Eger - hetilap, 1866

1866-02-08 / 6. szám

47

a színek elevenségét, vagy az alakok meglepő szépségét bámuljuk-e inkább. Valóban, ilyenkor a tárczairó érzi legjobban, mily nehéz dolog, a sok szép közül választani.

A múlt havi 29-iki nagyszerű kivilágítást, mikor a két testvér-főváros valódi lángtengerben úszott, s melyhez hasonlót régen nem láttunk, 0 Felsége esti 7 órakor nézte meg, felséges Királynénk ezúttal az utazás fáradalmai miatt csak a palota ablakaiból gyönyörködött a budapesti nép határtalan örömének eme nyilvánításában.

Másnap a zsúfolásig megtelt nemzeti színházat szerencsél- teték 0 Felségeik legmagasabb látogatásukkal, hol az évek előtt ugyanily czélra irt „Erzsébet“ czimü operát adták. A müvet megbírálni nem a mi tisztünk. 0 Felségeik másfél felvonást hallgattak végig, mely után a ház dörgő éljenei közt odahagyták az udvari páholyt. Ő Felsége a császárné fehér selyem ruhát viselt fekete bársonyderékkal, dús hajfürtjei fölött pedig gyémántos di- adémot.

Az alsó- és felsötáblai, úgyszintén a városi küldöttségek elfogadása után, mely alkalommal 0 Felségeik mindketten csengő j tiszta magyarsággal és őszinte bizalommal szólották a nemzet és j a város küldöttjeihez, Ö Felségeik a városi lövődét és városligetet, hol sétalovaglást is tettek, azután számos közintézetet látogattak meg. Császárné Ő Felsége különösen huzamosabban időzött a sziirke-nénék és a pesti angol kisasszonyok zárdájában. Császár Ö Felsége pedig f. hó 3-án a Rókus-kórházat szerencséltette látogatásával; érdekletten kérdezősködött az intézet hogy- mikénti állapotáról, összejárta az egész nagy épületet, a betegek szobáit, a konyhát, ahol még az étkeket is megizlelte.

Úgy látszik, a nemzeti színház rendkívül érdekli Császárné 0 Felségét,mert, mig a német színház eddigelé még egyszer sem, a nemzeti színház már három ízben részesült azon szerencsében, hogy 0 Felségeiket mulattathassa. A múlt pénteken az „Idegesekében váratlanul jelentek meg a Felségek és az egész előadást érdekkel hallgaták végig. Tegnap felsőbb helyröli utasítás folytán „Gauthier Margit“ került színre, melyet aFölségek szintén megszemlélni méltóztattak. A múlt szombaton tartatott meg a budai várpalotában az első udvari bál, a melyre valamennyi osztály képviselői meg voltak híva; a hivatalosak névsorát betűrendben a napilapok közlék. Holnap lesz a redout termeiben a nagy polgári bál, melyben 0 Felségeik is részt veendnek az e czélra emelt pompás páholyban.

És most igéretlinkhez híven és az önök kívánalmainak minden tekintetben megfelelni óhajtván, térjünk vissza a múlt hó 31-én tartatott képzőművészeti bálra.

A „virágos kert,“ ha nem is felelt meg teljesen a várakozásnak, meglehetősen sikerült. A redout épület előcsarnoka és lép- csőzete dicséretes ügyességgel volt kertté alakítva, a teremben pedig, mely épen nem volt föladásig megtömve, egész kényelmesen gyönyörködheténk azon nehány élő, mozgó virágban, kik a rendezőség fölhívásának engedve, csakugyan virágjelmezekben jelentek meg, láthattuk nehány gyönyörű alakon a festői, hajporos rococo-öltözéket és egy pávát. — No de hiszen ne csodálkozzanak önök, ez nem valami különösen e czélra betanított büszke madár, hanem egy érdekes arczú hölgy volt, aranyporos hajzata közül kiemelkedő természetes pávafö- és nyakkal, szép hófehér kebelén apró ragyogó toliakkal, nyakkötövel és ruháján széles

A párizsi chiffonierek (rongyszedök) élete szintoly ismeretes, mint a londoni kéményseprők vagy zsebmetszőké. Aki a párizsi rongyszedök lakait meglátogatja, szintúgy visszaborzad a legmélyebb nyomor és erkölcsi stilyedés megpillantására. Találkoznak ott rendesen munkakerülő emberek, nem ritkán még oly férfiak is, kik magas állásról zuhantak alá; nők, kik minden társadalmi összeköttetést föláldoztak a legszilajabb szabad életért, gyermekek, kik a szülői felvigyázat alól kiosonva, már úgyszólván megösztilnek a bűn és vétek között.

