Eger - hetilap, 1866
1866-07-12 / 28. szám
235 vaslatainak teljes nyomatékot adni; miért is elrendelte, hogy a franczia hadsereg a lehető legrövidebb idő alatt harczkészen álljon. Annál megfoghatlanabb, hogy Cialdini jnl. 7-én átlépte a Pó folyót, s hadtestével bevonult a velenczei területre. Az események annyira bonyolultak, hogy e perczben még a kellő tájékozás teljes lehetetlen. A harcztérről. Észak. A jul. 3 iki szerencsétlen csata eredménye annál megdöbbentőbb volt, mert a hadsereg élén oly férfiú állt, ki iránt, mint a „Wiener Ztg.“ mondja, a birodalom lakossága és a hadsereg a legnagyobb bizalommal viseltetett. A közvélemény ezen egyhangú Ítéleténél fogva Benedeket a császár minden tekintetben a legtökéletesebb szabadsággal ruházta fel, elhatározásaira és cselekedeteire nézve, úgy hogy legkisebb határozó befolyás sem gyakoroltatott reá ; alárendeltjeinek kiválasztása s intézkedései már előre bírták a császár helybenhagyását. Tette pedig ezt 0 Felsége azért, mert az 1859. olasz-osztrák háború szerencsétlen kimenetelét is sokan annak tulajdonították, hogy a hadvezér tel jesen szabadon nem intézkedhetett, mert Bécsböl kelletén túl hatást gyakoroltak reá. Az eredmény bebizonyította, hogy a teljesen szabadkéz magában még nem elégséges a hadvezérségre* odaj hadvezérig talentum’ is kell, mi hogy Benedekben hiányzik, most már alig lehet kétségbe vonni. Hogy ki fogja Benedeket helyettesitni, még nincs tudva. Az iszonyú csata részletei közül, addig is, mig Mensdorff gróf külügyminiszter nyomozásának eredményei hivatalosan közzé nem tétetnek, azokhoz, melyeket már első czikkünkben említettünk, még fölemlítjük : hogy Vilmos és József főherczegek is megsebesültek, amaz fején, és balkezén kapott könnyű sebet; egy 3-ik főherczeg megsebesülését is említik a lapok, de nevét nem teszik ki; gr. Festetics Tasziló altbnagy mindkét lábán oly súlyosan megsebesült, hogy egyiket már a csatatéren kellett amputálni, mig a másikat tömérdek sebkötő fedi. Gr. Thun és Moli- nári altábornagyok, Brandstetten vezérőrnagy, és Müller, Benedek szárnyhadsegéde súlyos sebet kaptak. Sebesültek beszéEgyszerü hajléknak szűk falait lakja. Eresz alatt fecske, a fedélen gólya-----Ú gy szeretik, tán el sem mennének róla. Mert alacsony a föld, — mégis lejár az ég. Elnézve a rónán------talán ott is sirhant, H ol ráborul az ég, mint egy üvegharang. Némán terül el a rónák pusztasága — Mégis tündérleány, délibáb jár rája. Napsugárban fürdik, csókolja a pusztát . . . — De a villámokat felhők itt is ontják. Hiába ! a föld csak nem, csak nem mennyország. Ma még keresztelő, zene, lakadalom, S holnap: „mane, tekel, fáresz“ van a falon. Jut a bajból! — néha meg az örömből is — Mért hát a zokogás? itt a szenvedések? Hisz jobbára ebből áll az egész élet. És mért a nagy öröm V mindent összevéve, Minden est lehetne „halottak estéje.“ — Szalad a kis patak nagy hűhóval, zajjal, Hová oly sebesen, habjaid kergetve ? „Megyek a folyamba, onnan a tengerbe.