Eger - hetilap, 1866
1866-11-01 / 44. szám
IV. évfolyam. 44. szám. November 1-én I8Ö6 Előfizetési díj: f'.gész évre . . 5 ft - kr F élévre . 2 „ 50 .. Negyedévre . 1 „w Fgy hónapra- 44 Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadé fejébe», minden hirdetéstől 30 kifizettetik. Politikai s vegyes larlalinu hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad a tzerke-iztöség (Széchmyi-utcza 26. tz.) s minden cs. kir. postahivatal. J e n t 9 c k G. könyv kereskedne A birtokos egyházi testületek jelentősége különösen hazánkban. (Vége.) Hajdanában a kolostorokban temérdek ember talált foglalkozást és élelmet. Elzárt, vadon, magános helyeken állván, házaikat úgy kellett berendezniek, hogy nem csak élelmi, hanem ruházati, szobai, templomi szükségeiket is maguk állítsák ki. Egy birtokos kolostor akkoriban nem csak a tudományok, hanem a gyár- és kézmüveknek is úgyszólván egyeteme, s azonföliil a földművelés gyakorlati képző-iskolája volt. Földművelők, marhatenyésztők, és vágók, kertészek, vinczellérek, erdészek, ezüstmüve- sek , asztalosok , szabók , czipészek, len- és gyapotfonók , festők, csipke-és harisnyakötök, ácsok, szíjgyártók, stb. — konyha , udvar-, szoba-cselédséget még nem is számítva — egyik kolostorban sem hiányozhattak. Ezeknek egy része kezdetben a con- versusok- és donatusokból került ki, utóbb azonban szinte vala mennyit conventio mellett kellett felfogadni, kik többnyire ■házasemberek voltak , s a clansurán kivtil számukra állított külön épületekben vagy majorságokban laktak. Ha már egy-egy családra öt lelket számítunk, s ezekhez a kisegítő- és neveudék- személyzettet hozzáadjuk — tekintve a szakfoglalkozás ágainak sorát — nem fogunk hibázni, ha azoknak számát, kik egy-egy kolostorbaU foglalkozást és élelmet nyertek, legkevesebb 100 személyre tészsziik. Volt (»edig VI. Kelemen már idézett bizonyítása szerint például a prémontreieknek 1500 rendes férfiházuk (a nőket elhagyni kívánjuk): ime tehát maga az egyetlen pré- montrei-rend akkoriban, ide nem számítva az ápolt szegényeket és betegeket , legalább is 150,000 személynek adott rendes napi foglalkozást és élelmet! Ezek gyermekeinek azonfölül, hogy őket házi iskolájában tanította, egyúttal alkalmat szolgáltatott, nem csak a földművelés minden ágaival, hanem, úgyszólván, va iamennyi mesterségek kezelésével is személyes szemlélet és figyelem utján megismerkedni, s aztán hajlam szerint magukat egyikben vagy másikban tüzetesen is kiképezni. Talán nem tévedünk, ha úgy vélekedünk, hogy azon iparos, kézműves, kereskedői stb contingens, mely egykor számos gazdag városainkat megnépesi tette, jó részben az akkori nagy számmal létezett kolostorokból került ki. Bizonyára csak igy magyarázható meg, hogy Európa ezen temérdek kolostor mellett nem csak el nem néptelenült, hanem valószínűleg még viritóbb, szebb, erősebb, sőt számosabb népességnek is örvendett, mint mainap! Ma ez ugyan másképen van, mert a birtokos szerzetesek is más, nevezetesen tanítói rendeltetést kaptak : annyi azonban máig is áll, hogy aránylag sokkal több ember talál itt elláttatást, és szegény gyermek nevelést most is, mint egyéb sokkal gazdagabb házaknál. Valaki, ki különben a commendatarius apátokat ugyancsak gyomrából üldözte, azon vallomást teszi, hogy mindamellett is megbocsátja minden bűneiket, csak azért, mert egvikök, még nem is a javából, ege szegény gyermeket ápolt és nevelt fel, kiből utóbb a hires bencze-8zerzetes , Ma billon vált. — B outgoing spanyolországi útleírásában, említvén a Cadix mellett fekvő Xéres karthausi kolostort, előadja: hogy az atyák 30 szegény gyermeket szoktak oktatni, s 12 szegény és beteges öregnek adnak lakást és élelmet, érzékenyitö gyöngédséggel viselve gondjukat. „A mi —úgymond — elégséges, hogy bocsássuk meg nekik az ö áhitatos hivalkodásukat . . . .“ Készünkről, habár teljességgel nincs szándékunkban akár palástolni, akár menteni a birtokos papság való vagy állítólagos visszaéléseit, — úgy véljük, sokkal több joggal mondhatjuk : bocsássa meg neki ezeket a haza azon temérdek jóért, melyet birtokai jövedelmeiből élvez, s más kezekből 'soha élvezni nem fogna . . . Igaz, hogy az alapítványok, melyeket a papság tesz, nem világi czélokra tett alapítványok, habár ezeket sem hagyja egészen ügyelem nélkül, mint azt legközelebb is az akadémiára, erdélyi múzeumra stb. tett adományai bizonyítják,— de mindenesetre beruházások, melyek midőn a társadalom első rendli szükségeit fedezik, egyszersmind a hazai vagyon tőkéjét szaporítják. S valljon melyek, s miben állnak azok a visszaélések, mélyeknek latbavetése mellett a jó mindezen sommájának könnyűnek kellene találtatnia, bogy szélnek ereszszűk ? Neheztelik azt a kis fényt talán , mely egyesek udvarában, mint a régi idők hagyománya, még feltalálható ? Democraticusabb korszak beálltával ez is el fog múlni. Aristokraticus időkben ez az erkölcsök és közvélemény követelménye volt. A netalán du- sabb, de teljességei nem költséges, mert hazai asztalt, azon néhány lovat, kocsit, huszárt, — keresztet és gyűrűt, melyly el nyilvános egyházi és polgári ünnepélyek alkalmával fellépni szoktak, csak nem fogják „fényűzés“ czimen elitélni azok, kik a fényűzést legújabban is a gazdagság kutforrása gyanánt magasztalták, s Helvetiusként azt tartják , hogy egy pazarló nő, ki a munkásoknak foglalkozást ad, többet ér egy olvasó-morzsolónál (dévot), ki életét a rabok és foglyok megváltásának szenteli. Sokan azt látszanak hinni, hogy a papságot birtokai elvilá- giasitják , szertelen hiú- és nagyravágyóvá teszik, s épen azért alkalmul szolgálnak, hogy kebelében a nemtelen vetélkedés, kölcsönös kisebbítés, irigység szelleme fészkeli be magát. — Nincs a földön oly állomás, mely nemtelen szenvedélyek kifejtésére alkalmat nem szolgáltatna. A magasztalt szegényeknek is megvoltak mindig az ö veszedelmes ambitiói. A történet azt bizonyítja, hogy lehet nagy birtok mellett is igazi papnak maradni, mint volt egy Eszterházy, Andrássy, Szepessy, stb. valamint szegénység mellett is mélyen megromlani. Különbség van, mondják , a volt és jelen idő közt. Midőn a papság az állampolitika élén állott, polgári töméltóságokban tilt* a törvényhozásnál az első szerepet vitte: akkor igenis helyén volt, hogy azon eszközökkel felruházva legyen , melyeket magas országos állása az akkori aristokratikus társadalomban szükségképen megkívánt. Ma ezen szerepéből már kiesett, s a közönség mit sem óhajt inkább, mint hogy a világi ügyektől távol, saját i
