Eger - hetilap, 1866

1866-05-31 / 22. szám

188 tói oly területet el nem foglal, mely Velencze kiterjedésének megfelel. A szóban forgó szerződés megköttetett ugyan, mindaz- által ennek csak esetleges érvénye van, s azon napon lép erőre, melyen egy más szerződő-hatalom és Ausztria közt a hábo­rú kitör. Francziaország. A párisi „Presse“ arról értesül Corfuból, hogy Angolország az Adriai tengeren végbemenő hajóhadmoz­galmakat nem tekinti egészen közönyös szemmel. Két korvett, a „Cossac“ és „Entreprise“ parancsot kapott Corfuba indulni, hogy onnan egyesülve a figyelő hajóraj egyéb hajóival, a dalmát és albaniai partok felett őrködjék. A „France“ valószínűnek tartja a congrcssust, de nem látja be, miként lehetne a három egymással szemben álló hatalmasság érdekeit egymás közt kiegyeztetni. Ily körülmények közt acon- gressusnak nem lesz egyéb eredménye, mint hogy a béke fenfartá- sának lehetetlenségét constatirozandja. A „Times“ párisi levelezője jelenti, hogy Metternich her- czeg Napoleon császárral tartott szóváltás alkalmával ezeket monda: A Dunafejedelemségek kárpótlásul nem alkalmasak, mert Ausztriának a „nemzetiségek“ miatt különben is elég zava­ra van; adassék vissza neki az árulás által elvett Szilézia és Holstein maradjon Poroszországnak (?); Velencze a háború után mint ajándék adatnék át a francziák császárának, hogy azzal tetszés szerint rendelkezzék. Ellenben Olaszországnak Ausztria soha sem adandja oda Velenczét. Párisban azon hir szárnyal, hogy Francziaország 800 millió frauknyi kölcsönt készül kötni a hadsereg felszerelésére. Oroszország. Varsóból bitelesenjelentik, hogy Oroszország egy figyelő hadsereget von össze Lengyelországban, s hogy Sán­dor czár hosszasb ideig fog Varsóban tartózkodni. A Dunafeje­delemségek felőli déli határon Oroszországban jelenleg 120,000 ember áll, mely haderő a jövő hónapban még 40,000 fővel sza- porittatik. A testőrezredek, melyeknek Lengyelországból dél felé kellett volna elindulniok, ellenparancsot kaptak és Lengyelor­szágban maradnak. hol a whist-asztal kártyákkal készen áll. Leülnek. Egy ideig min­den jól megy, amint az orvos, lehet tudatlanság, lehet szórako­zottságból,hibát követett el,a mire kitört a vihar. Ugyanis „atout “t mondott, midőn hallgatnia kellett volna. Erre az én nábobom, azt hívén, hindukkal van dolga, föláll, földönti székét, az orvos arczába dobja kártyáit, melyek mint röppentyű repülnek minden irányban :mig reszkető ajkairól a durva szitkok egész áradata özön- lik elé. Preston szép terme még sohasem volt tanúja ily jelenetnek. Az orvos finomabb emberekhez lévén szokva, a nábob dü­hét hasonló diihvel akará visszatorolni: de Luczia és férje köz- beveték magukat, felhozzák nagybátyjuk korát, betegségeit s jó szivét. Az orvos végre megnyugszik, sőt másnapra elfogadja a meghívást. Egy nábob, kedves olvasóim, igen nehezen elégíthető ki. így történt, hogy a mi nábobunk is mindenben gáncsoskodott. Majd az ágy volt magas, majd a szék alacsony, majd a támlány szűk: segítettek ezen is. Majd a lépcsözet volt terhes; berendezték szá­mára a földszinti társalgótermet. Majd az ablak volt igen magas ; lejebb csinálták, majd a díván volt igen rövid; a kárpitosok hoz­záláttak. Luczia mindenre felügyelt, figyelme mindenre kiterjedt, mindent feledett, csak kedves nagybácsiját nem, s nem panasz­kodott semmiért. A nábob cselédei naponként összekoczódtak a házi cselédekkel; Luczia kibékité őket, ö volt a békebiró, s vall­juk meg, többször adott igazat a nábob cselédeinek: annyira szükségesnek hitte, tekintettel