Eger - hetilap, 1866
1866-11-29 / 48. szám
396 úgy vagyok, a Deák-párt a legf. kir. leiratra adandó egy rövid feliratban kimondani szándékozik, hogy bár a képviselöház a kir. leiratban nyilvánuló fejedelmi jóakaratot teljesen méltányolja, és méltó elismeréssel fogadja, mindamellett kénytelen továbbra is a két feliratban már bővebben kifejtett jogfolytonosság elvéhez ragaszkodni, és annak életbeléptetését újra kérni, kijelentvén egyúttal, hogy a 67-es bizottmány a közösügyek meghatározása iránt tárgyalásait addig is szorgalmasan folytatni fogja, és a legf. kir. leirat ezekre vonatkozó pontjait méltó figyelembe veendi. A baloldal hirszerint főleg ez utób bi részt készül megtámadni és ostromolni, mert nézete szerint, a közösügyek semminemű tárgyalásába nem bocsátkozhatni addig, mig a restitutio in integrum be nem következik. Mennyire bir biztos alappal e hir, még nem tudhatni, valamint azt sem, miben fog a párt részéről a végmegállapodás történni, s az egyszerű határozat, vagy pedig a felirat alakjában kivánja-e nézeteit kifejezni? Azt, hogy e párt most már közösügyeket nem is ismerne, mint némelyek állitják, vagy azok tárgyalásába nem bocsátkoznék, alig lehet némi következetlenség nélkül föltenni, miután köztudomású dolog,' hogy az országgyűlés elnapolása előtt a 15-ös bizottmányban vezéreik resztvettek, nemcsak, sőt azok iránt Tisza-Ghyczy még külön véleményt is készítettek. Vagy akkor volt tehát hibás a kiindulópont, vagy most az. Meglehet, hogy akkor az opportunitási szempont is nyomott valamit, melyet e párt nézetei szerint, most is követni, sem hazánk viszonyai, sem a modor és taktika többé nem kívánnak. (?) A képviselők már többnyire megérkeztek, és folyvást érkezfolyó kanyarulatánál a szél emberi hangokat s azután egymásután négy puskalövést hozott felénk. Sarkantyúba kaptuk lovainkat. Egyszerre megszűnt minden zaj , s mi nem tudtuk , merre menjünk. Átmentünk a folyón , s a túlsó parton hallgatóztunk. A mint hirtelen hátunk mögött az erdő kigyulni látszék, mint valami tüzhányőhegyből, vakító lángok s szikrák terjedtek szét a sötét éjben, s ugyanakkor harczi lármát hallottunk. Vissza kelle gázolnunk a folyón. Atyám s az öt fegyveres férfi elvágtattak, és sortüzet adtak a feketékre , kik e váratlan meglepetés miatt el- széledtek. Ön egy fa tövében el volt ájulva, s barátja sirt, hogy ön meghalt . . . Mindennek tizenhét napja. Berta nem akart elutazni, csak miután atyám biztosította, miszerint ön mentve van. • • Négy napja, hogy elutazott: ön kigyógyult a méreg által okozott lázból, mindössze is egy kis nyugalomra van szüksége. Már most aludjék ön, s jól viselje magát .... Georgina erre eltávozott ágyamtól, s egy könyvvel az ablakhoz ült le. Oly jól esett nekem e kedves leány egyszerű , érzelmes beszéde! Fejemet az ablak felé forditám, s szemeimmel mohón nyelem el a lány alakját. — Ön nem alszik? kérdé ő reszkető hangon. Azután hozzám jött, megsimitá hajamat, s hosszan nézett szemeimbe. Felültem ágyamban, s megragadva kezét, megcsókoltam. Szegény leány úgy sirt, mint a kis gyermek. — Miért sir kegyed ? — kérdem remegő hangon. — Mert . . . mert . . . Szivére mutatott, s gyorsan elbagyá a szobát. Könyet érzék pilláimon. A hála könyei ezek — gondolám. Hazudtam önmagámnak, mert