Eger - hetilap, 1867
1867-05-02 / 18. szám
146 nagyon szembetűnő az emberiség önző természete, — s igy mi magunkra hagyatva, nemzetünk vívmányait, ha a véletlent tényezőül elfogadni nem akarjuk, — csak magunkéinak tekinthetjük. A netalán befolyással biró európai mozgalmak reánk nézve esetlegesek voltak, az itt-ott mutatkozott rokonszervezések pedig mindig csak az önérdek hattárán belől képződtek. Magunkra hagyatva tehát, nem lehet kétség a fölött : hogy nálunk a nemzeti jogok és méltósággal nem ellenkező békés kiegyezkedést az eszélyesség parancsolja, erre pedig a magyar nép öröklött higgadtsága és a politikai téren is tanúsított érett mérsékeltsége elvitázhatlanul szükséges, mit meggondolatlanul felzavarni, meg- bocsáthatlan bűn, öntudatosan felizgatni pedig, hazaárulás volna. 7Az egrijkoldusok ügyében. E lapok t. szerkesztője becses lapjának 12-ik számában kivonatban közlött czikkem alkalmával azon Ígéretet tévé, hogy ez ügyre még visszatér, és adott szavát be is váltá. — Teljesen hiszem, hogy a 14. és 15-ik számbanLaurenchik János úrtól a koldúsokra vonatkozó ügyben közrebocsátott terjedelmes értekezés a szerkesztőség jóakaratú megbízásának lett eredménye. *) AN Laurenchik J. polgártársam több életbevágó s hazafias szellemben irt dolgozatainak megolvasása után teljesen elismerem, hogy szélesb készültség, alaposb ismeret és szabatosb irálylyal szólott ez ügyhöz, mint én, s talán egyedül ez volt oka, hogy a t. szerkesztőség az én jóval rövidebb czikkemet át nem engedte a nyilvánosságnak. De jól van ez ig}7 is, mert felszólalásom mégis viszhangra talált. Az, hogy toliam gyenge, nem hallgattat el mindaddig, mig legkisebb reménysugár mutatkozik arra nézve, hogy a koldusoknak emberi méltóságunkat lealacsonyító jelenlegi szomorú helyzetét, más müveit nemzetek példájára, jobbá nem tettük. Sem idő, sem szükség nincs arra, hogy Laurenchik J. ur annyi körültekintéssel és szorgalommal irt czikkét részleteiben taglaljam; csak átalánosságban szólva mondom ki, hogy jeles czikke jó szolgálatot tehetne országos tervben : de községünket inkább visszaszorítja, mint elősegíti, miután az oly óriási összeg szükségét mutatja, mely tölünk csakugyan ki nem telnék. Ennek következtében arra látom magamat kényszeritve, hogy ismételve hozzászóljak, és kulcsot szolgáltassak kézbe, mely egyszerűbb és olcsóbb zárt nyisson fel. Szerintem az eljárás legegyszerűbb, és e következőkben öszpontosúl: Állítson fel a helyhatóság egy 7 tagból álló bizottmányt, melynek feladata legyen, szigorú megvizsgálás mellett, a városban született és legalább 3 évvel ezelőtt itt lakengedélyezett, és igy az adó terűében is részt vett valóságos szegények összeírása. Határozza meg a bizottság azt, hogy melyik betöltött évszám tekintessék a koldússágra elgyengítő kornak; továbbá, hogy milyen testi elnyomorodás az, mely által valóságos koldússa leszen az ember, ha birtoka nincs; — végre tartson szigorú vizsgálatot a fölött, hogy az összeirott valóságos koldúsok között ki az, ki netalán gyermekei által lett kifosztatása következtében jutott e szerencsétlen helyzetbe, hogy igy a hatóságnak tudomására jutván a gazság, a gyermekeket, kik szülőik elszegényedésének főokai voltak, ha vagyonnal bírnak, a szülök segélyezésére kötelezze, s igy a lakosok az ily szegény eltartása terhétől fölmentessenek. Hogy mindez minél pontosabban s minél lelkiismeretesebben legyen végrehajtható, azt hiszem, következő egyénekből kellene e bizottságot felállítani: 1-sö és elnöklő tag lenne a város egyházi lelkész úr, 2-dik egy legszivesb indulatú tanácsnok, 3-dik egy városi aljegyző, 4-dik a városi orvos, 5-dik egy ez ügy iránt részvéttel viseltető közpolgár, 6-dik a volt negyedmester és 7-dik a jelenlegi negyedmester. — Azt talán nem is kellene mondanom, hogy a bizottmány minden körülményt pontosan kikutatva jegyzőkönyvbe iktasson, mely jegyzőkönyv egy arra kirendelt helyen a nyilvánosságnak adassék át ezáltal, hogy bármely időben és bárkinek szabad legyen azt megtekinteni. Az ily összeírás utáu biztos tudomásunk lévén a koldusok valódi számáról, következnék a számvetés arra nézve,hogy mennyi szükségeltetik hát azok eltartására, egy-egy napra 15 krajczárt szá*) Laurenchik ur minden felszólítás nélkül szíveskedett ama czikket lapunk számára Írni. Szerlc. mitva. Itt meg kell jegyeznem még, hogy e számvetésnél