Eger - hetilap, 1866
1866-05-31 / 22. szám
187 ahhoz, hogy a kölcsönös érdekli kiegyenlítés megtörténjék, s a fehér lapra két testvér szabad nemzethez illő szerződés irassék. Ezen idő elébb-utóbb el fog jőni: addig inkább őrizni fogjuk a fehér lapot, nehogy ellenséges kezek által beszennyeztessék.“ Politikai hirék s események. Ausztria. 0 F e 1 s é g e az ausztriai császár, az uralkodó szerb fejedelmet legközelebb a Lipótrend nagykeresztjével diszi- té föl. E tény politikai jelentőséggel bir, mert azt látszik föltételezni, mikép a bécsi cabinet a szerb kormánynyal a legjobb lábon áll, és biztosítást nyert attól az iránt, hogy Ausztria a Poroszor- szággali háború esetében nem fog Szerbia által nyugtalanittatni. Trientböl jelentik, hogy a határon, Storos és Bontone fölötti hegységben mintegy 40 emberből álló piemonti őrjárat volt látható, továbbá, hogy az olaszok Caifaronál a határt képező hídnak fele részét, (az ő oldalukon) lerombolták. Ez oly rendszabály, a minőhez közvetlenül csak az ellenségeskedések tettleges megkezdése előtt szokás nyúlni. A birodalom minden részében fokozódó lelkesedettség mutatkozik. Az önkéntes csapatok napról napra szaporodnak, s egyesek részéről tetemes vagyonbeli áldozatok hozatnak a birodalom megmentésére. Poroszország. A Briegben megjelenő „Oderblatt“ egyik közelebbi számában az ott uralkodó páni félelmet ecseteli: A parasztság a takarékpénztárba tódul, hogy letéteményezett pénzét felvéve, azt a padláson elrejtse, vagy a kertbe elássa. Kölcsönt még a legjobb zálog mellett sem lehet kapni. Kinek viszonyai megengedik, az arról gondoskodik, hova küldje nejét s gyermekeit, hogy őket a horvátok esetleges erőszakoskodásai ellen biztosítsa. A kereskedő és gyáros szétküldi ügynökeit, hogy beszedjék azt, a mi még egyátalán beszedhető. Ha mindehhez hozzágondoljuk a foglalkozás nélküli munkások naponként növekedő számát, a fentartójuktól megfosztott családokat, az egymással ellentétben levő, nyugtalanító s gyakran esztelen hireket, melyek tovább terjedve [mindinkább eltorzittatnak, s végre a tulcsigázott fogalmat, melylyel itt az ellenség kannibali dühéről és kegyetlenségéről bírnak, — úgy megközelítőleg helyes képünk leend az itt uralkodó állapotról. Ha egy második Attila közelednék ázsiai táborával, a félelelem nem lehetne nagyobb. A porosz seregfelállitás felől következőt hallani: A Felső Sziléziában összegyűjtendő haderő 150,000 embert teend. Szászország ellen Lausitzban 100,000 ember állíttatott fel, mely haderő azonban a szükséglet szerint Sziléziában fog alkalmaztatni. Brandenburgban tartalékul további 100,000 ember marad. Miként már jelentetett, Wetzlar- és Koblenznél a hetedik és nyolczadik hadtest, egyenként 50,000 főnyi erőben összepontosittatik — ide nem számítva a várörségeket. Poroszország ennélfogva első sorban 450,000 ember felett rendelkezik. Olaszország. Az olasz hadsereg összes létszáma, egy lap, részletes kimutatása szerint 400,000 főre tehető, melyből ha a raktárzászlóaljakat levonjuk, a mozgósítható hadsereg létszámául csak 307,000 ember marad 20,000 lóval 540 ágyúval. De ebből Olaszország Ausztria ellen csak 135,000 embert állíthat síkra, miután a többi részint Dél-Olaszországban helyőrségre,részint az ország várainak megszállására fordítandó. Igaz, hogy az olasz hadsereg rendelkezés alatt álló tartalékja 200,000 főre rúg, és ezekből 150,000 mozgósítható, miután azonban e tartalék rendeltetése: a háború alkalmával támadt hiányokat pótolni, az, a Ve- lencze ellen most működendő sereghez nem számítható, minélfogva Olaszország csak a fönnebbi 135,000 