Eger - hetilap, 1866

1866-11-29 / 48. szám

397

■valósul, hogy az összes katholikus püspökök nemsokára összejövetelt tartanának.

Ricasoli egy körözvényben a római kérdésről a következőket mondja: A pápa fejedelemsége a szept. egyezmény folytán hasonlóvá tétetett a többi ^fejedelemségekhez. Olaszország megígérte, hogy a pápa és a rómaiak ügyébe nem fog beleavatkozni, s megtörténni engedi az egyházfejedelemség életképességének ntólsó kísérletét. Olaszországnak meg kell ígérnie, hogy a nemzeti elv hatásától várja a nemzet jogainak elmaradhatlan diadalát. A római kérdésben minden, bánni üriigy alatt kezdett izgatást el kell nyomni. A király kormánya hajlandó a pápa védelmére, szabadságára és függetlenségére minden biztosítékot megadni, meg lévén győződve, hogy azokat a nemzet jogainak megsértése nélkül adhatja meg.

Poroszország. — „A Prov. Corr.“ azt tanácsolja, hogy az országgyűlés a budgettárgyalásokat lehetőleg mozdítsa elő, és főleg a katonai budgetet, úgy a mint van, fogadja el. — A dota- tió elosztása e lap szerint a királyra bízandó. — A parlamenti választások jövő évi februárban fognak megkezdetni. — Az észak-német szövetséghez tartozó országok e végből azonnal felszólittatnak. — Bismark grófot néhány nap múlva várják visz- sza Berlinbe.

Spanyolország. A spanyol állapotokat madridi tudósítások igen sötét színekkel festik. A kormány nagy nyugtalanságban van, mert minden oldalról egy, a hadseregben létező nagy összeesküvésről érkeznek hozzá tudósítások. Azon tisztek száma, az ezredestől lefelé, kik két év óta letétettek, belebbeztettek, gályarabságra vagy fogságba vettettek, 759-re rúg; ezek között van 34 ezredes, 34 alezredes, 51 őrnagy, 273 százados es 400 alsóbb rangú tiszt, ide nem számítva azokat, kik a Prim-féle lázadásban részt vettek, valamint azokat sem, kik száműzettek; vagy megfutván halálra ítéltettek. A spanyol hadsereg őrmesterei közöl 64 agyonlövetett, 300 deportáltatott. Az agyonlövött káplárok és közkatonák száma ismeretlen. — Aragóniában e napokban a királynő ezredének ezredese elfogatott. Saez tábornok a gyarmatokra száműzetett.

Görögország. Az összes rendelkezhető görög csapatok a török határon öszpontosittatnak. A kormány 100,000 pár czipőt rendelt meg; Francziaországból 40,000 fegyvert várn.k. A kormány egy újabb jegyzéket intézett a védhatalmakhoz, hogy a Crétábani török kegyetlenségek ellen tiltakozzék.

Törökország. A Porta alkotmányos kormányzatra tesz előkészületeket.

A candiai fölkelésre vonatkozó hírek, melyek részint török, részint görög forrásból erednek, egymással ellenkeznek, annyi mindazonáltal kétségtelennek látszik, hogy a fölkelés még nincs legyőzve.

Amerika. A Mexicoból érkező hírekkel igen nehéz tisztába jőni, miután azok egymással ellenkeznek. Nagyon elterjedt azon hir, hogy Miksa császár, a trónról való formaszerü lemondás nélkül, elhagyta Mexico fővárosát, Európába hajózandó. E hirt a „France“ eleinte kétségbe vonta, újabban azonban igy nyilatkozik : „Castelnau tábornok megérkezése, s az Egyesült-Államok maguktartása megváltoztaták Miksa császár eredeti határozatait. Ezen kettős tény összetalálkozása az ügyállást tetemesen meg- változottnak tünteté föl előtte. Miksa császár oct. 22-én történt elutazása előtt Bazaine tábornagyra bizá a kormányzási hatalmat.“ Ezen lap még hozzáteszi: „Ezen tudósításoknál fogva, melyek nem gyanús kútfőből erednek, Miksa császár Európába elutazását valószínűnek, s talán azóta már meg is történtnek tekinthetjük.“

Triesztből nov. 24-ről távirják, hogy Miksa császárt deczem- ber hóban várják Európába.

Eger, nov. 25.

Méltóságos és főtisztelendő Máriássy Gábor félsz, püspök ur, ez évben is éreztetvén azon magas figyelmet és kegyet, melyben általában a szépmüvészeteket, s különösen az ének- és zenészét barátait részesíteni méltóztatik, f. hó 25-én az ének- és zenészét sz. pártfogónőjének tiszteletére, a Seyler-féle szép mise-ének előadása közben mutatá be áldozatát az Úrnak.

Ugyanaz nap estjén pedig magas körébe gyűjteni kegyeskedett Eger városának ének- s zenebarátait, hol, a Mendelsohn- féle classikus quartettek a Wagner-féle jövő zenéjének müdarab- jaival fogtak kezet.

A magas figyelemnek megfelelő nagyszerű disz-estély, az ■

előadott remek ének- s zene-részletek, mint hiszszitk, úgy a dicső védszentnek, mint a kegyes főpapnak, s a derült kedélyű műkedvelőknek örömet szereztek.

