Eger - hetilap, 1866
1866-02-15 / 7. szám
64 tositottalkotmányos önállásunk s törvényes függetlenségünk fennállását lein tétlenné tegye. 16. Figyelembe veendjlik tebát, hogy Fölséged a magyar koronához nem tartozó országait is alkotmányos jogokkal ruházta fel, s valamint 1861. évi alázatos feliratunkban kimondottuk: „érintkezni akarunk velők mint alkotmányos népekkel,s mint önálló szabad nemzet más önálló szabad nemzettel, a mi függetlenségünknek és az ő függetlenségöktiek megóvása mellett.“ 17. Minők legyenek azon országok alkotmányos formái ? minő alapon rendeztessenek azö egymásközti viszonyaik?—ahoz nekünk bozzászólanunk nem lehet; mert ezen ügy kizárólag őket és Fölségedet illeti, s mi abba joggal nem avatkozhatunk. Mi csakazon óhajtásunkat fejezhetjük ki: hogy a valóságos alkotmányosság hazánkban is, ö nálok is minélelébb tettleg életbe lépjen, s ez esetbeD készt k vág} unk, a mint már 1861. évi alázatos feliratunkban kijelentettük, „azt, a mit tennünk szabad, s mit önállásunk és alkotmányos j< gaink sérelme nélkül tehetünk, atörvény szabta szigorú kötelesség mértékén túl is méltányosság alapján, politikai tekintetből megtenni, hogy azon súlyos terhek alatt, miket az absolut rendszer eljárása összehalmozott, az ö jólétük 8 azzal együtt a mienk is össze ne roskadjon, s a iefolytnehéz idők káros következései rólunk és ró luk elhárittassanak.“ 18. Méltóztatott Fölséged az I860, évi oct. 20. kelt diplomát és az 1861. évi febr. 26-án kiadott nyilíparancsot hozzánk le küldeni, s minket kegyelmesen felszólítani, hogy Fölséged „ezen határozmányaita méltányosság békülékeny szellemében tárgyaljuk, és, ha az e részben felmerülő aggodalmak eloszlathatók nem lennének, egyedül oly módosítási javaslatot terjeszszünk föl, mely Fölséged birodalmának életfeltételeivel öszhangzásba hozható legyen.“ Kijelentette továbM Fölséged azon erős meggyőződését is,miszerint „az octoberi diplomában körvonalozottközösügyeknek közös alkotmányszerti kezelése a birodalom egységes létének és hatalmi állásának elutasithatlan követelményévé vált, mely előtt minden egyéb tekintetnek háttérbe kell vonulni.“ 19. Igenis, Fölséges Urunk, a méltányosság békülékeny szellemében vettük fontolóra ezen két fejedelmi okiratot. Nem tagadjuk mi az octoberi diplomának nagyszeiü jelentőségét, a meny nyiben Fölséged az által biztosította ünnepélyesen népeit az iránt, hogy jövendőre alkotmányosan kíván felettük uralkodni. Ezen diploma alapköve az átalános alkotmányosságnak Fölséged mind- azou országaira nézve, melyek nem a magyar koronához tartoznak. 20. De a mi alkotmányunk nem az octoberi diplomában vette kezdetét; egykorú az országunk léteiével, s a nemzet életéből fejlődött ki. Magyarországban a királyi hatalomnak mindig tiszteletben tartott jogai az alkotmányon alapulnak. Az alkotmány fenntartásának biztosítása mellett választotta hajdan a magyar nemzet királyait, ily biztosítás mellett állapította meg önként és szabad akaratból a fölséges ausztriai háznak trónöröklési jogát, mind afiágra, mind — annak kihaltával — anöágra nézve, se biz tositást minden koronázás alkalmával megújították fejedelmeink királyi hitleveleikben. 21. Midőn Fölséged 1860-ban magát kegyelmesen arra határozta, hogy a kormányzat absolut rendszeréről jövendőre lemondjon: bizton reményiettük, hogy jogilag fennálló, de tettleg felfüggesztett alkotmányunk ismét visszaállittatik; s annak alapján fogja Fölséged a rendes törvényhozási utón eszközleni törvényeink egyik vagy másik részének netalán szükséges változtatását. Reményünk azonban nem valósult. Magyarországnak tin nepélyesen biztosított jogai mellöztettek, és az octoberi diploma mindenek előtt az egész birodalomnak octroyált egy közös alkotmányt, mely mireánk is kiterjesztetett. Ezen octroyált közös alkotmányba lettek áttéve Magyarországnak azon lényeges jogai, melyeket a magyar nemzet, ősi alkotmánya szerint, saját hazájára nézve maga gyakorolt, s melyek a birodalomnak teljes biztonságával soha ellentétben nem állottak, sőt annak föntartását mindig lényegesen előmozdították. 22. Miután azonban Fölséged ezen octoberi diplomát nem oetroyálás által akarja hazánkra nézve érvényesíteni; hanem alkotmányos utón leendő „érett megfontolás, beható tárgyalás és elfogadás végett“ közli azt országgyűlésünkkel: hallgatunk keletkezésének alkotmányunkkal ellenkező módjáról. De a mi tartalmát illeti, azt érett megfontolás alá vettük, s teljesen meggyőződtünk, hogy „a közös ügyeknek azon körvonalozása,“ melyet e diploma kijelöl, terjedelmére nézve sokban túlmegy a pragmatica sanctio határain, sokat elvon hazánk törvényhozásától, a minek i elvonását a pragmatica sanctióban kimondott czéloknak teljes biz- tositása épen nem igényli. Miután pedig a mi kiindulási pontunk is j az, melyetFölséged.mint közösen elismert jogalapot, kiindulási pon- í túl kitűzött: őszinte bizalommal jelentjük ki Fölséged előtt, hogy ! mi azon diploma szabályainak és elveinek elfogadása által alkotmányunk s alkotmányos önállásunk és törvényes függetlenségünk megsemmisítését vonnók magunkra. Bővebben s részletesen ki fogjuk fejteni okainkat és nézeteinket erre nézve azon javaslatunkban, melyet a közös viszonyok meghatározása és miként kezelése érdemében Fölségednek fölterjesztendünk. 