így bújnak, rendesen minden nemkülönbség nélkül egy piszok és rondasággal s oly levegővel telt szobácskába, melyben valami műveltebb enber sem lélekzeni, sem élni nem tudna; lakdijuk 2 — 3 krajezár egy éjszakára.

Élelmük szintoly egészségtelen. AU pedig rendesen dirib- darab kenyérből, elromlott ételnemük, régi csontok, elhányt ve- teménynemtiek, krumpli- és káposztamaradékból, melyet a pia- ezon szednek össze. E büzhödt maradékokat vízzel elegyítve egy közös edénybe teszik, és erre bádogedényekben kiosztják a részvényeseknek.

De mindemellett csak a megtelepült öregek azok, kik ily módon közösen étkeznek; az ifjabb nemzedék inkább a számos olcsó korcsmát pártfogolja, a hol egy souért pompás ebédet adnak, mig az ifjabb chiffonierek másik része már oly telhetetlen, hogy gyakorta meglátogatja a „pieds humides“ étkezdét, a hol az ebéd ára, egy csésze mokkakávéval bezárva, fölrúg 5 sou- ra, vasárnapokon és ünnepeken pedig egygyel többre, mert ilyenkor, ha csak lehetséges, feltöltik az ünnepély koronáját,az egy pohár cognac-ot is.

De bármennyire takarékosak is életszükségleteik beszerzésében, mellesleg napi jövedelmük nagy részét elköltik mégis dohányra és italokra, miután e dolgok a leghatalmasabb munkára i serkentő emeltyűk.

Valamint minden állásban, úgy itt is több foka van a rongyszedőknek, elkezdve a jólálló szatócstól, a ki az egész köz- i

ség jövedelméből él, egész a nyomorult páriáig, kinek még annyija sincs, hogy kosarat és kapát vehetne, hanem még e szükséges czikkeket is mástól kell kölcsönöznie. A napi jövedelem jelentékenyen függ az ügyesség, és a rongyok kiválasztása és osztályozásában! gondosságtól, mert mindegyik czikknek megvan a maga osztályozása. A papirgyártmány anyaga vászon- és gyapju- rongyokból, nemkülönben minden szinti és nemű papírból áll, melyek kellő szinök és finomságuk szerint választatnak külön. A rongyszedő kosorának többi tartalmát inkább gondolhatjuk, mint leírhatjuk, rendesen kopott vasdarabok mellett régi palaczkdu- gaszokhól áll az, mely különösen jövedelmező és keresett czikket a sorompóknál pálinkáért cserélik be.

A szedőnek közönséges napi bevétele elégséges lehetne arra, hogy belőle állásához mérten jól táplálkozzék, hacsak aztán nem mértékletlen az illető. Mint a munkások némely osztálya azonban mégis csak oly ügygyei bajjal tud megélni munkája után, hogy gyakorta képtelen éjjeli lakását, mely alig néhány sou, kifizetni, úgy hogy minden szemes vendéglős, mielőtt a bérlő igénybe venné az ágyat, az árát előre megkéri, vagy ha fizetni képtelen, ingét, vagy a vendég „toilette“-jának valamely értékesebb darabját lefoglalja zálogban.

A munka a szürkület első jelenségével kezdődik, ha a még mosdatlan Párizs a legtisztább fényben tündöklik is, de a rongyszedőnek sem a természeti, sem az építészeti szépségre nincs érzéke ; szeme, melyet misem kerül ki, a földre van szegezve. Nyolcz vagy kilencz órakor már be van fejezve a munka. Párizs oly tiszta, mintegy új gombostű, kisöpörve, megtisztítva, mintha csak az uracsok és hölgyecskék finom lábai számára volna készítve. Kilencztöl tizenegyig az összerakosgatás és az eladás történik meg, mire kiki tetszése szerint használja föl idejét és pénzét. Természetesen a korcsmák és csapszékek bírnak előnynyel, melyeknél gyakorta adni szokták a részegség erőltetett alakját is oktató modorban; és mégis vannak közöttük, kik, mintha melancholia vagy hypochondria lepte volna meg őket, kerülik a társa-