Eger - hetilap, 1866

1866-07-05 / 27. szám

227 ' — csupán csak puska-csövei, cs a szuronynyal, mert fegyvereik agyát az ellenségen zúzták szét. Főleg nehány magyar ezred szörnyű gazdálkodást vitt véghez a puskaagygyal. Viktor Emánuel királyt futása közben sírni látták. A király hir szerint azt távirta Napoleon császárnak, hogy egy hót múlva vagy visszaadja a kölcsönt, vagy nem tér többé vissza a csata­térről. Átalános szörnyüködést szül azon hir, hogy az olaszok a csata alkalmával kegyetlenségeket követtek el az osztrák sebe­sülteken, megcsonkították őket, sőt három sebesült vadászt föl is akasztottak, kiket azonban még sikerült az osztrákoknak életre hozni, de az egyik közülök megörült. B. John cs. kir. altá­bornagy ez ügyben Lamarmora olasz tábornokhoz levelet intézett, melyben ily barbarismus ismétlése esetére szigorú megtorlással fenyegetőzött; mire Lamarmora szigorú vizsgálatot s a tettesek­nek, ha fölfedeztetnek, szigorú megbüntetését Ígérte. Jelentettük már, hogy Garibaldi szabadcsapatai Judica- riába (Dél-Tirotba) betörtek. Újabb tudósítások szerint a szabad- csapatok visszaverettek. A veszteség osztrák részről holtak, se­besültek és hiányzókban 2d ember ; az ellenség vesztesége sok­kal nagyobb. Az ellenséges hajóhad is közelebb megkezdte működését. Mint Triesztből jelentik, a Brondolo erőd Chioggia mellett a leg­erősebb pont Velencze védgytirüzetében egy olasz hajóhadosz­tály által ágyuztatik. Jul. 1-ről hivatalosan jelentik Peschierából, hogy könnyű osztrák lovasság Goitotól (a Minción túl olasz földön) Chiesse folyóig czirkált; sok ellenséges csapatot és őrjáratot visszaker­getett és foglyokat ejtett. Két osztrák ágyunaszád a Garda-tóról lödözte a Desanzano és Padenghe mellett a parton táborozó ön­kénteseket, szétszórta őket, és nagy veszteséget okozott nekik. A szőlő és a fagy. Minden gazda tudja azt, hogy a gazdászatnak legnagyobb mestere a gyakorlat s tapasztalás. Nem egyszer legszebb, tudo­mányosan kifejtett elméletünket kineveti a tapasztalás ; miért is az okos gazda tapasztalta figyelések, kísérletek útján tökélyesiti, rectifieálja sokszor elméleti nézeteit. En Istennek jóvoltából nem annyira kenyérkeresetből, mint inkább kedvtöltésből foglalkozom a szölőszettel; megfigyelem közelből a szőlőtőkét, kísérleteket teszek, s az eredményből vo­nom le a művelési modor helyes- és czélszerüsége iránti nézeteket. Hogy ily módon szerzett tapasztalataim néhányát ezúttal köz­leni elhatároztam az olvasó szőlész-közönséggel, annak tulaj- donitandó — s ezt önmagam szerény igazolására kell fölemlíte­nem — mert néhány ismerős szőlősgazda által, kikkel e dolgo­kat megbeszélgettem, részben szemlét is tartottam, erre felszőlit- tattam, és sürgettettem. Városunk és vidékünk szőlőit különösen egy csapás láto­gatja évek óta, pusztítván nemcsak a termést, hanem a tőkét is, és ez a r e n dk i v ü 1 i tavaszi fagy, mely az utóbbi években már- j már rendessé válni fenyegetőzik. Természetes tehát, hogy a ! szőlész is kiválólag foglalkozik e káros természeti tüneménynyel, [ és pedig kettős irányban, u. m. megelőzőleg, vagy is: miként le- j hetne a tavaszi fagyot ártalmatlanná, vagy legalább lehető leg- kevesbbé ártalmassá tenni; és következőleg, vagyis : miként kell­jen a tökével bánni, hogy a megtörtént fagyás káros következé­sei alatt a szőlő lehetőleg keveset szenvedjen. Az elsőt illetőleg, egy elméletileg és gyakorlatilag müveit, bő tapasztalata gazdászati ismerősömmel többször okoskodván, I az ö véleménye határozottan oda járult, miként a tavaszi fagyot csak úgy tehetjük ártalmatlanná, ha a tavaszi munkát késlel­tetjük, azaz májusig nem nyitunk és metszünk. E véleményt fi­gyelemre méltónak tekintettem magam is, részint egy tapasztalás­nál fogva, mit 1865-ben tettem, a midőn is azt láttam, hogy azon néhány csatorna szőlőm, mit márczius elején kinyittattam, mit te­hát a józsefnapi 7—8 foknyi hideg már kinyitva talált, jóllehet a többivel egy időben metszetett, mégis a többinél két héttel később fakadt; részint azért is, mert az ezen vélemény'ellen emelhető ellenvetésekre magam is találtam eléggé plausibilis elméleti czá- folatokat. így okoskodtam tehát: ha már a korai nyitás által a szőlő fakadása 10—12 nappal késleltetik, hozzátudván ehhez a kései metszést, mely által az agyrügyek fakadása ismét 10—12 napra hátravethető, oda vihető lesz a szőlő, hogy május