Eger - hetilap, 1866

1866-12-06 / 49. szám

402

Val bonezolgatja a kétes jövőt, melyet a birodalom feloszlása részünkre hozhatna, s a többi között helyeslésnyilvánitás között monda: „A kiket azonban nem a boszú politikája vezérel, hanem egy magasabb és egy nemesebb eszme, mindenekfölött pedig nemzetünk fentartása, megmentése bármi körülmények közt, a kik politikai számitásaikban megállapodva azon eshetőségnél , a mely Ausztria szétbomlásával netalán beállhatna, azon kérdést intézik magukhoz: et quid tunc? és mit akkor? azok nem fogják Sámson politikáját követni, s az épület oszlopait halomra dönteni csak azért, hogy velünk együtt a gyűlölt ellenség is a romokban találja halálát.“

Ma a vitatkozás tovább folytattatik, miről holnap bővebben.

II.

Pest, dec*. 4.

** A képviselöház ülésében az ismeretes indítványok felett a vita sokkal élénkebben folytattatott tegnap, mint szombaton. Egy pár jelentéktelenebb igazolási eset után a baloldal égjük kiválóbb tagja b. Podmaniczky Frigyes nyitotta meg a szónok - latok sorát, melyet három óra felé délután Somssich Pál, a Deák- párt nem kevésbbé kitűnő tagja, országosan ismert ékesszólásával, átalános hatás, és a ház nagy többségének éljenei s helyeslése között befejezett. — Podmaniczkyn kivül Tisza Kálmán indítványát gr. Ráday László, Gthyczy Kálmán és Tisza László pártolták ez ülésben, Deák indítványa mellett pedig Csengery Imre, Szász Károly, Tóth Lőrincz és a már említett Somssich Pál szónokoltak. Ghyczy Kálmán leginkább b. Eötvös József és Horváth B. beszédeinek czáfolgatásával foglalkozott, és visszautasitá

Horváth B. azon vádját, mintha a baloldal a boszú politikáját követné, de Somssich előadásának egyik legfőbb érdeme és szónoki fényes tehetségének bizonyítványa épen az, hogy az előtte szóló Ghyczy állítását pontról pontra éles belátással azonnal megczá- folta, és dilemmáit, mikben különben Ghyczy annyira erős szokott lenni, felforgatta és szétszaggatta. Horváth Boldizsár Ghyczy állítása folytán kinyilatkoztatá, hogy ő senkit nem gyanúsított beszédében; ő teljes objectivitással tárgyalta a boszú politikáját, és tette fel a kérdést, hogy mi lesz akkor, ha Ausztria szét- bomlik? Sajnálandó, hogy a baloldal e közben csaknem a türelmetlenségig zajgott, úgy hogy H . . t alig lehetett hallani.

Ma a vita tovább folytattatott. Ülés előtt a közönség között azon hir terjedt el, hogy Deák Ferencz fog beszédet tartani, és azzal a vita befejeztetik. Azért sokan siettek, mi magunk is, de a sejtelem, a hir nem valósult. A szónoklatot .Nikolics baloldali képviselő kezdette meg; utána többen Joannovics György, Bo bory Károly, Zsarnay, Kállay Ödön, Tóth Vilmos, Várady Gábor- Hollán Ernő, Madarász József stb. szólották. A vitatkozás valószínűleg csütörtökön fejeztetik be ; nincs kétség benne, hogy Deák Ferencz indítványa fog elfogadtatni.

Horvátországi ügyek.

Azon horvát országos küldöttség, mely a magyar ország- gyűlésnek a horvát ügyben kiküldött bizottságával érintkezett, a zágrábi tartománygyülés elé erre vonatkozólag lényegben a következő jelentést terjesztette :

„Az államjogi viszonyokat illetőleg magában a múltban is | nagy nézetkülönbség létezik közöttünk és a magyar országos

T Á R C Z A.

A boszu.

Megkaptam kineveztetésemet egy magas állami hivatalra, s mellé azon rendeletet, hogy rögtön Kórzikába siessek, Bastiá- ba, hogy ott egy más helyre áttett kartársamat helyettesítsem.

