Eger - hetilap, 1867
1867-05-23 / 21. szám
169 szándékolt békében a világtárlat szeretetreméltó gazdáját játszsza. És ezen ürügy volt a luxemburgi kérdés szinjátéka. Épen igy járt el Napoleon a krimi háború alkalmával. — Palmerstonnal megegyezvén az orosz leverésére, hogy a mit sem sejtő orosz figyelmét kijátszszák, egy franczia invasiot gondoltak ki. Angolországban Palmerston nagy ostentatioval erősítette a tengerpartokat, a militiát szervezte; Napoleon ugyanazt tette Francziaországban, a franczia lapok már arról is beszélgettek, hogy Macmahon mint az ir királyok utóda, fogja vezetni a betörést Angliába. És az egész csak komédia volt. Közös tervök az orosz megveretésére volt kigondolva. Ezt tette most ismét Napoleon, ö készült, és elkészült egy jövő háború esélyeire, de nem Luxemburgért. Százados politikája volt a francziának, Németországot megoszolva látni, e végből, mig otthon a bugonottákat íildözé, Németországban pártfogolta őket. Nem kevésbbé régi nemzeti óhaja, a kies Rajna vidékével kikerekiteni hazáját, s a hires cham- pagnei bor mellett, honi termesztménytil hirdetni a keresett rajnait. E vágy ellen protestál a német nemzeti genius amaz ismeretes dalban: Sie sollen Ihn nicht haben, den lieben, deutschen Rhein! . . . . És hihetö-e, hogy a franczia lemondott talán emez öröklött politikájáról? .... Még inkább ingerli most öt az anyagi nyereség mellett a franczia „gloire,“ mely sehogy sem tudja oldala mellett elszenvedni az európai diplomatia terén oly hirtelen és félelmesen fölcseperedett vetélytársat: a németet. Hozzájárul végre fiának és dynastiájáuak bizonytalan sorsa. Fiát eddigi tettei, politikai vívmányai nem lennének képesek a császári trónon sokáig megtartani. Napoleon ma nemzete előtt úgy áll, mint a ki szerencsétlen politikája által, a franczia nép hatalmát nem emelte, hanem alászállitotta. Régi nimbuszát csak egy szerencsésen vitt háború hozhatja helyre, és pedig leginkább Németország ellen. És ezért készülnie kellett; ezért 100 millió frankot adott ki a luxemburgi kérdés ürügye alatt; és mivel még tervének órája nem ütött, azért a luxemburgi kérdés nem Luxemburgért vettetett föl, ez csak ürügy volt, a jövő nagy nemzeti háborúra elkészülni. ' — x. — Horvátországi ügyek. A zágrábi tartománygyiilés máj. 14-iki ülésében egy báni átirat olvastatott fel, mely tudatja, hogy a képviselők sérthetlen- ségére vonatkozó törvényczikk a legf. szentesítést megnyerte. Erre vita keletkezett, s Mrazovic indítványára a többség azt határozta, hogy a báni átiratot egyelőre tudomásul veszi, de addig a kir. elöterjesztvény tárgyalásába nem bocsátkozik, mig a képviselők sérthetlenségét biztositó törvényczikk szentesítését tartalmazó kir. leirat a gyűlésnek meg nem küldetik. Május 18-án ismét ülés volt, mely alkalommal a követi sért- hetlenség megerősítését tudató kir. leirat felolvastatott. Ezután a 9-es bizottmány többségének fölirati javaslata vita nélkül egészben elfogadtatott. Egyúttal a gyűlés elhatározta, hogy mig Fiúméban a „kivételes“ állapot meg nem szüntettetik, addig a gyűlés a koronázásra küldendő bizottmányt nem választja meg. Ugyanezen ülésből 15 tagból álló küldöttség ment a bánhoz, hogy azt a Fiúméban történtek miatt interpellálja. A bán kijelentette, hogy azokról részletes jelentést tett az udv. kanczellária vezetőjének. A dolog megértése végett tudni kell, hogy mint Fiúméból máj. 16-ról jelentik, nepomuki sz. János napján a fiumeiak felfűzték sz. János kápolnájára a császári és a magyar zászlót; a sz. mise alatt bukkarii biztos bukkarii pandúrokkal átjött fiumei területre s mindkét zászlót levette, és lábbal taposta. Érre mintegy 3000 főnyi néptömeg csödült össze, s körülfogta a bukkarii biztost és Padavics grobniki szolgabirót. Csak a népszerű Matko- vicsnak sikerült, a hatalmaskodókat a néptömegből bántatlanul kivezetni. Ezen ügyben vizsgálat rendeltetett el, s Bukkari és területe a fiumei kir. biztos hatósága alá helyeztetett, mire a bukkarii kerület községei szintén kitűzték a magyar zászlót. A máj. 20-iki ülésben az unio-párt kijelentette, hogy nem fog részt venni sem a koronázási küldöttség, sem azon bizottmány megválasztásában, mely ama küldöttség számára készítendő utasítások iránt véleményadással