emberrel állhatna ki ezúttal a síkra, kikhez a legjobb esetben még 45,000 mozgósítható nemzetőrt, és 20,000 önkéntest adván, seregének összes létszáma 200,000 főre volna emelhető. Floren ez, máj. 22. Az utóbbi hét lefolyat alatt 26,000 önkéntes állott be. A zászlóaljak száma hallomás szerint 40-re fog emeltetni. Floren czi tudósítások a porosz-olasz szövetségről jelentik : Poroszország kötelezi magát, békét nem kötni addig, mig Olaszország Yelencze birtokában nem lesz; Olaszország viszont nem teszi le a fegyvert addig, mig Poroszország Ausztriá„Ön nagyon szeretetreméltó öcsém. Aha! vezessen szobámba, ha úgy tetszik; ruhát váltok, nehány másodpercz alatt itt leszek.“ „És ön szépem, tévé hozzá Lucziához fordulva, ön kártyáról fog gondoskodni. A viszontlátásig he, he!“ Ezeket mondva eltávozott, követve Prestontól, ki az utat mutatáneki. A különcz és goromba nábob alig lépett hármat, amint megállott, hátraforditá fejét, s a fiatal férj arczába röhögve, fenhangon mondá: „Eh! eh ! ön azt hiszi, hogy felesége csinos. Csalatkozik ön, ezt én mondom önnek.“ A férj leggyöngébb oldalon volt e goromba nyilatkozat által megsértve. Kétségbevonni neje kellemét! senkinek sem bocsátotta volna meg; de ezt a nagybátya, családjának jövendő védője tette; s ezért hallgatott. A nábob szobájában maradt; a férj korántsem közölte nejével a szeretetreméltó vallomást, melyet nagybácsija tőn. Azonban a család zavara nőttön nőtt. Ki játszsza a whistet a nábobbal ? Lu- czia nem tudott whistezni, s az orvost csak délre várták. Ha Lu- czia megkisérlené a játszást, könnyen hibázhatna, és bakot lőhetne, s igy a nábob rettentő haragját idézhetné elé. Azután, egy angol-hindu nagyban játszik, s hogy egy szeszélyes nagybácsinak tessünk, elveszithetjük-e nehány óra alatt hat hónap jövedelmét? Ennyi kétségbeejtő dilemma közepett a nábob nehézkes járása hallatszik a lépcsőkön lefelé, s ugyané pillanatban megérkezik az orvos; Preston és Luczia a salonban fogadják vendégeiket. „Eh! milyen konyhaszag van itt, kiálta az öreg, belépve a terembe. Én utálom a szakácsokat. Vigye el az ördög őket ra- gout-jaik, meg sauce-aikkal. Gondolom, önök ebédelni fognak. No, ugyan jókor ebédelnek ! Mindegy, én jó gyerek vagyok; ebédeljenek, én leülök s majd nézni fogom, hogyan esznek.“ E szavak után leül, s minden teketória nélkül megrántja a csengetyü zsinórját. Egy inas jelen meg. „Barátom, meg fogod mondani komornokomnak, hogy küldjön három pipát s dohányt. Kedves kis asszonykám, engedel- mével kiszivok egy vagy két pipa dohányt eh! A dohány, tudja ön, élet rám nézve! Önök amott ebédelhetnek; ne ügyeljenek rám; akarom, hogy mindenki kényelembe tegye magát.“ Végre jelentik, hogy fel van tálalva. A finom nagybácsi kezénél fogva unokahugát, beledobja egy támlányba, maga részére három széket tesz melléje, az egyikre lábait nyújtja ki, a másikra dohányát teszi, s a harmadikra leül. A mi különben eléggé kényelmetlen elhelyezkedés volt az ebédelökre nézve, minthogy alig voltak féllábnyira a pipázótól, s nehány pillanat alatt valóságos füstfellegbe voltak burkolva. A füst és gőz nemsokára ellepi az egész szobát, áthatja az étkeket, összevegyül a bor szagával, Luczia torkába száll, s a szegény orvost majd megfojtja. Háziúr és asszony, vendég és inas, mind köhög ; de a nábob siket mindezekre, s minél nagyobb a köhögés, annál nagyobb füstkarikát fú az evők szája elé. A szegény Luczia nem állhatja tovább a gőzfürdőt, a melybe nagybácsija meríti, még csemege előtt fölkel az asztaltól; a többiek fuldokolva siettetik az ebéd végét, és sietnek a salonba, *