elején legitett kénesö párái fölé helyezé. Itt a lemez azon helyeire, mikre a világ inkább vagy gyengébben hatott, a higanypárák rendkiviil finom golyócskái aránylag rátapadtak, mely részek pe­dig a világ által nem érintettek, oda a higanypárák sem verődtek le. E szerint képződött rajta egy szép higany kép, melyen a fény s árny változatai rendkívüli finomsággal adattak vissza. Midőn ekkép a kép kellőleg kijött, egy oly só oldatába mártotta, mely kén, éleny s nátronból áll, (= Natrium oxydatum subsulfurosum — Na 0,2á0 -f- 5HO) ez a nap iránt érzékeny jodezüst kártyát lemosta, s a lemez ismét visszanyerte ezüstfényét, kivevén azon helyeit, hová a higanypárák rakódtak le: itt látszott a kép tükrö­ző árnyékok s fémszinii rajzzal. Ez volt a kezdet, a bölcső, melyben az uj szülött, a photogra- phia a világnak berautattatott, mely daczára hiányainak‘oly rop­pant érdekeltséggel fogadtatott, hogy nem volt az ismert földnek műveltebb pontja, hol pár év alatt példányai, képviselői ne lettek volna; — maga a tudomány is kitűnő figyelemre méltatta; egy Arago, Bequerell, Hersehel nagy gonddal tanulmányozták, s to­vább fejtették a tárgyat, ennek s azon körülménynek, hogy a fényképzés jövedelmezni is kezdett, köszönhetni annak sebes s nagyszerű haladását. Tekintsük most a fényképzést jelen fejlettségében, s köves­sük az ügyes photographot munkái között, s vizsgáljuk meg : mi­féle műveleteken esik át a kép azon pereztöl, midőn a sötét ka­marába kitétetett, egész azon pontig, midőn mint kész mű rámába foglaltatik. Mindenekelőtt egy tiszta üveglapot sötét szobában leönt collodiummal,') ez sebesen párologván, az üveget vékony, át­látszó hátyával vonja be, mielőtt ez megszáradna, ezüstoldat­ba2) teszi. A collodium itt azonnal változást szenved, előbb át­látszó sárgás szinti volt, most átlátszatlan lett, s sárgafehéres szint nyert. A világ iránt igy érzékenynyé tett lemezt ekkor apko­') Ló’gyapot feloldva aother és alkohol keverékben , nyúlós folyadék, mely sebesen párolog, s maga után vékony hártyát hagy. 2) Légsavban feloldott ezüst, a sav kellő elpárlása után kijegöczül. E 1 jegeczek ( = AgO, NOs) vizben feloldva adják az ezüstoldatot. 1 tograph még nedvesen teszi ki a gépbe, honnan néhány másodpercz múlva kivevén, sötétes műhelyébe viszi. A collodiumhártyán a rajznak ekkor még semmi nyoma sem látható, eltitkolja, hogy egy szép arezot vagy rajzot rejt magában, de a photograph érti a módját, e titkot kicsalni: minden czerimonia nélkül leönti egy csípős folyadékkal, mely nem egyéb, mint vasgálicz-oldat. Mit érezhet ekkor a szegény collodium-hártya? bajos lenne megmon­dani, annyi bizonyos, hogy mindent kivall; pár perez alatt az arcz vagy rajz, melyet reá a nap vetett, már tisztán, élesen látható. Ha a képen a fény s árny már kellő teljben kijöttek, a photograph a megöblitett lemezt uatron-oldatba (= Na 0, 2S0 -j- 5II 0) teszi, melynek az a rendeltetése, hogy a collodiumra tapadt érzékeny ezüstöt, melyet a nap nem érintett, onnan lemossa, eltávolítsa. Kiáztatás után lehet az üveglapon levő rajzot már világoson is nézni, de a mit rajta látunk, az egy visszás, negativ kép; mint fönnebb mondók, fény s árny rajta föleserélve vannak, az ember alig ismerhet magára. — De ez igy van jól, mert ha e negativ- rajz most egy érzékeny papirra tétetik, tisztább helyein a világ erősen áthatván, alatta az érző papirt megfeketiti, sötét részein pedig a világot át nem ereszti, alatta tehát a papír fehér marad; ekkép ha az eredeti (positiv) kép kellő erőben kijött, e papír is natron-oldatba dobatik, mely a papíron maradt érzékeny ezüstöt leoldja, de a rajzot nem bántja. Ekkor kiáztatás után a fénykép készen van. Ezek a kezelés fő-pontjai, ezen phasisokon minden fénykép­nek át kell esnie, mielőtt albumunkba kerül. De ez, mint t. olva­sóink látják, csak kézi mesterség, melyet ügyes photographtól jó gép s reczept mellett egy héti gyakorlat által könnyen eltanul­hatni. Vannak azonban minden jeles fényképésznek saját műtit­kai, különös fogásai, tapintata, miktől a képnek színe, puhasága, finomsága, szépsége sokat függ; de ez nem tartozik most ide, for- I ditsuk inkább figyelmünket azon titkos erőkre, melyek itt szerae- I ink előtt elrejtve munkálkodnak, és a leirt változásokat és a fény­képet elővarázsolják. A fénykép készítésénél öt főpontot kell megkülönböz­tetnünk .

Next

/
Oldalképek
Tartalom