Eger - hetilap, 1867

1867-04-11 / 15. szám

11.8

gaink által a legkomolyabb figyelemre méltassák. A mellett szem előtt tartandó azon általános szempont is, miszerint jó utak és gyors közlekedés nélkül annyiszor elpanaszolt anyagi bajainkon a világ semmiféle kormánya vagy minisztériuma segíteni nem fog.

A mi Eger város ulczáinak rondaságát illeti, e tekintetben bajosabb a felszólalás, s még bajosabb a tanácsadás. Városunk zilált anyagi viszonyai s még ziláltabb gazdálkodása kevés kilátást és reményt nyújtanak arra nézve, hogy e bajon egyhamar gyökeresen segítve lesz. Ámbátor meggyőződésünk szerint a lakosság részéről e czélra teendő anyagi áldozat tízszeres kamattal fizetné vissza a beruházott tökét. Átalánosan tudva van, bogy a városok emelkedésére nézve egyik főemeltyü a tisztaság. A tisztviselőtől kezdve a legnagyobb vállalkozóig, a nyugdíjas katonától fel a legnagyobb olygarcháig — kiknek módjukban van, lakhelyet tetszés szerint választani — mind ott szokott letelepedni, hova őket a hely vagy város kttlcsinja és tisztasága vonja. Kiváló anyagi kedvezmények után ez az első szempont, melyre a letelepedés végett körültekintő ur vagy üzletember figyelmét fordítja. De ha nem ezen magasabb szempontból tekintjük is a dolgot, kérdjük városunk bármely polgárát: hányszor nem fizetne szívesen például tiz krajczárt, ha az utat, melyet a városban tennie kell — sártaposás nélkül tehetné meg? Ennél nagyobb kárt szenved a csizmarontás által, ha saját kényelmét nem is veszi tekintetbe. Úgy hiszszük, ennél kétszer vagy háromszor többet áldozna s áldozhatna az equipage-os ur, ha lovát, lószerszámát 8 kocsiját a besározástól megkímélhetné. Mint mondók, egyelőre nincs kilátás arra, hogy e bajon anyagi áldozattal segítve legyen, ámbátor czélszerli gazdálkodás mellett a városi nem épen megvetendő jövedelemből s a legmagasabbig fokozott városi pótadóból e czélra is jócska összeget lehetne és kellene megtakarítani. Mindazáltal hitünk az, hogy a városi közönség mielébb az előadottak beismerésére fog jutni, s gyökeresen intézkedni, hacsak a hasonnagyságu illetőleg népszámu községek közt utolsó maradni, s végre is a felsőbb hatóságok gyám- és kényszerű beavatkozását bevárni nem akarja. — Van azonban mód , mely által a bajon lényegesen segíteni lehet: s ez mindenkire nézve kötelező rendőri intézkedés, mely ezen egyetlen egy paragraphusból állana: „minden lakó vagy háztulajdonos köteles

háza elejét sártól -és piszoktól tisztán tartani, különben e részben a városi elöljáróság fog az

illetőnek rovására intézkedni."— Senki ne higyje, hogy az ily rendőrhatósági rendelet ellenszegülésre fog találni; a ki ellenmondana, a józan közönség méltó roszalását fogná magára vonni. Ettől tartani nem lehet, mert az ily rendőri törvény minden rendezettebb városban, sőt falvakban is érvényben van. Pesten, Pozsonyban, Kassán például háza előtt járdát tartozik csináltatni a háztulajdonos és pedig a hatóság előírása szerint, így van ez a szepességi s dunántúli kisebb városokban. A felföldön, Bánság-Bácskában, a szláv helységekben átalában, s a Ti- 8zamellék számos falvaiban igen nagy gond fordittatik a házkörnyék tisztaságára. Egerben is sokan jó példával mentek elő, többen fővárosias járdát rakattak; nem mondjuk mi, hogy mindenki ezek példáját kövesse, elég egyelőre, ha kiki háza elől a sarat időnkint elhordatja, s azután patakkavicscsal beteritteti. Ez nem költséges, mert a városunkat kettészelő patak elegendő kavicsot szolgáltat. Az oly hanyagok ellen, kik udvaruk undokságát az utczára levezetik, s a helyett, hogy a vízbe vezető árokba elszármaztatnák, azt a járókelőkkel tapostatják , s choleracsábitó kipárolgását pipaszó nélkül beszivni nem átallják: csakugyan erélyes fellépés és intézkedés volna helyén. — Ezáltal legalább annyi volna elérve, hogy utczáinkon a házak mellett a csizma sárbamertilésének veszélye nélkül lehetne járni. A kezdeményező hatóság bizonyára a jelen és jövő nemzedék elismerését fogja kiérdemelni. Danteiik József.

Van-e okunk, a nyilvános koldulást megszüntetni?

(Vége.)

Térjünk vissza szép hazánk határai közé, s körültekintve kérdezzük minmagunkat, mi történt e részben nálunk? — a felelet igen laconicus, melyhez Verböczi Tripartitumát sem kell fölkutatnunk, az egész ezen kis szócskában: „semmi,“ foglaltatik. Történtek ugyan több városban legszebb, legczélszerlibb intézkedések, melyekből a kor hangos kívánságát kiki megfogja ismerhetni ; de vájjon elegendők-e arra, hogy az oly hasznos czélt az egész országra megközelítsék ? épen nem, sőt ellenkezőt is mernénk állítani. Mert föltevén azt, hogy Pesten, Kassán, Pozsonyban, N.-Váradon, Sz.ékesfehérváron sat., hol lelkes társulatok buzgalma által a koldulás megszüntetett, s közös adományokból a valódi szegényeket tehetségeikhez mért munka mellett táplálják, el van-e már ez által a czél oly tökéletesen érve, mint

4 T V II

A homályos ház.

IX.

Titoktól,jcs jelenet.

Másnap a hajó kiflrittetett s kávé és czukorral terheltetett meg. Este Alva a kormányossal a színházba ment. Egy páholyt béreltek, s miután Alva a színdarabból mitsem érteti, inkább az arczokat vizsgálta. Földszint egy arcz tűnt föl neki, — társához fordáit, s az illető egyénre mutatva mondá:

— Nézzen csak oda, mifelénk fordái. Ismerősnek kell lennie.

A következő pillanatban valóban a hely felé fordult, hol barátaink ültek. Nézése büszke volt, sötét, fekete haja vállaira húllt alá, s arczát sürü szakáll körité. Könnyű kék öltöny födte testét.

— Nos mit gondol? kérdő Alva, miután az illető ismét a játékszín felé fordáit.

— Én azt hiszem, hogy láttam már valahol — de nem tudhatom, hol ?

— Én sem — válaszolt Alva — arcza igen ismerős.

Az előadás folytán többször látták az ismertnek vélt idegent feléjük tekinteni.

Előadás után egy korcsmába tértek be, hol már nappal is voltak. Ejfél lehetett, de a gazda még kész volt fölszolgálni nekik. Theát parancsoltak, 8 dominót kezdtek játszani. Aligjátszot- tak tiz perczig, midőn Alva a szomszédszoba felé tekintvén, ott megpillantó a színházban látott egyént, ki egy ujságlap olvasásában látszott elmerülve lenni. — Vacsora után szobájukba vezettetve, mondá a kormányos:

— Mégis csalatkozniuk a személyben.

— Nem, én nem csalatkoztam — mondá Alva — különös körülmények közt kellett ez embert látnom; de mikor és hol?

C Z A. I»meg nem mondhatom. Ej ! ne törjük rajta fejünket, hisz holnap is nap!

A szoba, melybe vezettettek, a második emeletben volt; ablakai egy szőlőre nyíltak. Vagy hat függő-ágy volt benne, kettő fölfüggesztve, a többi összegöngyölgetve hevert a földön. Alva soha sem feküdt még ily ágyban; de azért csakhamar elaludt. A mint alvás közben fordult, az ágy dugásba jött, s ö álmodta, hogy a tengeren van. Majd ismét a homályos házban volt, s betegen feküdt. Mellette állt mostoha-atyja, az orvos és Molite. -- De már el kell tenni az útból — mondá Mandel — eleget élt. Ön tudja kötelességét. — E szavakra megragadta a rendőrtiszt az ifjú karjait, az orvos pedig kezébe vette a méreggel telt csészét. — El vele! — kiáltá Mandel. Kezükkel befogták száját, s ő annyira fuldoklott, s erőlködött ellenük, hogy fölébredt. Alva föl akart ugrani ágyából, de lehetetlen volt. Kezei s lábai meg valának kötve, s nem mozdulhatott; kiáltani akart, de szája be volt tömve. Egy pillanatig meg volt lepetve; de a mint magához tért, látta, hogy csakugyan mások hatalmában van. A szoba homályos volt, s a mint Alva barátja ágya felé forditá fejét, látta, hogy ez is meg van kötözve.

— No Burton ur — mondá egy durva hang — most már j egy időre meg kell elégednie társaságunkkal, csak viselje magát i nyugodtan, s mihelyt lehetséges, azonnal leveszszük szájáról a köteléket. Ne fáraszsza magát, megfogtuk mi jól, mint ilyen gazt csak illő '. Tehát nyugodtan !

Alva fölpillantott, s fölismerte a színházban, s itt a korcsmában látott férfit, még három vagy négy volt mellette. Lemetszették a függő-ágyat s azt szegleteinél fogva vállaikra vették, — igy vitték ki az előszobába, innen a szőlőbe. Társát nem vitték utána, csak öt magát czipelték. Az eső nagy cseppekben esett, s oly sötét volt, hogy az ifjú semmit sem láthatott. Annyit azonban észrevett, hogy czipelői sok akadályra bukkantak, s