Eger - hetilap, 1867
1867-01-17 / 3. szám
hoz az ország akarata is hozzájáruljon, s e nélkül és ennek tör- 1 vényszerli nyilvánítása előtt, azok tettleg végre ne hajtassanak. Nem egyedül a hadsereg száma és vitézsége az, a mi az államot legsúlyosabb veszélyek között is tartósan biztosítja. Bármely védrendszer mellett is leginkább emeli a sereg erejét s kitartó elszántságát, ha a nép lelkesült akarata áll mögötte. E lelkesült akaratra pedig csak akkor lehet bizton számítani, ha azon rendszer, mely mellett a honpolgárok az államot védni kötelesek, a nemzet bizalmával találkozik; mit csak úgy érhetni el, ha a jogaiban s legszentebb érdekeiben meg nem sértett nép, meggyőződve a rendszer czélszerüségéröl s belátva a hozandó áldozatok szükséges voltát, törvényszerűen nyilvánított hozzájárulásával elfogadja azt. De ha még akkor is, midőn az alkotmánynak egy részről joggal követelt, más részről ismételve Ígért tettleges életbeléptetésére méltán vélt már számolhatni a hon minden polgára; ha még a fejedelmi Ígéret teljesítésének küszöbén is, azon nagy fontosságú tárgyban, mely az alkotmányosság minden fogalma szerint a törvényhozás rendes útjára tartozik, törvény gyanánt, ab solut hatalommal adatnak ki legfelsőbb rendeletek, és e rendeletek, a nélkül, hogy az ország azoknak okait, szükségét, czélszerü- ségét és korderejét előre megfontolhatta, s alkotmányos utón azokra nézve akaratát kijelenthette volna, azonnal tettleg végrehajtatni is parancsoltainak: lehetetlen, hogy az ébrednikezdett bizaiom el ne enyészszék. Ily rendeletek mellett lelkestilés keletkezni soha sem fog, sőt még a nép megnyugvása sem remény 1- hetö. Mert az alkotmányellenes mód, melyen e rendelkezések tétettek, már magában is elegendő arra, hogy megnyugvás és lelkesülés helyett elkeseredést költsön. Ha a jelen helyzet siirgetöleg kíván oly intézkedéseket, melyek a védelmi rendszer lényeges átalakítását igénylik: ez egy újabb fontos ok arra, hogy Fölséged felfüggesztett alkotmányunkat azonnal helyreállítsa. A sürgető szükség közepeit Magyarország, alkotmányon kívüli helyzetében, a trónnak gyönge támasza leend. Az országgyűlés csak az alkotmány alapján gyakorolhatja a nemzet törvényhozási jogát; alkotmányon kívül nincs arra jogosítva, s nem vállalhat terheket az országra, melynek jogai fel vannak függesztve. Mig a pragmatica sanctiónak azon alap- feltétele, mely hazánk önállását, jogait és alkotmányát biztosítja, tettleg hatályon kívül van : addig jogilag lehetetlen, hogy az országgyűlés ezen megcsonkított alapszerződés értelmében intézkedhessél más alapra pedig nem léphet. Tudjuk mi azt, hogy a hajdan fennállott védrendszer Európa minden népeinél időnként lényeges átalakulásokon ment keresztül. Az országok politikai szervezetének időnkénti változásai, a hadtudomány fokonkénti fejlődése minden államot kényszeritet- I tek, hogy védrendszerét, az általános helyzet igényei szerint módosítsa, különben saját biztosságát koczkáztatta volna. Magyar- ország sem maradt e részben soha hátra, s önként, szabad akaratból állapította meg mindenkor a kor igényeinek megfelelő változtatásokat: az ily változtatások azonban mindig országgyii- lésileg történtek. Kész leend az ország ezentúl is úgy alakítani védrendszerét, a mint a szükség, czélszerüség, az ország helyzete, alkotmányos állása, nemzetgazdasági és közjogi viszonyai megkívánják : de oly intézkedéseket, melyek e részben az ország- gyűlés egyenes és világos beleegyezése nélkül bármikor tétetnének, jogosaknak nem tekinthet. Mély tisztelettel kérjük tehát Felségedet, vegye kegyelmesen tekintetbe, hogy az ország jogait, melyeket a pragmatica sanctio is ünnepélyesen biztosított, sértetlenül megóvni kötelességünk, s e kötelességet elmulasztanunk nem szabad; ne engedje, hogy alkotmányunk alapelveinek ezen , s ehhez hasonló megtámadásai