lesz helye, meg nem felejtkezni arról, hogy 2 koldúsbiró vagy koldús- gondnokra lesz szükség, és hogy ezek a költségvetésnél felvétessenek. Reméljük, hogy megválasztandó alkotmányos városi hatóságunk első teendői közé sorozandja a koldusügy rendezését, s igy mig egyrészt megfogunk szabadulni azon számtalan zaklatásoktól, melyeknek uton-utfélen kitéve vagyunk ; másrészt a kö- nyörületre méltó valódi koldusok során is enyhítve leend. Bucher József. Politikai hirek s események. A luxemburgi kérdést illetőleg az utóbbi napokban kissé békésebb hirek érkeztek. Párisból april 28-ról jelenti a távirda, hogy a franczia kormány beleegyezett, hogy az ügy az európai nagyhatalmak eonferentiája elé vitessék, mely május 15-kén Londonban fogna összeülni az Ausztria által tett javaslat alapján, mely szerint a luxemburgi terület semlegesnek nyilváníttatnék, a poroszok által megszállva tartott erősség pedig le fogna romboltatni. Poroszország állítólag elvben beleegyezett volna az erősség kiürítésébe. Ez volna azon újabb fordulat, melyre némelyek békereményeiket alapíthatni vélik. — Senkisem óhajtja a békét jobban, mint mi, de megvalljuk, az időnkint megújuló békehírekre reményeinket nem merjük építeni. Hogy a conferentia szóba fog hozatni, arról eddig sem kételkedtünk; azt is megengedjük, hogy az valóban össze is fog ülni: de hogy ott a vita békésen fogna elintéztetni, abban nagyon tamáskodunk. Emlékezzünk csak visz- sza a német-dán háborút megelőzött conferentiára : nem háború lett-e annak is a vége? Aiigba igaza nincs az „A. Ztg“-nak, midőn azt mondja: hogy a háború még azon esetben sem kerülhető el, ha Poroszország lemondana helyőrségi jogáról Luxemburgban. Napoleon úgy látszik, minden áron háborút akar, s ha a luxemburgi kérdés békés megoldása sikerülne is, mit hinni nem merünk, találna ö még más ürügyeket is a háborúra. így például, mint a „France“ írja, követelhetné Észak-Schlesvvig átadását Dánia részére, a dél-német államokkal kötött szerződések megsemmisítését, Mainz kiürítését sat., s azonfölül még más kényes kérdéseket is hozhatna szőnyegre. De ily ürügyek, illetőleg uj kérdések elő- rántására aligha lesz szükség; a „Nordd. Alig. Ztg.“ porosz kormánylap nyíltan kijelentette, hogy Poroszország semmi esetre sem fog lemondani luxemburgi helyőrségi jogáról, Francziaor- szág pedig követelésétől többé vissza nem léphet. Hogy a párisi kormánykörökben igy gondolkoznak, bizonyítja a párisi félhivatalos lapok hangja is, mely Poroszország irányában már annyira sértő és kihívó, hogy a békés közeledésnek utólsó lehetőségét is elfojtja. A „Liberté“ a „Constit.“ egyik utóbbi czikkéröl azt mondja, hogy az nem kevesebb, mint Francziaország félhivatalos ultimátuma. E közben a hadkészületek mindkét fél részéről óriási mérvben folytattatnak, a hadseregnek minél előbb leendő hadilábra állítása iránt megtétettek minden intézkedések. De Európa többi államai is fegyverkeznek, mi arra mutat, hogy uem bíznak a békében. Ausztria. Bécsből Írják: Figyelmet érdemel a „Köln. Ztg“ berlini hivatalos levelezőjének megjegyzése, hogy ha végsöre kerül a dolog, Poroszország számíthat Oroszország segélyére. E szavak megerősíteni látszanak az előbbi közleményeket, melyek szerint a két hatalmasság közt egyezmény jött volna létre. Poroszország Orosz-Lengyelország Vistulán inneni részét kapná, a czár pedig a Károly fejedelem által rendelkezésére helyezett Du- nafejedelemségeket nyerné kárpótlásul. Megemlítendő még, hogy Károly fejedelem állása már hosszabb idő óta, még pedig párthívei által, tarthatatlannak nyilváníttatott. —• A „N. Fr. Presse“ szerint, Poroszország Ausztria szövetségének biztosítása végett a következő ajánlatokat tette : Németország szorosabb szövetséggé alakulva, Ausztriával „tágasabb szövetségben" egyesül. Ausztria és Németország közt szabad költözésijog álljon fel, mint ez a német Bundnál létezett. — Porosz- ország azonfölül a legterjedelmesebb kereskedelmi engedményekre ajánlkozik. Az ajánlatok nem fogadtattak el. Francziaország. Az april 25-iki esti „Moniteur“ jelenti: hogy a hadügyminisztérium elhatározta, hogy a főhelyeken szemle fog tartatni a tartalékosok felett. Négy korosztály 1860-tól kezdve april végéig egybehivatott. — Az „Independ.“-nak Írják Párisból: A harcz kitörésére három hadsereg fog megindittatni; egyik a császár vezetése alatt
