Eger - hetilap, 1866
1866-02-08 / 6. szám
V- 46 — Azért az országos főrendek és képviselők ezen szívélyes üdvözlete is igen kedves előttem, s azt azon hő óhajtással viszonzom: hogy a Mindenható, nagy, az ország határain is túlterjedő horderejű működésüket legdúsabb áldá- saival ^kisérje.“ 0 Felségeik kegyteljes szavai zajos éljenzéssel fogadtattak, s különösen a királyné O Felsége igéző női bájjal, valódi királyi méltósággal s a legtisztább magyarsággal elmondott beszéde leirhatlan lelkesedést keltett a küldöttségben, mely mintegy megigézve, csak lassan s késedelmesen hagyá el a termet, hogy helyet adjon a két testvérfőváros már várakozó ünnepélyes küldöttségeinek. Horvátországi ügyek. A felirat feletti általános vita január 28-án véget ért, mely napon egyszersmind a részletes vita alapjául a R a c k i-féle javaslat 140 szavazattal 53 ellenében az országgyűlés által elfogadtatott. Ezzel a kérdés megoldása nehezebb lön, de a remény egészen még nem tűnt el. Január 29-én a részletes vita megkezdetett, de az még ezen gyűlésben megszakadt; mert a vezérférfiak észrevették, hogy ha némely kérdések előre meg nem világíttatnak, és a föelvre nézve elöleges megállapodás nem történik, a vitatkozásoknak vége hossza nem leend; azért a 30-iki ülés zárt tanácskozmánynyá alakult, mely elhatározta: hogy mind a három clubb kebléből választandó három-három képviselő egy bizottmányt alkosson, mely a vita alapjául elfogadott Racki-javaslatot újból pontonkint átvizsgálja, és a közösen megállapítandó elvek szerint annak tételeit szabatos formába öntse, mely igy áttisztázott munkálat aztán az országgyűlés éjé terjesztessék. Ezen bizottmány tagjait a következők : a szorosabb unionisták közöl :b. Heilenbach Lázár, Bedekovics Kálmán, Zsivkovics Iván ; — a f u- zionisták részéről: R a c k i kanonok, dr. Vranyiczny József és Mrázovics ügyvéd; — a dvorana-párt köréből pedig: Szubotics hétszemélynök, Czepulicsés Sasics őrnagy. A bizottmány febr. 1-jén tartott ti tkos ülésében az ismét összetartó fuziopárt a Racki-javaslatba beiktatandó, következő módositványt indítványozott: ,,a három-egy királyság országgyűlése már most kész kebléből egy küldöttséget nevezni, mely a magyar országgyűlés küldöttségévéi az unió alapelvei tárgyában értekezvén, eljárásának eredményét ah orv át országgyűlés elé terjesztené..“ Efölött heves vita támadt, s bár az, az eddigi tudósítások szerint, eldöntve nincs, még is remélik, hogy a fönnebbi alakban tett módosító pótlék a Racki-fölirati javaslatba szótöbbséggel fog fölvétetni. E kis mó- dositvány értékét úgy érthetjük meg, ha tudjuk az eredeti felirati javaslatot; ebben ily küldöttségről szó sincs, hanem a Magyarországhoz való viszonyok szabályozása kizárólag a magyar- országgyülés által az ismert 42-dik czikk elismerésétől van föltételezve. A dolgok itt, ugylátszik, lassan és nehezen bontakoznak, ha mégis bontakoznak. Fővárosi tudósítás. Pest, febr. 5 én. Az elmúlt hét eseményei tarka, ragyogó színezetű szőnyegként feküsznek előttünk, melyekben nem tudjuk, A R C Z A. A rongy és a rongyszedők. — Adalék az ipar és a — nyomor történetéhez. — A papírnak rongyból készítése a 14-ik századból veszi eredetét, és a könyvnyomdászat föltalálása, és a művelődés átalá- nositása csakhamar oly nevezetességre emelte az ipar ez ágát, hogy a múlt évben 30,000 tonna papír készült 40,000 