“ S az élet oly zajjal .. kaczagva, majd sírva ? — Ha nem sietne is, oda ér — a sírba. És tengerben hol a patak, hol a Tisza? Ki tudja? nincs már ott csak hullám, csak tenger, Ócska temetőben is igy van az ember, ük, hogy az ellenség gyújtó-golyóitól hat lóporos kocsi szétrobbant, s ez explosio legalább is 120 embernek életébe került. A 9-ik tüzér-ezred egészen meg lenne semmisítve. Egy porosz tiszt Münchengrätzben kelt magánlevelében a jul. 3-iki csatáról azt írja, „hogy az osztrákok keményen tartották magukat, nevezetesen a magyarok, kik még öt lépésnyire gyalogságunktól is töltettek, s igy ezen rövid távolságban halomra kellett lövetniük, úgy hogy még saját embereink is sajnálták őket.“ A poroszok jul. 6-án megszállották Prágát. Az érsek és polgármester eléjök mentek, hogy őket a város iránt kíméletre kérjék föl. Ugyancsak a poroszok jul. 9 én hirszerint Brünnt is megszállták. Az osztrákok és poroszok közt julius 5-én d. u. 3 napi fegyverszünet jött létre; a 6 heti fegyverszünet iránti alkudozások még nincsenek befejezve. Dél. Az olasz szabadcsapatok és osztrákok közt a csatározás folyvást tart. Veronából jelentik, hogy az ellenség, mely a borgofortei hídfőt jul. 5-én megtámadta, érzékeny veszteség után visszahuzódótt. Az erődítményeken okozott károk azonnal helyreállittattak. — Gredler százados jul. 5-én 4 század csá- szárvadászszal az Idro tónál sikerrel harczolt 6000 önkéntes ellen, kiket 4 ágyú és 2 ágyunaszád támogatott. Az ellenség mintegy, 700 embert vesztett, s ötször nyomatott vissza. Jul. 5-iki milánói távirat szerint, az osztrákok a Mincio jobb partján minden hadállásukat odahagyták. Bécs, jul. 9. Francini olasz tábornok egy dandárral 'megszál- taBadiátés Ma ria-Maddalenát; Paduát az osztrákok kiürítették Florenczből jul. 7-ről jelenti a távirat, hogy Cialdini átlépte a Pó folyót, s hadtestével bevonult a velenczei területre. Párisi jul. 9-iki távsürgöny szerint, Napoleon császár a távirda utján kereken követelte, hogy Cialdini hadserege azonnal vonuljon vissza, mivel Velencze franczia terület lön. Nyugat. A hannoveraiak, mielőtt a fegyve rt letették volna, hősi csatát vívtak a poroszokkal, melyben a két részről m.ntegy 4000 ember lön harczképtelenné. Márványkő elmállott, összeesett a hant, Nem tudni, ki fekszik itt ? ki amott alant? Diogenest kérdé Nagy Sándor egy Ízben: — Midőn az a sírok között keresgetne — Mit csinál ott? — ép ez jutott most eszembe — „Apád, a nagy király csontjait keresem; De a többi közül — mond — ki nem ismerem.“ És ha állanának is még a keresztek, S fel voln’ Írva: amott kinyugszik, itten ki ? Egyre megy, — hisz úgy sem ismeri már senki. Úgy válunk azért el, mint legjobb barátok, Mindnyájának békét, csendes éjt kívánok. Zelemér. Élő rovarok, mint ékszerek. Sokféle a tárgy, mit a műveltség vagy az uralkodó divat folytán az emberek testük ékitésére használnak. Azt jól tudjuk, hogy holt állatok egészben és részben fordittatnak e czélra, hogy a vadnépek férfiai s asszonyai csontok, fogak, kagylók, csigák, tollak, s ragadozó állatok fejeivel czifrázták föl fejüket, a fej egyes részeit — mint a füleket és orrt,— nyakukat, karjaikat sat. De sőt nálunk — a müveit világ asszonyai — Us egész paradicsommadarak s kolibrikkal, marabout, strucz, páva és más szép madarak tollaival ékítik magukat. Azonban kevésbbé lesz talán ismeretes az, hogy az előkelő szép mexikói nők a tánczvigalmak és társaságok elegáns öltözeteinél már élő állatokat is használnak ékszerül, melyek a drága kövek helyét pótolják, sőt szépségre azokat fölül is múlják. Sa-
