Eger - hetilap, 1867
1867-07-04 / 27. szám
V. évfolyam. 27. szám. Julius 4-éu 1867. Előfizetési díj: Egész évre . . 5 ft — kr Félévre . . . 2 „ 50 „ Negyedévre . . 1 „ 30 „ Egy hónapra . — 44 „ Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad .• a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentsch G. könyvkereskedése sminden es. Hr. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő: egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. előfizetési fölhívás POLITIKAI S VEGYES TAUT4LMU HETILAPRA. Előfizetési föltételek. Egész évre ...............................................5 ft — F élévre ...............................................2 ít 50 kr. N egyedévre..................................... 1 ft 30 kr. E gy hónapra...............................................— 44 kr. T . gyűjtőinknek hat előfizető után egy tiszteletpél- dánynyal szolgálunk. Az előfizetési pénzek az alólirt kiadó-hivatalhoz, vagy a szerkesztőséghez (Széchenyi-utcza 26. sz.) bérmentesen küldendők. Az „Eger“ kiadó-hivatala, (Lyceumi nyomda.) A Hevesmegyében található hasznavehető ásványok és kőzetekről. Nem czélom, e helyen szigorúan tudományos értekezést Írni, hanem csak a már bányászatilag művelés alatt álló ásványokat illetőleg, azoknak eddigi állását és az elért haladást, valamint a bányászatra akadályozólag ható okokat akarom tárgyalni, a többi hasznavehetö kőzetekre nézve pedig az illető birtokosokat, mint ezen kőzetek tulajdonosait azoknak értékesítésére kívánom figyelmeztetni; továbbá megkisérlendem kimutatni, mily kedvező befolyással vannak az ilyen iparvállalatok a közjólátre, és mennyire képesek emelni a nemzeti vagyonosságot. I. Hevesmegyében az első bányászati munka, a szarvaskői határban az apátfalvi út közelében fekvő, úgynevezett vaskapu szomszédságában 3 lábnyi vastagságú vaskő-telepbe ásott és még jelenleg is mintegy 20 ölnyire nyílt tárna. Hogy melyik esztendőben műveltetett, azt nem lehet megmondani, minthogy Szarvaskő községnek még legöregebb lakói sem emlékeznek már e művelésre ; csak annyit tudunk, hogy ezen tárna a diós-győri k.- bánya- és butta-igazgatóság által indíttatott, és az ott előforduló vaskő olvasztása a diósgyőri kohban kiséreltetett meg. Ezen agyag- és kovagpala közé lerakódott vaskő, mely a bányászoknál a boldogult selmeczi akadémiai tanár és bányatanácsos Wehrle tiszteletére, ki azt első vizsgálta meg vegyészileg, „wehrlerit“ neve alatt ismeretes, feketés szürke, szemcsés, külső tekintetére nézve a delejvasköhöz igen hasonló ásvány, csakhogy nem delejes, közel 70 száztóli vasat tartalmaz, azonban vegyileg összekötve sok más anyaggal, melyek okozzák, hogy e vaskő igen nehezen olvad, és azért a közönséges vaskohókban csak tökéletlenül olvasztható, miért is belőle csak nagyon tisztátalan vas nyerhető; mi okból a wehrlerit, daczára jelentékeny vastartalmának, eddigelé figyelembe nem vétetett; de a ttizmü * 1 j vészét (pyrotechnica) egyre haladó tudománya aligha e tekintetI ben rövid idő múlva változást nem okoz. A második bányászati vállalat a parádi, mely a „mátrai bánya-társulat“ nevét viseli. Már több mint 20 évvel ezelőtt különféle bányavállalkozók, kik közöl leginkább gróf Károlyi György és Wrányi György pesti tőkepénzes ur megemlitendők azon tetemes pénzösszegek miatt, melyeket e vállalatba belefektettek, a bodonyi, derecskéi, recski, parádi és gyöngyös-oroszi községek határain turzási munkát indíttattak meg ezüstre, ólomra, és rézre nézve, még pedig kiki a sok vállalkozó közöl saját rovására és minden okszerű terv nélkül, csak az ámításnak hódoló közönséges bányászok által vezetett turzás utján; ennek az volt a következése, hogy a bányászatot kezelő munkások, kik sem az ásványtanban, sem a földismében nem birtak ismeretekkel, hogy a sok haszontalan költség következtében csökkenő bányaművelési kedvet ismét fölserkentsék, annyira mentek, hogy aranytartalmu ezüst- és rézérczeket, melyeket ök a selmeczi és szepesi bányákból hozattak,mint parádi érczeket küldöttek be megvizsgálás végett a vállalkozóknak, ilyformán csalván ki ismét ezek pénzét; igy prédáltatott el igen jelentékeny tőke különböző helyeken minden siker nélkül, mig végre a vállalkozók a becsületesség birében álló legjelesebb bányászok és kohászok tanácsára eszükre térvén, az egészen ámításra és csalásra fektetett úgynevezett huta- gazdaságot elmellőzték, és bánya-egyesületet alapítottak, melynek vezetésével egy tudományosan kiképzett igazgatót bíztak meg. Ennélfogva 1861. évi novomber 24-én törvényesen rendezte magát a mátrai bánya-társulat és igazgatási tanácsnokokul a következő urak választattak meg: gr. Károlyi György, Erdey Pál Váczról, Brezovay Imre Gyöngyösről, Katona Lajos, Puszta Tamás Katáról, Gömöry János Pohorelláról, Szelényi Gusztáv Bécs- böl, Sirk Károly P.-Sőregröl, és Roykó Lajos Aszódról; bányaigazgatóul Pécb Antal és bányafelügyelöül Kaufmann Kamii választattak meg. U. F. (Folyt, köv.) A behozandó uj pénzrendszer. I. Azon számos nagy kérdések között, melyek Európa figyelmét oly nagy mérvben magukra vonják, szerény, de kereskedelmi és államgazdászati ügyeinkre annál nagyobb befolyású helyet foglal el az államoknak érczpénzeik egyenértékűvé tételére irányzott törekvése. — Ezen igyekezet nagy fontosságát azonban csak az tudja kellően méltányolni, ki áruczikkeivel közvetlenül a világkereskedelmi forgalomban vesz részt, s ezeket majd francziá- nak, majd angolnak, majd ismét más nemzetbelinek akarván eladni, az egyen-értékü pénznemek behozatala után nem kényszerül többé adásvevés közben áruczikkeinek értékét minduntalan franczia, angol vagy más országban fennálló pénznemre átszámit- ni, hanem kijelölve a czikk árát, azt egyszerre bármely nemzet kereskedője érteni fogja. Ez átszámítás pedig a gyors forgalomnak igen nagy akadálya, miről némi fogalmat alkothatunk magunknak piaczi forgalmunk közben azon eset előjöttével, — mi különben igen gyakori — midőn a vevő új pénzbeni, — az eladó pedig váltópénzben! számításhoz van szokva, mi kölcsönös átszámítást vesz igénybe, ez pedig a leggyakorlottabbtól is időt von el, melynek megkimélhetése mindenesetre nagy vívmánynak tekinthető, kivált a jelen században, midőn már olyannyira megvalósult azon