23. Az octoberi diplomának alapján jött ugyan létre a február 26-diki pátens, de messze túlterjeszkedett még annak hatá rain is. Az egyes országok még azon jogait s külön érdekeit sem kimélte, melyek a közczélokkal, s valóban közös érdekekkel nem állottak ellentétben. Inkább egybeolvasztás, mint egyetértésre látszott irányozva; és e miatt nem valósulhatott Fölségednek azon atyai óhajtása, hogy „egyes országainak alkotmányos szabadsága, népeinek belső szövetkezése által tartósan biztosítva, szilárd alapokon fejlődhessék.“ Nem valósulhatott, a mit a sanctio pragmatica is kiemel, a kedélyek meguyngtatása és őszinte egyesülése. Négyévi tapasztalás végre tanúsította, hogy azon alkotmány, melyet a pátens tartalmaz, a népek megnyugtatását sem eszközölte, s gyakorlatilag sem volt kivihető. 24. Irányunkban pedig ezen pátens még határozottabb s élesebb kifejezése volt a jogvesztés elméletének. Midőn Magyarország a sanctio pragmaticának elfogadása által lehetővé tette, hogy a fölséges uralkodóház alatt állott minden országok jövendőre is ugyanazon egy uralkodó alatt maradjanak, s egyesült erővel véd jék meg és tartsák fenn közös biztonságukat : szándéka bizonyosan nem az volt, hogy ezen egyesülés valaha még beolvasztásra is vezethessen, sőt magában a pragmatica sanctióban is határozottan kiköttetett az ország alkotmányos önállásának s törvényes függetlenségének sértetlensége. Már pedig azon veszélyt, melyet az octoberi diploma hozna reánk, a közös ügyeknek a jog és szükség határain tnl terjesztett körvonalozásával, még súlyosabbá tenné a február 26-diki pátens elfogadása. 25. E pátens szerint számos közjogi tárgyak, minden megszorítás nélkül, egész terjedelmökben, oly közös törvényhozó testület köréhez tartoznak, melyben Magyarország képviselői, csekélyebb számuknál fogva, minden kérdésre nézve a többi országok képviselőinek nagy többségétől függtek volna, s ekkép azon érdekeink, melyeket azelőtt hazánkra nézve saját törvénybozá sunk intézett el, a többi országok érdekeinek lettek volna alárendelve. Kiterjedett volna ezen alárendeltség gyakran oly érdé kekre is, melyek nem közös szempontból, hanem a többségben levő országok javáért, határoztattak volna el, a mi jogtalan károsításunkkal. Sőt, miután a közösek gyanánt kijelölt nagyfon- tosságu tárgyak, nagyobb vagy kisebb összeköttetésben állanak majd minden oly törvényhozási tárgyakkal, melyek az egyes országok törvényhozásainak voltak fentartva: gyakran merülhettek volna fel oly eltérések, sőt nehézségek is, melyek okot vagy ürügyet szolgáltattak volna a tekintélyesb, közös törvényhozásnak arra, hogy hatalmát terjeszsze, s idővel a törvényhozó hatalomnak legnagyobb részét magához vonja. 26. A kormányzatot illetőleg, annak legfontosabb ágait., a februári pátens Magyarországra nézve egy, a mi saját kormányunktól épen nem függő tisztviselői testület kezébe adta, mely mellett a közigazgatás többi részeinek vezetése a magyar kormányt illette. Tehát ugyanazon területen, ugyanazon honpolgárok fölött két egymástól mindenben különböző közigazgatási hatalmat állított föl. Lebet-e alkotmányos államban ily kétféle köz- igazgatást képzelni végtelen súrlódások és folytonos zavar nélkül? — s nem alapos-e azon aggodalom, hogy végre vagy megakadna a közigazgatás, vagy a gyöngébbet az erősebb magába olvasztaná? Alkotmányunknak s önálló belkormányzatnnkDak ily megsemmisítését elfogadni,legszentebb polgári kötelességünk tiltja. 27. Meg vagyunk győződve, hogy Felségednek atyai szivén feküsznek Magyarország érdekei. Szivünkön hordjuk mi is ez érdeket, mert hiszen azokhoz van kötve hazánk boldogsága. De azon ingatlan hitben élünk, hogy Magyarországnak helyesen felfogott érdekei között egyik legfontosabb: alkotmányos önállásunk megőrzése, melyet, valamint 1861 -diki alázatos feliratunkban is kifejtettük, szem elöl tévesztenünk nem szabad!.. 28. Fölséged maga is azt óhajtja: hogy ez ügynek elintézése közegyetértésen alapuljon. De lehetne-e közegyetértést reményleni oly megállapodásban, mely, a midőn egyik országnak alkotmányos szabadságot ad: a másik országot fosztja meg századok óta fönnállott, annyiszor ünnepélyesen biztositott alkotmányától? Tudná-e ez felejteni a jogvesztést? s tudna-e jó lélekkel örülni amaz ily módon nyert alkotmányának? 29. Engedje tehát Fölséged, hogy követhessük inkább a legmagasabb trónbeszédnek amaz útmutatását, mely az octoberi diplomára s februári pátensre vonatkozólag minket arra utasít, I
