Eger - hetilap, 1866
1866-12-06 / 49. szám
403 küldöttség között, mert mi a Magyarországgal való kapcsolatot illetőleg azt állítjuk, hogy azon kapcsolat 1848. évben jogilag megszűnt létezni, mig a magyar küldöttség ezt határozottan tagadja; mert mi azt állítjuk, hogy a háromegy királyság a belügyeket illetőleg mindenkor saját törvényhozással birt, mig a magyar küldöttség a múltra nézve e tekintetben nekünk csak statutarius jogot tulajdonit; mert mi végül azt állítjuk, hogy a közös magyar országgyűlésen az államjogi viszonyok fölött létrejött törvényeknek a mi országgyűlésünkön is ki kell hirdettet- niök, hogy reánk nézve is kötelező erővel bírjanak, mig a magyar küldöttség ezt is tagadja. Bármily nagyok legyenek is eme különbségek, még sem elhatározók, minthogy a teljes egyenjogúság alapján a magyar küldöttséggel, azok jelenlétének daczára is alkudozhatunk, és mostan tényleg azon törvényes jogokat gyakoroljuk, melyek számunkra a múltra nézve tagadtatnak. Ellenben a következő pontok, elhatározók: 1. Mi azt mondjuk, hogy a háromegy királyság részére külön koronázási okmány állapítandó meg; a magyar küldöttség azt állítja, hogy csak egy és egyenlően hangzó koronázási okmány létezhet, mely azonban a háromegy királyság számára is kiadathatik. 2. Mi azt mondjuk, hogy Fiume a háromegy királyság kiegészítő alkatrésze, s hogy ezen kikötő város csak ezen királyság által csatoltatik Magyarországhoz; a magyar küldöttség ezt semmi áron sem akarja elismerni. 3 Mi azt óhajtók, hogy ezen kérdés napoltassék el mindaddig, mig a fődolog megoldva nem leeudett; a magyar küldöttség szintén kifejezte azon kívánságát, hogy az alkudozások fonaI la e miatt ne szakittassék meg. — E mellett azonban nyilván | hangsúlyozta, miszerint sem maga el nem ismerheti, sem az országgyűlésnek elismerés végettJnem ajánlhajta, — hogy Fiume Horvátországhoz tartozik. 4. Mi végül azt mondjuk, hogy Magyarország iránti viszo- I nyunk mindaddig nem szabályoztathatik, mig a magyar korona összes királyságainak és tartományainak viszonyai az öszbiro- dalommal szemben szabályozva nem leendettek. Elnökünk az első összejövetel alkalmával kijelentette a magyar küldöttség előtt, hogy ezen két kérdés egymástól elválaszthatlan, s mi ennek folytán óhajtunk Magyarországgal értekezni, hogy ezen kérdések megoldásában együttesen közreműködhessünk; a magyar küldöttség azt állítja, hogy velünk csak annyiban alkudozhatik, mily módon szándékozunk a magyar országgyűlésen képviseltetni ; a mi nézetünk szerint mindaddig nem lehetséges, mig viszonyaink Magyarország irányában teljesen szabályozva, és tisztába hozva nem leendettek. Ez azonban, mint már emlitettiik, ismét az öszbirodalom iránti viszonyok rendezésétől függ. Ezen fontos pontokban külön véleményen lévén, az országos küldöttségek sem meg nem egyezhettek, sem az alkudozásokat be nem fejezhettük, melyekkel a magas gyűlés bennünket megbízott. Miért is az ezen alkudozásokra vonatkozó összes okmányokat további intézkedés végett a magas gyűlés elé terjesztjük." Politikai hírek s események. Ausztria. Némely bécsi lap megjegyzése arra kényszeríti a „Wien. Abendpost“-ot, hogy az állítólag Galicziábatörténtcsa- pat-szállitásokról szóló hirt mint teljesen költöttet a mesék orkurta nadrág, melyet öv tartott, s melyen széles kés és töltéstartó függött; végre nyers bőrből készült csizmák egésziték ki öltözetét. Kezében hosszú vasas botot tartott, mig vállán szuronynyal ellátott puskát emelt. Fölmenetelünk nehéz volt, és sokáig tartott; sűrű cserje — és rekettyével fedett síkon kelle először keresztülbotorkálnunk, azután tölgy- és fenyüerdön, melyet földi eper és hanga szegélyezett körül, végre az Oro meredek oldalán találtuk magunkat. A mily mérvben fölfelé haladánk, oly mérvben fogyott a növényzet, és lön a hideg érezhetőbb; de miután öt óráig mentünk majd egészen meztelen, majd hóval fedett sziklákon föl, melyekről a telet a nap nem volt képes eloszlatni, végre a tetőre értünk. Teljesen ki valék elégítve fáradságomért azon nagyszerű látvány által, mely szemeim előtt elterült. Egész Korzika szemeim előtt feküdt, kék folyóktól övezve. Kevés távolságra észak felé emelkedett, mint óriási kúp, a Monte-Rotondo, a sziget leg- magasb hegysége. Délre Szárdinia volt látható a tenger által megrongált partjaival. Vezetőm figyelmeztetett Elba szigetére, hova Napóleon húzódott az 1814. évi első restauratio után; azontúl a mérhetlen tenger terült el északon és délen, szélei összeö- lelközvén az ég kékjével, s a nagy távolból, mint ködkép, Fran- cziaország és Italia homályosan bontakozának ki. A lég egészen tiszta vala, s a nap sugarai e gyönyörű ország legkisebb részleteit is megvilágítók. Elmerülve valék bámulatomban, feledve az időt, az utat, mely még rám várakozott. Végre vezetőm fölébresztett ábrándjaimból, s a Vezzavona felé útra indultunk. Másnap Corte-ba érkeztem, a Rotondó hegy aljára. E város , mely Paoli kormányának volt székhelye, ódon kinézéssel bir. A vár, mely fölötte uralkodik, egy a természet által akadályokkal ellátott szikla tetején épült, mely nevezetes csatáknak volt színhelye, s csak éhség, soha erő által be nem vétetett. Miután a Golón, a sziget egyik főfolyóján átmentem, csakhamar Bastiába értem. E város, mely egy oldalról a hegység magaslatára épült, más oldalon a tenger felé terjeszkedik, festői kinézéssel bir. Kikötője látogatott, s kedves látványt nyújt a szemlélőnek. Néhány óra múlva megérkezésem után a királyi helytartóhoz mentem, hogy magamat bemutatván, hivatalomat azonnal átvegyem. Ott tudtam meg, hogy egy 20 éves ifjú néhány nap előtt halálra Ítéltetett gyilkosság miatt, és hogy miután kegyelemért folyamodott, most Bastia börtönében várta kérelme eredményét. Ifjúsága, vallomása, múltja, fölkelték a bírák részvétét, kik miután lelkiismeretesen megvizsgálták a büntetést, melyet a hajthatatlan törvény szab a gyilkosokra, maguk ajánlották a király kegyelmébe a folyamodót. Kíváncsiságom erősen fel lön izgatva némely részletek által, melyek tudomásomra jöttek, s csakhamar engedélyt nyertem, az elitéltet meglátogatni fogságában. Ez jó alkalom volt rám nézve a korz-vendetta okát megtudni, melyről oly sokszor hallottam már beszélni. Másnap a fogházba mentem, hol a fiatal bűnös bezárva tartatott. Midőn beléptem, a kis ablak előtt térdelt, mely a világosság néhány sugarát ereszté csak a sötét lyukba: semmi figyelmet nem fordítva a zárak zörgésére s az ajtó nyikorgására. Visz- szahuzódtam, hogy ne zavarjam annak imáját, kit az emberek büntettek, s ki az Istennel óhajt megbéktilni, ki a szivek és vesék vizsgálója. Midőn végzé, felállott, s rám tekintve kért, hogy helyet foglaljak ágyán, mely ülőhelyét is képezé.— Nekem jó lesz itt, mondá, miközben egy börtarisznyára ült a földön. Figyelmesen vizsgáltam egy ideig, s csodálkoztam, hogy tis zta szemei meg nem zavaródának az enyéim előtt; állásomat eltitkoltam, hogy tudjam indokolni megjelenésemet. — Rósz újságot hozott ön nekem? kérdé; én el vagyok határozva, tudván, hogy kárhoztatandó bűnt követtem el Isten és emberek előtt; de én esküt tettem, megboszúlni atyámat. Elfő* TT
