamelyik ez imádkozó csoportban a szegény földönfutó s ártatlan elitéltről ? — Isten tudja egyedül! — A függöny ismét behuzatott, s egykori boldogságom képe könytelt szemem előtt eltűnt örökre. (Du Bois után.) 1