fog megbizatni. Stojanovics ugyanazon ülésben kinyilatkoztatta, hogy a horvát-szlavon gyűlésen nem létezik szabadság, hanem a legtürhetienebb terrorizálás. — A mágnások egymás után kimaradnak a gyűlésből. Megyei tisztujitások. (Folytatás.) Baranyamegyében: 1-sö alispán lett Jeszenszky Fe- rencz, 2-ik Ócskay Antal; főügyész Bánffay Simon; főjegyző Frank József. Közép-Szolnokmegyében: 1-sö alispán Pelei Lajos, 2-ik Rázsó Lipót; főjegyző Kolcza Márton; főügyész Diószegi Lajos. Kővárvidékén: 1-ső alkapitán Pap József, 2-ik Filep István; főjegyző Dregos Pál; főügyész Buttyán László. Szepesmegyében: 1-sö alispán Korponay Ágost, 2-ik Svábl Ferdinánd ; főügyész Jekelfalusy Emil; főjegyző Kaill Antal. Tornamegyében: l-ső alispán Lovász Miklós, 2-ik Papp János; főjegyző Czékus Gyula ; főügyész Farkas József. Ugocsam egyében: alispánok: Egry Károly és Újhelyi János ; főjegyző Flóris István ; főügyész Égry Endre. Mit vár a Tiszavidék kettős megyénk uj, alkotmányos működésétől? II. Tisza-Füred, máj. 17. A poroszló-tiszafüredi töltés vonalának, melyet a Tisza folyam metsz át, összetartó kapcsa a réh. Ezen a közlekedést dereglye tartja fenn, mely jelenleg egy drótkötélen egy pár vascsiga segélyével egy pár ember által hajtatik, és serényebben eszközli az átszállítást (ha t. i. ez is einem szakad, s annak eszközei valamely ok miatt el nem romlanak,) mint midőn több embernyi erőt igénybevevő nagy evezőkkel hajtatott. Egyelőre az utazó közönség ezzel is meg volt elégedve, de már kevésli, már serényebb, biztosabb átszállítási tényező után sovárog; mert ha a tenger alatti, s föld feletti delejes huzalok is hordhatják a híreket, s az ember gőzerő szárnyain is repülhet már, e kötélen járó csigaserénység vajmi kisszerű haladás gyanánt tűnik föl. S ha nem is közlekedhetünk még egy röpke gőzösön, egy alkalmatos hid mégis megilletné ez átszállitó-helyet. Az igaz, volt itt régebben egy fahíd, mely valóban nagy szükséget pótolt; de az 1849-diki mozgalmak, a mint egyebütt sok értékes, hasznos, s kegyeletes tárgyakat leromboltak, úgy ez is azok lezajlásának áldozatja lett; mert nehogy a magyar tábor itteni töredéke után a muszka sereg nyomban átkelhessen, Korponay hadparancsnok azt fölégette. Az átkelő közönség előtt még romjaiban is több évig sokféle visszaemlékezések tárgya maradt e hid, s az mai napig is, kivált vásári idő alkalmával, midőn mindig elmaradhatlan az ösz- szetódulás, a majdnem életveszélylyel járó összeütközés; vagy egyébkor is, midőn a Tisza mélyen leapad, amikoron ajószágnak annyit kell a réhparton csúszni, mászni, vagy azt magának az embernek a vizapadáshoz, vagy emelkedéshez képest áskálni, avagy kipótolgatni. Nemkülönben olykor a zajiás, jégtorlás, a nem eléggé biztos befagyás, a szélvihar több napon, néha két havi időn keresztül is sokféle kényelmetlenséggel összekötve, fennakasztják a közlekedést, mikkel szembeszállni, annyi volna, mint az emberéletet koczkára tenni. Mindezen kínlódáson nagyban segítene egy jó fahíd, mely a Tiszának itt legféltettebb kincse lenne. S illő is volna, hogy a midőn Szolnokon felül a dereglyék a használatból kiesnek, fölebb, legalább Tisza-Fürednél lenne egy biztos közlekedési hely, mint a hogy innen fölül ismét több dereglyés közlekedési helyeket meghaladva, Tokaj s Námánynál van. A régi hid évenkint 8000 forint körül jövedelmezett, s a debreczeui vásár alkalmával egy napi bevétel is 200 ftnál többre ment; mert hát akkor tiszai vasút még nem volt, s a pest-debre- czeni útvonal erre vezetvén, a forgalom is nagyobb volt. Jelenleg természetesen kisebb a forgalom, de nem annyira mégis, hogy számításba nem lehetne venni kettős megyénk s a szomszédos megyék népeinek számát; — ezeknek közlekedési szükségét, mely itt az alföldet a felfölddel s viszont, terményeik kicserélésében s elárusitásában most is összeköti; — atiszavidé- ki földtermelést, mely a közelebbi válságos évek ellenére is, a szabályozás óta fokonkint nagyobb lendületet nyer, s ezzel a népszaporodást s települést szembetünőleg előmozdítja; — só-, fa- és gyümölcsszállitást,mely itt úgyszólván központját találja fel: mind e körülmény időnkint nem csekély forgalmat idéz elő, mely ha egy uj tiszai hid fölépítésével eddigi nyűgeiből kiszabadul,