által lehetetlenné tétessék a kiegyenlítés műve; szüntesse meg ezen. most kiadott rendeletet, szüntesse meg általában minden egyéb oly intézkedést, mely. alkotmányunk mellőzésével, sőt egyenes sérelmével, az absolut hatalom által adatott ki; s tettleg és teljesen állítsa vissza minél előbb alkotmányunkat, hogy annak alapján képesek legyünk jogszerüleg határozni és intézkedni mindazok felett, a miket az ország biztossága, szellemi és anyagi érdekei siirgetöleg kívánnak. — Meg vagyunk győződve, hogy a pragmatica sanctióban kitűzött czél csak úgy lesz elérhető, ha az alkotmányosság mind Magyarországban, mind Fölséged többi országaiban, teljesen és tisztán valósággal életbe lép! A magyar országgyűlési küldöttségnek f. hó 8-án történt fogadtatása ő Felségeiknél Bécsben. Az országgyűlési üdvözlő küldöttség tagjai a magyar kir. udv. kanczellária épületébe gyülekezvén, inneu délutáni egy órakor díszes fogatokban az udvari váriakba indultak, hol hg. AuersÁ R C Z Népdal. Csillag ragyog ott az égen, fenn a végtelenben! . . . . Fényes annak ragyogása, mint az én szerelmem — Hő szerelmem, mely tárgyául Tégedet választa, S a mely fényét egyedül csak Tereád árasztja . , . . Tekints föl hát te is olykor a csillagos égre, Az ott égő csillagoknak legfényesebbjére,---------O da száll az én lelkem is A szerelem szárnyán, A te lelked érkezését Hűségesen várván. A midőn az estharangnak meg-megkondul hangja, Hogy a szivek szent imáját magával ragadja-----A kkor száll fel a lelkem is Egy csillagsugáron, A melyen a te lelkeddel Visszajöttét várom! Kömives Imre. Fővárosi levelek Kacsaközyhez. Pest, jan. 15. II. Tudja ön jól, kedves urambátyám , mennyire nem vagyok az az ember, aki megijed a maga árnyékától, az ördögöt sem szoktam csak amúgy hebehurgyamódra a falra festeni, mégis, mikor az a különös rendelet, melyről múlt levelemben említést tevék, először ötlött szemeimbe, úgy megijedtem, hogy — egy krajezár sem maradt a zsebemben. Akkor még nem volt e példátlan ijedelmem valami csodaszerü, mindenki úgy gondolkozott, mint én, akkor még úgy üdvözöltük egymást: szervusz pajtás; mi lészsz, huszár, vagy baka, tüzér jjavagy Sanitätswagenkutscher V Oh mert a természet az életösztönt kivétel nélkül oltotta mindnyájunk kebelébe. Hogy ne lett volna okunk desperálni, midőn a ritka tináncziális tehetségű Schossberger másfél éves kis unokájáért is sietett lefizetni a váltságdíjat, aztán meg mikor a viszonyokat ismerő Deák Ferencz is beadta a Vörösmarty fiuk kiváltásáért folyamodványát . . . Első ijedelmemben magam is szétnéztem rongyos kalapjaim, csizmáim és haszonvehetetlen egyéb bútordarabjaim halmazán , vájjon nem kerülne-e ki belőlük a váltságdíj ; hanem aztán mikor meggyőződtem, hogy a handlé még ezer krajezárt sem ad, nemhogy ezer forintot fogna az összesért adni, mintegy édes álomból fölébredve, boszúsan mentem ki a dunapartra sétálni. A hajóktól, talpaktól s más egyéb éktelensé- gektől szépen megtisztított Dunán egymásra torlódtak a jégdarabok, s e természeti tünemény látása azon eszmét költé föl bennem, nem fog-e a bécsi minisztérium konyháján is igy összetorlódni a paragraphusak száma, s valamint itt a Duna hátán a gyöngébbet lenyomja az erősebb, valamennyit pedig kímélet nélkül elsodorja az áradat, nem fog-e ez átalános hadkötelezettségi pátensen hasonló erőszakosságot elkövetni az idők nagyhatalmassága ? Ez életrevaló philosophia alapján lelkemet a rég nélkülözött nyugalom édes hálója kezdé körülszőni, és igy mosolygós arczczal olvasám egy utczasarokről a következő nagy jelentőségű szavakat: „A képvíselőház f. hó 12-én délelőtti 10 órakor az országház teremében ülést tart. Bizonyosan a hadkiegészítési pá- I tens is szőnyegre kerül — gondolám, és mivel épen a jegykia- I dási idő volt, sokat mondó arczczal toppantottam he a házna- i gyi irodába:
