Eger - hetilap, 1866

1866-12-06 / 49. szám

404

Bzágába utasítsa. Megjegyzi egyszersmind határozottan, hogy „az Oroszország és Ausztria közti diplomatiai viszonyok minden tekintetben correctek s a két szomszédállam barátságos viszonyainak megfelelők.“ Reméli a „Wien. Adendp.“, hogy ezzel a kijelentéssel végre beérik a lapok.

— Czartoryski László herezeg folyó hó 4-én váratik Párásból Lembergbe, hogy a nyugati diplomatia megbízásából, a várandó eseményekkel szemben egyességet hozzon létre a galicziai lengyel párttal.

Augolország. Irlandban az ingerültség folyvást növekszik, s naponkint több egyének fogatnak be, s nagyobb mennyiségit fegyverek foglaltatnak le. A londoni lapok corki, limericki s dublini levelei szérint a feniánok éjjeli gyülésezései újra megkezdődtek. Az ifjak a városok szomszédságában! mezőkön gyűlnek ösz- sze, s ott fegyvergyakorlatokat tartanak, vagy pedig mértékle- tességi s vallási meetingek ürügye alatt gyűlnek össze, s katonai rendben tartanak ünnepélyes menetet. Irlandban mindenki legközelebbi fölkelést vár, s mindenki tódul a bankokhoz s takarékpénztárakhoz, hogy az ott letett pénzeket kivegye. A nagykereskedő-házak üzletei rögtön fönnakadtak, mivel a kis kereskedők nem merik szokott megrendeléseiket eszközölni a tél beálltával, általános zavarokat várván. Az Irlandbani angol hatóságok — úgy látszik — maguk is osztoznak a lázadástóli ezen félelemben ; a sziget egész területén csapatok tömegesittetnek össze, s hadihajók czirkálnak a partok hosszában, hogy azon hajók fölött őrködjenek, melyek Amerikából Stephenst s barátjait átszállíthatnák.

Újabb hirek szerint, Stephens fenián főnök már partra száll Angliában, sőt Londonban is megfordult.

London, decz. 1. A „Seine“ nyugatindiai gőzös megérkezett Vera-Cruzból. Miksa császár lemondásának hire terjedt el. A császár Orizabában volt és november közepén szándékozott az osztrák fregatt on elutazni.

Francziaország. A „Czas“ párisi levelezője irja: A fran- czia kormány a legbuzgóbban foglalkozik Ausztriával, Galiczia s Magyarország tekintetében. Ebben rejlik az európai politika | sarkköve.

— Tudvalevő dolog, hogy a porosz emissáriusok az utolsó háború előtt összevissza barangolták Cseh-, Morvaországot és Sziléziát. A porosz kormány most Francziaországban hajtat végre hasonló fürkészéseket. A metzi hatóság azt jelentette nem rég Párisba, hogy egy idő óta porosz mérnökök tartózkodnak ott, — a kik az erdők és vidék rajzolgatásával foglalkoznak,— kérdezvén : mit tegyen velők! Ennek folytán odautasittatott, hogy a törvényes elővigyázati rendszabályok figyelembentartása mellett egészen ignorálja a kiváncsi vendégeket.

Olaszország. A franczia csapatok legközelebb decz. 10 vagy 11-kén odahagyják Rómát. Hogy a pápa az örök városban marad e, nem bizonyos, de Olasz- és Francziaország minden áron I maradásra akarják bírni ő szentségét.

— A párisi „Liberté“ florenczi levelezője jelenti mint bizonyost, (?) hogy az olasz csapatok, melyek az egyházi állam megszállására vannak kijelölve, folyó évi dec. 20-án tartandják be vonulásukat Rómába. (?)

Florencz, decz. 1. A senatusi bizottmány előtt végbement

gattam, midőn Korzikát akartam elhagyni, meggyalázva minden polgártársaim előtt.

Bámultam, ily szavakat hallva egy ifjú szájából. Nem volt benne semmi, mi vérengző tulajdont mutatna ; arcza rendes, homloka magas, melyen az értelem méltósága székelt, és bár köny- nyen görbült orra és sűrű szemöldei elhatározottságról tanúsko- dának is, átalán kinézése gyöngédségre mutatott. Középtermetű, szikár, de erős alkotása volt, s igazi korzikai typust tüntetett föl.