azok az első szerelem könyei voltak. Midőn fölébredtem, egy férfi tilt ágyamnál. Arcza szelíd, érett s tiszteletet gerjesztő volt. Midőn szemeimet felnyitám, megtapogatta üteremet. — No, no, monda, minden jól van. Ön, kedves vendégem, nek, főleg az erdélyiek, kik, mint többnyire Deákpártiak, az „Európában“ keresik föl elvtársaikat. A baloldal-párt a „Nádor“ vendéglő termeiben tartja tanácskozmányait. A — megnyitó nyilvános rendes ülésen kívül eddig még csak egy nyilvános ülést tartott a képviselöház f. hó 23-án, midőn a legf. kir. leirat f. hó 29-re napirendre kitüzetett, és nehány kevésbbé jelentékeny kérvény intéz- tetett el, részben a kérvényezési osztályhoz tétetett által. Politikai hirek s események. Fraucziaország. A katonai reformtárgyalásokról jelentik : 1) A békeállapot 400,-000-röl 600,000-re emeltetik; 2) minden 20—40 éves francziának 6 évet a sorkatonaság közt, a többi időtartalékban kell kitöltenie; 3) a tartalék 400,000 emberre emetetik; 4) a támadó hadsereg e szerint 1 millió emberből áll; 5) azonki- i vül 600,000 emberből álló nemzetőrség állittatik honvédelmid, és e végből minden közhatóság kebelében lövődé szerveztetek; 6) az uj szervezkedés által szükségelt költség az első évben a had- S ügyminiszterium fölemelt költségvetése által 300 millió frankkal 1 födöztetik. Olaszország. Az „Italie“ Írja, hogy Florencz és Róma közt a pénzügy végre rendezve van. Az olasz kormány a pápai államadósságoknak aránylagos részét — a mint az 1860-ig állott — elvállalja; az 1860. utáni I adósság consolidáltatni fog, s ettől Olaszország fizetendi a kamatokat. Azonban csak az utolsó évi kamatok fognak készpénzben kifizettetni. — Rómában alkudozásokat várnak, az Olaszországban üre- | sedésben lévő püspöki székek betöltése végett. — Azon hir megmár útban volt az örökkévalóság felé, s megvallom , nem bíztam megmaradásában. Ezek a gaz négerek mérges jószágok s ön öt seben át szívta be mérgöket . . . Most azonban rendben van már, s ehetik is, ha étvágyat érez. Azután beszélhet is egy keveset a szegény Georginával. Ez a szó : szegény ! oly fájdalommal volt kiejtve, hogy megrémültem. Az atya látta a meglepetést arezomon. — Leányom — folytató — tizenegy éjt töltött ön mellett .... Szegény Georgina, ö beteg. Mert . . . mert . . . szereti önt. Öt csak egy gyógyíthatná meg s ez az egy .... — S ez az egy ? kérdem lázasan. — S ez az egy: ön ! feleié az atya. Én hallgattam, szivemhez tolult minden vér. Az atya látva, hogy hallgatok, folytató: — Családom tisztességes; én orvostudor vagyok; két év múlva gazdag ember leszek; mindent leányomnak adok, s magamnak csupán a diplomát tartom meg. — Schwarz ur — felelém — ön megmentette éltemet, s én szeretem leányát. Az atya átölelt, s hallóm, amint suttogó: — Az ön barátja mondá, mit tett ö érte, oh ön igen jó ember. / Leánya lépett be. Hozzám jött. En megfogám kezeit, s kérdőm: — Georgina, akarsz-e nőm lenni ? A leány reszketett, nem szólt egy hangot sem, hanem rám borult, s megcsókolá homlokomat. Ez volt az eljegyzési csók. Az atya az örömtől némán terjesztő ki karjait fölöttük! Istenem! te mily sok örömet adhatsz egy pillanat alatt! Berta később Londonban egyike lön az első kereskedőházaknak, s én egyike a legboldogabb férjeknek s családapáknak. B. J.