font vászonrongyból csupán Francziaország gyáraiban. A rongyszedés határozott és a városokban úgy mint falvakban egyaránt igen elterjedt üzleti ágat képez, mely gond és kitűnő szorgalommal műveltetik, úgy bogy Francziaországban egy évben alig van két vagy három oly ház, melyet a rongyszedök meg ne látogattak volna, melyről az idegenek ágylepedőik, törülköző-, vagy zsebkendőik titokteljes eltűnése által szerezték gyakran szomorú tapasztalást. Britaniában a rongykereskedő különös, mondhatnék, költői állást vesz föl, melyet Souvestre Emil, és még több iró is bővebb ecsetelésre méltatott. Ö mintegy közvetítő a vándorzsidó és czigány közt, ki családját valahol egy erdöszélben hagyta hátra, hogy ő maga annál háboritlanabbui juthasson egynémely tárgy birtokába. Kastélyból kastélyba, kunyhóból kunyhóba vándorol, miközben mélabús hangon folyton kiabálja: „a rongyszedő“, hogy megijeszsze vele a nőket még legbelsőbb szobáikban is. Ki nem kerüli figyelmét sem egy az erdőbe félig elrejtett házikó, sem egy üt, vagy ösvény ; látogatásainak egy kunyhó sem kicsiny, egy küszöb sem alacsony ; sőt épen ellenkezőleg, ez utóbbiakat becsüli legtöbbre, jól tudván, hogy ott találhatja csak föl legkönnyebben a keresett tárgyat. Mondhatnék, már messziről megérzi a szegénységet, és ösztönszerü éleseimével kutatja azt fel. És épen ezért, mikor a nyomor ajtaján kopogtat, mint valami kisértet, vagy a bekövetkezendő szerencsétlenség végzetes elöhirnöke jelen meg. Még itt is hidegen fogadják, mi több, még csak a közönséges üdvözlet sem fogadja öt a küszöbön, a gazdagoknál pedig megjelenése valóságos sértés. Ha valami jobbmódú haszonbérlőhez kopogtat be, elutasítják e szavakkal: „Menjen tovább, nincs minálunk rongy.“ „Jó, jó, majd eljövök máskor,“ viszonozza a rongyszedő, gonosz oldalpillantással távozva a birtokostól, mert jól meg van győződve, hogy majd talál a szomszédban nyomort is, rongyot is. De mégis a szegény ember kuny hójába sem teszi be lábát; hanem megvárja, mig a küszöbhez czipelik az előkeritett rongyokat, ahol a vásár is megtörténik menten, mert hát az épen nem kedvelt kereskedőt sem a kályha oldalán üléssel, sem egy pohár borral meg nem kínálják. Mi több, a rongyszedöt a bretagnei balladák meg is énekelték, jellemzéséül álljon itt nehány stanza: „A rongyszedő útnak indul; hátrahagyja nejét, gyermekét, mert csak sok hó múlva, vagy soha sem jő többé vissza. „Vasárnap és ünnepeken, mindenkor úton van, misét sohasem hallgat, sohasem látja őt senki szülei sírjánál imádkozni; nem gyónik semmiféle papnak, a köznép azt tartja, hogy a rongyszedőnek sem papja, sem vallása nincs. „És ha elsöszülöttje már tizenkét éves, igy szól hozzá: „Menj, fiam, kövessed atyád hivatását;“ és a gyermek megy, és összevérzi lábacskáit a kemény utón; panaszkodik, hogy hideg van, hogy fáradt.“ „De apja a napra utalja, mondván: nézd a jó Isten tűzhelyét, és kérd, hogy küldje el sugarát a szegény kis rongyszedőnek is; majd a fűre mutat, igy 'szólván: nézd, ez a szegények fekhelye, kérd Istent, hogy puhitsa meg a hegység gyermekének ez ágyat.“ A párizsi rongyszedő korántsem vegyít ily érzelemömlen- géseket kereskedésébe. Mert a mindennapi kenyérkeresés kemény küzdelme sem a gondolkozásra, sem a szegénységre Dem hagy neki időt. Arany a nap bálványa és pénz, mindegy, akármikép teremtve elő — de „pénz“ azért a jelszó. 1
