Eger - hetilap, 1866
1866-06-07 / 23. szám
194 lás és hódítás jogczimei szóknak. Továbbá, a villafrancai békekötésben benne van: „Velencze az osztrák császár koronája alatt marad.“ Erre nézve 1. Russel 1860-ban meg- jegyzé: „A szardíniái királynak szabadságában állott, a villafrancai és zürichi szerződést el nem fogadni; de mintán a háború folytatásáról lemondott, királyi szavát adta rá, hogy Ausztriával békében él; neki nincs joga többé e kötelezettséget megtagadni.“ Mindezek ellen Olaszország a maga követelése alapjául a nemzetiségi elvet, mely európai sanctiot még nem nyert, s nem is nyerhet, hozza fel. A nemzetiségi elv, ha átalános éi’vényre emeltetnék, átalános forradalmat idézne elő; és Európa térképét újjá alakítaná; azért Ausztria, legújabb hir szerint, Oroszország által támogatva, Velencze odaengedését meg fogja tagadni, s mi lesz aztán? Erősen hiszszük: hogy ily conferenczia békét nem ad Európának, hanem a hadi koczka, az események hatalma fogja a véres pert eldönteni. Országgyűlési munkálódások. A képviselőhöz újabban ismét két lilést tartott: május 30. és jun. 2-án. Az előbbiben a nagy számmal beérkezett folyamodások elnöki bejelentése után, felolvastatott a vasmegyei központi választmány jelentése, melyben a központi választmány tudatja, hogy miután b. Babarczy Antal, Kőszeg-keriiletbeli képviselőnek megválasztása a ház részéről főleg két tisztviselő által gyakorlott illetéktelen befolyás miatt semmisittetett meg, s e tisztviselők elleni vizsgálati iratok a főispán által a helyt, tanácshoz terjesztetvén fel, a vizsgálat még nincs befejezve, az uj választást mindad- digra elhalasztá, inig a ház által megrótt tisztviselők oly helyzetben vannak, hogy a választókra még mindig jogosulatlan befolyást gyakorolhatnak. E jelentés folytán Deák Ferencz indítványára határozatkép mondatott ki: utasitni a vasmegyei központi bizottmányt, hogy a ház által elrendelt választás tárgyában az illető intézkedéseket minden halasztás nélkül megtegye. — Ez ülésben még néhány igazolási eset intéztetett el. A jun. 2-iki ülésben az elnök által bejelentett folyamodások közül különös figyelmet érdemel az, melyben több aláíró Be- regmegye orosz népessége nevében az ország politikai egységével megférő közigazgatási, politikai, vallás és közoktatási törvényeket kér. A szőnyegre került igazolási esetek közül megemlítjük, hogy Gull József és Wagner Frigyes segesvári képviselők választására nézve, az állandó igazolási osztály indítványa értelmében, vizsgálat rendeltetett el. Ezután az ülés a fagy által okozott gazdasági kár tárgyában titkossá alakíttatott át, melyben a vita a körül forgott, hogy vájjon e tárgyban külön hetes vagy kilenczes, vagy pedig a nemzetgazdasági bizottmány bizassék-e meg javaslattétellel. Deák felszólalására ez utóbbiban állapodtak meg. A nemzetgazdasági bizottmány e megbízatásához képest még az nap, jun. 2-án összeült, s egy 15-ös alválasztmányt küldött ki javaslat kidolgozására. Ez alválasztmány hosszasb vita után abban állapodott meg, hogy miután az egész közigazgatás, sőt maga az országgyűlés a törvény kellékeinek meg nem felelő helyzetben van, az országgyűlés a szükséges segédeszközökről nem rendelkezhetik: felirat hozassék javaslatba, melyben .0 Felsége a küszöbön álló Ínségre figyelmeztettetvén, arra kéressék föl, miszerint méltóztatnék annak enyhítésére szolgáló eszközökről gondoskodni. E fölirati javaslat elkészítésére Somssich Pál, Lónyay M. és Kautz Gyula képviselők küldettek ki. A különféle bizottmányok már mind megalakultak, s kiküldötték a munkálati sorrend kidolgozására az alválaszmányokat; sőt a codificationalis 9-es albizottmány már be is nyújtotta a nagy j bizottmánynak kimerítő javaslatát, melyet az jun. 9-én fog tárgyalás alá venni. A közintézetek ügyében kiküldött bizottmány jun. 4-iki ülésében fölolvastatott az alválasztmány ügyrendjavaslata, mely kiT Á R C Z A nábob visszatérése. (Vége.) „ Ah! mondá egy reggel a nábob a két reggeliző házasfélnek, ön Preston ur, és Luczia kisasszony; önök iszonyúan meguntak már engem, nemde ? eh !“ „Oh! bátyám, mondá Luczia, kedves bácsikám.“ „Semmi szójáték! semmi fecsegés ! én ismerem az embereket. Az emberek szeretik az ilyen jó vén embereket, nem azért, mert jó, hanem azért, mert van egy kis pénze. Az örökség, az örökség! . , eh ! értik ?“ A fiatal házaspár kissé elpirult, s alig tudott mit felelni. Végre Preston legyőzve zavarát mondá: „Ön nagyon hamar elutazik, nagybátyám, talán nem tetszett valami itt?“ A nagybácsi hangja kissé megcsendesült. „Nem, valóban, önök mindent elkövettek; az igaz.“ „Mi történt hát, bácsikám?“ kérdé Luczia. „Teringettét! asszonyom, majd megtudja. Csodálkozni fog, tudom. Mert nem tartja ám mindenki oly elviselhetlennek öregségemet.“ E szavakra öntetszőleg vetett egy pillantást a tükörbe, s mint a pulyka, fútta föl magát. „Talán a gyermekek haragították meg?“ kérdé újra Luczia. „ A gyermekek! én szeretem a gyermekeket, szegény kicsinykék! Talán nekem is lesz még.“ Luczia és férje bámulva tekintettek egymásra. „Mari, mondá Luczia a szobaleánynak, ki a szobába lépett, hozd el dolgozókosaramat.“ „Igen, a kosár, én is arra gondolok — mondá a nábob föl- kaczagva, a kosár! én is ép ezért megyek Londonba, szóval, itt hagyom önöket. Menyegzőkosár!! he ! he! he !“ —mondá halkan. „Igazán ?“ kérdé Luczia. „Igazán hát! Először Londonba megyek, azután lelketnre, nem tudom: ez nem tőlem fog függni.“ „Hát kitől ?“ kérdé újra Luczia. „Egy oly személytől, asszonyom, kinek akarata parancs lesz rám nézve.“ „Valóban ?“ „Valóban, becsületszavamra! Eh! minek kerülgessek, mint a macska a forró kása körül ? Egy szó mint száz . . . megházasodom. Eh! érti? Hát nem világos ez ? ez az egész! No s mit szól- I nak hozzá? . . Ha fiuk volna, talán örökbefogadtam volna; de leányuk van, a fiú bolond volt, mert meghalt, eh !“ Az anya és apa ezen újabb gorombaságra fájdalmukban majd meghaltak. Szünet után Preston felkiálta : „Ön megházasodik?“ „Igen természetes, hogy megházasodom. Hát ön nem házas ? mi ?“ „Igen ; de. .. de!. . .“ „Ez bántja önöket, mi? Ez kijátszsza önök számításait, mi? Örülök rajta! Hallja ön szép uracsom. Én nem hagyom vagyono-