A kedves emlékű estély alatt t. Zsasskovszky Endre föegyházi másod-karnagy és zenetanár egy jeles felköszöntöt mondott, melyet érdekes tartalmánál fogva itt közleni alkalomszerűnek tartunk :

„Méltóságos Püspök, érseki helyettes úr, kegyes uram! Különösen érzem magamat ez alkalommal, ugyannyira, hogy e mai nap jelentőségét tekintve — igen gyenge szónoki tehetségem daczára is — bátorságot veszek magamnak Méltóságod kegyes en- gedelmével nehány szót szólani. A zene-művészet kedvelői s gyakorlói előtt a mai nap mindig örömteljes és igen kedves napnak tartatik, mivel ezen az egyház szűz sz. Caeciliának emlékét ünnepeli, e napon a zenészét is nyilvánosabb jeleit adni szokta párt- fogónője iránti tiszteletének; nem annyira e szép szokást, mint a szív sugallatát követve, mainapon a helybeli zenekedvelők és gyakorlók a főtemplomban Méltóságod által a Mindenhatónak bemutatott ünnepélyes sz. misén megjelentünk, hogy közreműködésünkkel védszentünket dicsőítsük, és annak oltalmát továbbra is le- esdjük. E figyelem a zene mint művészet iránt valószínűleg onnan van, mert a zene a szépmtivészetek legelseje, mely iránt érzelmet maga a teremtő oltott az emberi szívbe, a zenészei nyelve egy általános nyelv vagyis az egész világ nyelve, melylyel minden emberi szívhez szólhatunk, a tudatlanhoz úgy, mint a bölcshöz. Tisztelet az építészet, festészet, és szobrászat remekeinek, de valami különös áhitat lepi meg az ember szivét, midőn a zene és ének bájhangjait hallja. — A történelem szerint a mai zene az első Keresztény községek eredménye, annak fejlődése és ápolása századok lefolyásán az egyház főpapjai és a szerzetesrendek érdeme ; igy állván a dolog, nem csoda, ha ezen zene — mely egyházizene ezim alatt fennáll — az összes zenefajok anyjául tisztel- tetik. Hiszen evvel emelkedünk az éghez, és hogy Schilling Gusztáv zenetudós szavaival éljek: „hogy az ember a világgal közle- kedhessék, az Isten a nyelvet adá neki, de hogy ő hozzá fölszárnyalhasson, a zenét.“ Weber Dionisius a világi és egyházi zenéről elmélkedvén, azt mondja: „a világi zene a föld, az egyházi pedig a mennyország.“ Ezen magas tekintélyt az egyházizeue maga-magának vívta ki legnagyobbszerli s minden időkkel daczoló zeneremekei által, ennek megvilágítására a legújabb korból csak két példát hozok fel; nehány évvel ezelőtt Kölnben Mozart Requieme előadatván, Hiller Nándor hires zenész arról bírálatot Írni akarván, rövid ugyan, de igen találó szavakba foglalva igy jellemzi e Requiemet: „est opus summum viri summi." Ezután nemsokára ugyanazon mű Boroszlóban is előadásra kerülvén, Hesse. Adolf világhírű orgonász és a német protestánsok büszkesége, e Requi- emröl a többi közt azt írja: „nincsen a világon zenemű, mely oly hatást szülhetne, mint Mozárt Requieme.“ — De más oldalról tekintve a dolgot, a mi egyházi zeueköltőink még nagyobb tiszteletre, méltók is a világizene hőseinél, a mennyiben nálok jobbadán a szenvedély, lelkűk tiszta sugallatával párosult benső öröm követi fáradságukat, mig a világiaknál a pénz, sokaknak való tetszés, érzékek és más hiúságok kielégítése ajutalom.

A zenéről általában szólva, az mint eddig, úgj jövőre is leginkább pártolás utján haladhat kitűzött pályáján; ugyanis mivé leendett Haydn József, ha Eszterházy herczeg nem létezik? Beethovennek a legnagyobb művei talán napvilágot se látnak, ha föherczeg Rudolf bibornok-érsek nincsen; hát ha a hazai ujabbkori zenészetünk terén amúgy futtában széttekintek, Reményi Edének nem a művészetet nagyban kegyelő s boldog emlékezetű Pyrker László érsekünk nyújtott alkalmat a kiművelésre? mit szóljak Liszt Ferenczröl, kit ha annak idején Amadé és Szapáry grófok fel nem karolnak, bizony igen nehezen birt volna zongorakirályságra vergődni. — Az igaz, sok áldozatot, búvárkodást, és tanulmányt kívánt a zene, hogy magasztos czéljának megfeleljen ; de örömmel is elmondhatjuk már azt, hogy mai napság a zene akár végrehajtói vagy teremtöi oldalát tekintjük, szellemi nagyságának oly magas fokán áll, miszerint jövő irányzatáról elmélkedve önkéntelenül eszembe jut Reichardnak, a hires zenetudósnak erre vonatkozó ép oly találós és elmés, mint intő nyilatkozata : „Haydn, úgymond, magának egy szép kertilakot berendezett, Mozart azon egy palotát épitett, Beethoven pedig arra még egy tornyot emelt, ha valaki ennél még magasabban építkezni akarna, az nyakát szegi.“ —Méltóságos Püspök úr ! Bocsánatot kérek hosszas nyilatkozatomért, mert igazán megvallva, nem is ez volt a szándékom, hanem az: Méltóságodról, mint a szépmü- vészetek lelkes barátja, hű pártolója, s nagy moecenásáról mind-