lenni egy milliomos nagybácsi iránt, ki leereszkedett hozzájuk, s házukba bút, rendetlenséget és pusz­títást vinni — méltóztatott. A „Journal de Saint-Petersburg“ dementirozza, hogy az orosz czár Ausztriának Velencze átengedését tanácsolta volna, és támogatást Ígért Poroszország ellen. Oroszország törekvései a megnyugtatásra és kibókitésre czéloznak. Helytelen, ha Orosz országnak más magatartást tulajdonítanak, mint melyet a töké­letes részrehajlatlanság követel. Törökország. Konstantinápolyból huszonöt nagyobb és ki­sebb hadihajóval álló hajóhad fölszerelését jelentik, melynek ve­zérletét Ibrahim basa veendi át, s mely először is Candia szi­get kikötőibe indul. A kormány ott átalános felkeléstől tart. Az „A. Ztg.“-nak Írják erre vonatkozólag : „ A Bulgaria Leonidas vezérlete alatt Thessaliában váratlanul feltűnt forradalmi önkén­tescsapat és néhány görög ügynök egyidejüleges megjelenése Konstantinápolyban, Smyrnában s más török városokban, hol a lakosság túlnyomó részét görögök képezik, valóban aggodalmat ébresztő jelenségek. Ez az úgynevezett „nagy görög“ párt, mely minden áron hatalmába törekszik ejteni az ős Byzanzot, és egy Nagy-Oörögország megalapításáról álmodozik.“ Bulgaria el­fogatott. Duna fejedelemségek. Bukaresti hírek a törökök benyo­mulását a Dunafejedelemségekbe közelállónak mondják. Hohen- zoltern herczeg már megérkezett, és a fejedelmi trón elfoglalása alkalmából kiáltványt bocsátott ki a néphez. Mint Bukarestből máj. 24-ről jelentik, következő uj minisz­térium alakíttatott: Lascar Catargiu elnök és belügyminiszter; Sturdza Demeter közmunka-; Ghika tábornok hadügyi; Mavroze- ni külügyi; Rosetti cultus-; Cantacuzeno igazságügyi és Bratiano pénzügyi. A helybeli takarékpénztári közgyűlés, Mely az elnökség és 40 választmányi tag újraválasztása végett kitüzetett, f. hó 27-én délelőtt megtartatván, mindenek i előtt átvizsgáltattak a felhatalmazások, melyek a választásnál | magukat mások által képviseltettektöl kiadattak, s melyeknek, ^ valamint a közgyülésreszemélyesen egybegyűlteknek nagy száma Ami előkelő, vagy kurta-uraság a szomszédságban találko­zott, mind egy szálig hivatalosak voltak a Preston-családhoz. Mert a nábobnak játszótársra volt szüksége. A ki pedig egyszer kiál­lotta a nagybácsi dühös szeszélyeit, az nem kívánkozott másod­szor is hasonló szerencsében részesülni. A kártyaasztal valódi harczmező volt: csakúgy hullt a gorombaságok, sértések bombá­ja; igy történt, hogy a fiatal házaspár egész éjeken át nem tudott alunni, hanem fejét vakarva, kérdé: honnan kerítsenek újabb ál­dozatot holnapra a nagybácsi dühösségének, mint a mesebeli sárkánynak, ki minden reggelire egy gyermeket kívánt. Nehány nap alatt a környék valamennyi előkelő s wbistezö tagja csata­képtelenné lett: már nem tudták, kit áldozzanak föl a sárkánynál is sárkányabb nagybácsinak. E borzadalmas nagybácsi eszerint valódi forradalmat okozott az egykori barátságos lakban. Minden összevissza ment: a gyermekek, kiket ezelőtt Luczia maga ápol- gatott, nehogy sírásukkal a nagybácsi fülét megsértsék, a dajka szobájában tartattak; az egykori vidám reggelizés, ebéd, halá­szat, vadászat, olvasás, zene, melyek azelőtt elragadták Prestont, minden eltűnt. Szóval, ha a nábob kígyója elrémité a házaspárt, akkor annak zsarnoki különczködése minden perczet folytonos kin és rettegő bizonytalanságban hagyott eltelni. De megvigasz­talódtak. A nagybácsi majd megvigasztalandja végrendeletével a két — mártyrt. (Vége követk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom