Eger - hetilap, 1866

1866-02-15 / 7. szám

Melléklet az „Eger“ 7-ik számához.

Gi5

FELIRATI JAVASLAT.

(Felolvastatott a képviselőház febr. 8-iki ülésében)

1. Hódoló tisztelettel mondunk őszinte köszönetét Fölséged- nek azon atyai szavakért, melyekkel a jelen országgyűlést megnyitni kegyeskedett. Tanúsítják e szavak is Fölséged alkotmányos hajlamát, melynél fogva nem egyedül saját fejedelmi hatalmával akar intézkedni népeinek sorsa fölött, hanem országainak boldogitására intézett magas törekvéseiben magukat a népeket is meghívja mint tényezőket az együttműködésre.

2. Hálaérzettel ismerjük el Fölségednek fejedelmi bölcseségét, melylyel az évek óta ránk nehezedett zsibbasztó helyzetnek véget akar vetni. Fölséged összehívta országgyűlésünket, hogy a nemzet ismét gyakorolhassa törvényhozási alkotmányos jogát,s működhessék a király és haza közös érdekében. Fölséged a jogvesztésnek bizalmat ölő, káros elméletét határozottan elvetette, s azzal ellentétben a pragmatica sanctiót, mint közösen elismert jogalapot választotta kiindulási pontul. Fölséged kegyelmesen biztosított minket az iránt is, hogy a magyar koronának teljes épségét fenn fogja sértetlenül tartani. így tette Fölséged lehetővé azt, hogy menekülve legnyomasztóbb aggodalmainktól, nyugodtabh lélekkel s a kedvező siker reményével kezdhetünk súlyos bajaink orvoslásához.

3. Mélyen érezzük mi fontos feladatunk rendkívüli nehézségeit. Tudjuk, hogy varnak oly válságos időszakok a nemzetek életében, melyek nemcsak az egyes honpolgárok sorsára, hanem a nemzet egész jövőjére, sőt néha léteiére is véglegesen elhatározó befolyással bírnak. Lehet, hogy ily időszaknak küszöbén állunk jelenleg is.

4. Ama lényeges átalakulás után, melyen Magyarország alkotmánya 1848-han keresztülment, nyugodtabb viszonyok között is nehézséggel járt volna az egymástól eltérő érdekeknek méltányos kiegyenlítése. Csöndes idők valának szükségesek az átalakulás megszilárdítására, csöndes idők folytán lehetett volna biztosan ítélni az uj rendszer minden részeinek életrevalóságáról. De a rögtön bekövetkező szomorú események igen korán megzavar ták alkotmányos működésűnket, s lehetetlenné tették az elkezdett munka befejezését, a hibák orvoslását és a hiányok czélszerii pótlását.

5. Élő törvény hiányait az élet mutatja ki. Csak az életből merített tapasztalás vezethet biztosan azon eszközökhez, melyekkel a bajt orvosolni lehet. Nekünk erre a sors időt nem engedett, az átalakulás békés fejlődése gátolva lön, s tizenhét év ki lett sza- kasztva a nemzet alkotmányos életéből. Az idő haladott, a viszonyok bonyolódtak, s mi tétlenségre valánk kárhoztatva ; tétlenségre épen akkor, midőn az alkotmányos tevékenység leginkább szükséges volt. A mit e tizenhét év alatt fokonkint pótolni s javítani könnyű lett volna, mindazt most, egyszerre, kivált azok után, a mik idő közben történtek, helyrehozni, — sokkal, igen sokkal nehezebb leand.

6. De a legmagasabb trónbeszéd sok akadályt elhárított, s ezáltal visszaadta nekünk a bizalmat és azou reményt, hogy Fölséged bölcsesége s alkotmányos érzelmei támogatni fognak minket a nehéz munkában. Mi, polgári kötelességünk érzetében igyekezni fogunk, hogy a király alkotmányos akarata s a nemzet jogos kivánatai teljes öszhangzásba s egyesülten valósulhassanak,

7. Midőn Fölséged legmagasb trónbeszédében a pragmatica sanctiót, mint közösen elismert jogalapot, választotta kiindulási pontul, annak nem csak egyik részére fordította legmagasabb ügyeimét, hanem kegyelmesen elismerte egyszersmind azt is, hogy az említett alaptörvény Magyarországnak s az ahhoz kapcsolt részeknek, közjogi s belkormányzati önállóságát biztosította. És ezen önállóságnak törvényes és okszerű korlátozását egyedül abban találja Fölséged, „hogy ugyanazon pragmaticasanctio a Fölséged uralkodó-házának kormányzása alatti országok föloszthat- lan es elválbatlan együttmaradását s ez által azok összeségének nagyhatalmi állását állandóan megállapította.“

8. A sanctio pragmatica megkötésénél egyik föczél a fejedelem részéről az volt: hogy a fi-ág magszakadásának esetére biztosítsa a trónöröklést nő-ági utódainak is, a nemzet részéről pedig az volt: hogy ez esetre a kijelölt leányágban magának már «lőre uj királyi házat válaszszon, s igy a szabad választásnak gyakran veszélyes mozgalmait elkerülje. De mind a fejedelemnek, mind a nemzetnek törekvése egyszersmind oda is volt irá nyozva, hogy a megállapított trónöröklés rendje szerint egy közös uralkodó alatt álló s feloszthatlanul és elválbatlanul együtt bir- toklandó országok és tartományok együttes erővel könnyebben és biztosabban ellenállhassanak minden külső és belső ellenségnek. Ezen közös biztonság volt tehát a sanctio pragmaticának másik főczélja.

9. És az idő teljesen igazolta az előrelátást. Mert ha akkor a pragmatica sanctio meg nem állapíttatik, ha Magyarország azt 1723-ban el nem fogadja, azon országok és tartományok, melyek azóta egy uralkodó alatt, egymást védve, a legnagyobb veszélyek között is fenn tudták magukat tartani, sőt növekedtek erőben és hatalomban; a Habsburg-ház fi-ágának tizenhét év múlva bekövetkezett magszakadtával, valószínűleg több fejedelem uralma alá kerülve, már régen szétbomlottak volna.

10. Nekünk tehát, kik szorosan ragaszkodunk a pragmatica sanctio minden pontjaihoz, lehetetlen akarnunk, hogy annak egyik főczélja a közös biztonság elérhetlen legyen; lehetetlen akarnunk, hogy azon támasz, melyet e biztonság érdekében egymásnak nyújtunk, s egymástól várunk, megszűnjék erős lenni.

11. De van az említett föczélok mellett még egy alapeszme a pragmatica sanctioban, mely hasonlóan fontos és lényeges, s a melyet mellőzni vagy amazoktól elválasztani nem lehet; és ez a pragmatica sanctio elfogadásához kötött ama föltétel, hogy Magyarország közjogi és belkormányzati önállása sértetlenül fenn- tartassék. — Miután pedig Fölséged trónbeszédében a sanctio pragmaticának ezen lényeges alapeszméjét is kegyelmesen elis merte, és igy a pragmatica sanctiót egész terjedelmében s minden részeiben meg akarja tartani: tisztelettel sa legnagyobb készséggel fogadjuk el mi is ezen közösen elismert jogalapot kiindulási pontul; s minden javaslatainknál folytonos figyelemben tar tandjuk az abban megállapított viszonyos jogokat és kötelezettségeket.

12. Közel másfél század folyt le a pragmatica sanctio megkötése óta, és ez idő folytán, a legveszélyesebb harezok között is, meg volt védve a birodalom anélkül, hogy evégett Magyarország önállását és törvényes függetlenségét meg kellett volna rontani. Tudjuk, hogy az európai államok hatalmi viszonyai sokat változtak azóta; de még e változások sem teszik lehetetlenné, hogy egyrészről a birodalom biztonsága, másrészről alkotmányos önállásunk egymás mellett fennállhassanak. Meg vagyunk győződve, hogy e két eszme nem áll egymással ellentétben, s nem leend szükséges, azoknak egyikét a másikért föláldozni. — Feladatunk az, hogy mindkettőt öszhangzásba hozva mindkettőt együtt fenntartsuk. Mert a pragmatica sanctio közjogi viszonyainkra nézve ünnepélyes alapszerződés; de egyszersmind legerősebb kapocs, mely a Fölséged uralkodása alatti összes országokat, a közös uralkodónak személye és a közös védelem eszméje által összetartja. A pragmatica sanctiót tehát fölbontani, vagy bármely részében megbontani jogilag helytelen volna, politikailag pedig veszélyes lehetne.

13. Felséged országgyűlésünk első föladatául tűzte ki: a birodalom egyéb országaival közös ügyek tárgyalásának és kezelésének elhatározását, s kijelenté legmagasabb trónbeszédébeu: „hogy a közös ügyek létezése mára pragmatica sanctioban találta ugyan alapját, de azok kezelésének módjára nézve, a lényegileg változott viszonyok lényeges változást igényelnek, különösen annál fogva, mert Fölséged alkotmányos jogokkal ruházta föl többi országait is; a közös ügyek kezelésénél tehát ezeknek al- kotmányszevü befolyása sem mellőzhető.

14. Elismerjük mi: hogy léteznek oly viszonyok, melyek Magyarországot a Fölséged uralkodása alatt álló többi országokkal közösen érdeklik, s igyekezetünk oda lesz irányozva, hogy e viszonyok megállapítására s miként kezelésére nézve oly határozatok jőjenek létre, melyek alkotmányos önállásunk s törvényes függetlenségünk veszélye nélkül a czélnak megfeleljenek. Ugyan azért haladék nélkül hozzá is fogunk egy e tárgyra vonatkozó javaslatnak kidolgozásához.

15. Legtisztább örömet s teljes megnyugvást szerez nekünk Fölségednek azon bölcs és igazságos elhatározása, hogy minden országait és tartományait alkotmányos utón akarja kormányozni. A polgári szabadság oly kincs, mely nem fogy, nem gyöngül az által, ha mások is polgári szabadságot nyernek; sőt a hasonló közjogi állapot gyakran közelebb hozza érzelmekben egymáshoz a népeket, elhárít sok idegenkedést, bizalmatlanságot és keserűséget. — Mi Fölséged minden országainak alkotmányos szabadságát saját szabadságunk támaszának tekintjük ; mert nem hihetjük, hogy azon országok népei oly alkotmányt kívánjanak, mely a mi századok óta fennállott, s a pragmatica sanetióban is biz-