Bizonyos gyönyör-érzettel hagytam el Párisi 1824. év június havában, hogy kitűzött állomásomra menjek, kiváncsi valék, mint az ember szokott lenni 25 éves korában, látni ezen szigetet, mely eredetére görög, erkölcseire nézve olasz, törvényeit tekintve franczia.

Elhelyezkedvén a postahajó fedélzetén, melynek útja Mar- seilletől Ajaccioig terjedt, és szórakozva tekintvén a vizfodrok- ra, melyeket a hajó haladásában képezett a kék Középtengeren: gondolataimat engedém visszaszáguldani azon időre, midőn a szerencsétlen trójaiak, elhagyva harcz-dulta országukat, gályáikon elvándoroltak, uj hazát alapítani Gallia barátságos partjain, vagy a Középtenger szigetein.

Elhagytam Marseillet, Franeziaország első kereskedelmi kikötőjét, melyet Krisztus előtt 660. évben a phociaiak alapitá- nak, s Korzika, a régi Cyrne földjére valék lépendő, melyet a phociaiak, a perzsa király Cyrus által kiüzetve, népesitének be. Időről időre mint ellenséggel küzdőnek a phoeniciek-, liguriak-, carthagoiak-, spanyolokkal, stb. a nyolczadik század elején a szaraczénok igája alá kerültek, s midőn azt lerázták, egymásután Róma, Genua, már II. Henrik franczia király uralma alá estek, kinek halála után ismét Genua terjesztő ki fölöttük hatalmát. Végre 1736. évben a vestfali származású Neuhoff Teodor vezérlete alatt kiküzdék függetlenségöket, ki is általuk Korzika királyává választatott. Ő segélyt kért Hollandiától, és Francziaor- szágtól, hogy Genuával sikeresen küzdhessen, és miután hiában harczolt, el kelle hagynia a szigetet, melynek boldogságát megalapítani nem vala képes.

Paoli Pascalban a korz-nemzetiség egy uj védője támadt,

ki hosszú, kétségbeesett erőködései után 1769. év május 9-én ve szett el a Ponte-nuovo melletti csatában, melyet a francziák ellen vívott, kik, miután a korzikaiak szövetségesei voltak, lőnek az ö ellenségeik. Ezen időtől fogva Korzika franczia lön.

A Gondviselés működése látszik e foglalásban, mely mintha azt akarta volna, hogy az újabb idők nagy emberei franczia földön szülessenek. 1769. év augusztus 15-én Bonaparte asszony, ki a korz nemzetiség uralkodó hősének, Paolinak vala titkosa, Ra- molino Laetitia az imént nevezett napon egy gyermeknek adott életet, ki később uj hazájának lön uralkodója.

Ez volt Bonaparte Napoleon. A ház, melyben született, Ajaccioban most is az utasok zarándoklási czélja, s még most is a Ramolino-családhoz tartozik.

Az éj gyorsan haladt elmélkedéseim közben, és a nap első sugaránál szemembe tűntek Ajaccio kikötője és házai. Megérkezésünk után azonnal kiszállottam, s első utam Napoleon házához volt irányozva.

Szegényes kinézésű, két emeletes épület négy ablakkal az utczára, mely, ha hozzá egy nagy ember emléke nem volna kötve, bizonyára figyelmet nem vonna magára. Mutatnak ott egy kis ágyút, mely állítólag a gyermek Napoleou játékszerei közé tartozott.

Átfutván Ajacciót, kocsi után néztem, mely engem rendeltetésem helyére, Bastiába vigyen. Utam keresztülvezetett Korzikán, s igy azt tökéletesen megismerhetém. Az Ajacciotól Cortóig vezető ut felén látható az Oro hegység, mely 2652 lábnyira emelkedik a tengerszine fölött. Megérkezve Vezzavonába, mely kis város az Oro hegység lábainál fekszik, vezetőt kerítettek lészemre, mert megkisérlém felmászni a havas hegycsúcsra.

Vezetőm öltözete festői s kényelmes vala. Börsapka, mely kissé magasan emelkedve, tetején beütve vala; barna öltöny,