Megkisérlém vele megértetni, hogy az, mit ö becsületbeli dolognak vélt, nem egyéb, mint borzasztó bűn, mely isteni s emberi törvényekbe ütközik, és hogy a sértettnek nincs joga boszú- ra, midőn az állam törvényei elég ótalmat biztosítanak.

Megingathatlannak találtam elvében, s bár biine miatt bocsánatért könyörgött Istenhez, semmi fájdalmat nem tanúsitott elkövetett gyilkossága miatt.

„Ha néhány perczig akar ön velem időzni, mondá, elbeszélem családom szerencsétlenségét, s ön látni fogja uram, ha vájjon az én boszum igazságos volt-e ?"

Erre szívesen ráállottam és az ifjú igy kezdé :

„Hetven éve körülbelül, nagyatyám Mattéi András Corte környékén lakott; neje meghalt, miután egy leánynak adott életet, ki 16 esztendős korában Broggi Tadkéhoz, a vidék bérlőjének fiához kéretett nőül. A leány nyugodtan élt atyjával, s Pál testvérével, nem akarta őket elhagyni, egyébkint legyőzhetlen ellenszenvet érzett Taddé iránt, kinek indulatos jelleme mindenki előtt ismeretes volt.

Nagyatyám visszautassá ez összeköttetési ajánlatot, s hogy a Broggi-családot ne sértse, azon okot hozta fel, hogy leánya elhatározta, el nem hagyni atyjának életében a helyet, hol született.

E hirre Taddé roppant haragra gerjedt, s megesküdött, hogy magát megboszúlja, azután egy kis idő múlva valamelyik unokahugát veszi nőül. Mattéi András azt hitte, hogy a boszú

feledve van, s három vagy négy év múlva leányát egy cortei ne mes ifjúnak adta nőül.

Esküvő után az ifjú pár elhagyta Mattéi házát, hogy Corté- ba induljanak, s este e két szerencsétlen hulláját találták meg a parasztok. Mind a kettő golyó által öletett meg, s egy kis völgyszorosban találtattak, nem messze a várostól.

A közvélemény Taddét sujtá a gyilkosság gyanújával, de annyira félelmes egyén volt ő, hogy nyilvánosan senki sem merte vádolni.

Kedves gyermekének iszonyú halálhírére súlyos betegségbe esett az öreg Mattéi és haldokolva megeskette Pált, az én atyámat, hogy keresni fogja a gyilkost, és nem hagyja boszúlat- lanul Mattéi Eliz vérét.

Azalatt az igazság keze is belenyúlt a dologba, a törvény szék tudósítva lön Eliz haláláról, s Taddé elfogatott, számosán hallgattattak ki, de szólni senki sem mert, s bizonyítékok hiányában a bűnös visszanyerte szabadságát.

Visszatérőleg ő maga kérkedett gonoszságával, s elég vak merő lön, az elhunyt Mattéi és meggyilkolt Eliz emlékét gyaláz ni. Atyám nem feledte esküjét; de ő azt akarta, hogy boszúja tökéletes legyen, és elhatározta megölni Taddét, nejét és gyermekét, hogy ez átkos faj kiveszszeu.

Egy viharos éjen behatott Broggi házába, s eljutott azon szobába, hol Taddé aludt nejével, kihúzta gyilkát, meggyújtott egy lámpát, és az ágyhoz közeledvén, felébreszté Taddét.

Ismersz-e ? kérdé borzasztó hangon ; én vagyok Mattéi Pál, a te halálos ellenséged.

És e szavakat mondván, a gyilkot Taddé mellébe merité. Nejének alig volt ideje fölébredni, lármáját a halál angyala foj- tá el. Azután Pál a bölcső felé fordult, de azt üresen találta: a gyermek néhány nap előtt rokonához küldetett.

Egy Broggi élt még; az volt atyám gyilkosa és én az övé.

Pál menekült; egy barátja rejtegeté kevés ideig, azután