Eger - hetilap, 1866

1866-05-17 / 20. szám

173

Kacsaközi levél.

Eger, május 13-án.

T. szerkesztő ur! Kutya van a kertben! A lapja múlt számában megjelent kákumbákumommal csizmadiát fogtam, az egész világot magam ellen zúdítottam. Haragusznak a hölgyek, hogy érdekökben kardot azaz hogy tollat rántottam, s egyetlen drága életemet koczkára téve, megküzdöttem, darázsfészekbe nyúltam értök ; (elég roszkor jött e harag, mert épen házasodni készülök, majd még nem találok feleséget kapni, az lesz belőle); appre- hendálnak a jogászok, hogy a tánezban tanusitott buzgalmukat megdicsértem ; zúgolódnak az egri czigányok, hogy aszódi testvéreik iránt mutatott vendégszeretetöket elismerőleg kiemelni nem terheltettem ; duzzog még az a jó Inczédy bácsi is, hogy a nevét kitettem az újságba, holott még meg sem halt. Már most csak azt várom, mikor fognak az általam szintén súlyosan megsértett vásári bódék méltó haragjukban fölkerekedni, s egy szép reggel, a tarisznyát nyakukba vágva, világgá menni. Tartok tőle, hogy ebből a sok apprehensióból nagy patália lesz, sőt átalános európai conflagratióvá nőheti ki magát, hacsak a diplomatának nem sikerül, a fenyegető veszélyt még idején elhárítani. Egészen kétségbe vagyok esve situatiom fölött; se étvágyam nincs — podluvká- ra, se aludni nem tudok — mikor ébren vagyok, még a dolog sem akar menni — a párizsi világkiállításra. Egyszer már csak egy paraszthajszál híja volt, hogy bújomban bele nem ugrottam a vízbe — mert valóban nagyon melegem volt. A dolgok ilyetén j állásában nem marad egyéb hátra, mint hogy ezúttal a legártatlanabb dolgokról Írjak.

írok tehát legelőször is a hernyókról. Ezek az utálatos férgek annyira elszaporodtak, hogy nem átallották sok helyen a fáknak még utolsó levelét is annectálni. Valóban sörtésség, a mit ezek a falánk teremtések véghezvittek, mintha csak ama bizonyos miniszter telhetetlenségének egyenes örökösei volnának. Ha az országgyűlés annyira el nem volna foglalva, indítványoznám, hogy oly törvényt is hozzon, melynek értelmében ezentúl csak az irodalom mezején nőtt zöldségeket szabad fölemészteniük. *) (Ké- ,, rém a nagyon tisztelt hernyókat, ne méltóztassanak eme kifaka- dásaimért megneheztelni, sértegetni nem volt szándékomban.)

Szőlőink, vetéseink, ültetményeink szörnyű szenvedő állapotban vannak. Láttam búzát, mely már oly sárga és száraz, hogy . akár aratni lehetne, persze fej nélkül. És ki az oka ennek ? A fel- ! hők, igen a felhők! Én nem tudom, hogy mit akarnak azok az j ingyen élő légi csavargók, mire vélik a napot, hogy már hetek i óta nem akarják a földet megáztatni ? Gyakran ellátogatnak hoz- [ zánk, kóvályognak fölöttünk, mint sötét varjuk, épen csak hogy nem j kárognak; de az egész nem egyéb üres demonstratiónál, minek csak annyi a haszna, mint a kecskeméti malomnak. (Oh magasságbeli szép felhők, szíveskedjetek ezen megrovásomért megharagudni, s mérgetekben addig sirni, mig a sziklasziveket is meg nem lágyítjátok; különben úgy összeszidlak benneteket, hogy tudom, beéritek vele!)

Pár nap óta csakúgy hemzsegnek a bakák városunkban, mint a hangyák ; ennyi katonát egy kupaczban sok év óta nem j lehetett itt látni, mintha csak Dobó régi jó vitézei keltek volna ki sírjaikból. Nem egy furcsaságot lehetne róluk elbeszélni, de elég egy sütetből egy lepény, tehát ezúttal csak egyet beszélek el. Dr. F . . . barátomhoz, szintúgy, mint máshova, két bakát szállásoltak be — diszörségül. Ebédkor F. kimegy a vitézekhez, nekik jó „ápitust“ kívánni, s látja, hogy nem ketten, hanem hárman kanalaznak a tálból. Megszólítja a bakancsos zuschlagot. „Hát földi, maga hol veszi itt magát?“ — „Hát kérem alássan, már csak ide jöttem, mert hát a fényé tudja, merre van a kovár- téroin; ezeket itt régóta ismerem, majd elleszek én is közöttük.“ A jövevény baka alkalmasint azt gondolta magában, hogy doktornál ha máskép nem, orvosságon is kitelel egy-két napig. Dr. F. pedig az ő classicus flegmájával körülbelöl igy okoskodott: ha lehet azt énekelni: „De szép két lány ez a három!“ miért ne lehetne az a két baka is három ?

Ma reggel 4 órakor három mozsárdurranás riasztott föl álmomból. Nagyon megijedtem, azt hittem, hogy az a csúnya Garibaldi ez éjjel kikötött városunkban valahol a melegvízen, és most a várat bombáztatja. Már kezembe ragadtam az eser . . . azaz hogy puskámat, hogy csatarendben kivonuljak az ellenség ellen,

*) Akkor a kacsaközi levelek aligha pórul nem járnának. **) S z e r k. **) Kérem, kérem, szerénységem nem engedi, hogy ily vakmerő reményeket tápláljak. kacsaközi.

midőn eszembe jutott, hogy hiszen ma van a legényegylet majálisa, ezt jelenti az ágyúzás. De más is megjárta az ágyúzással. Egy úriember kiugrott az ágyból nagy örömmel, s alvó feleségét ily igékkel riasztotta föl: „Hallod asszony! a császár mindent megadott a magyaroknak, már ágyuznak is a tiszteletére. Yivat Soroksár I“

Már látom, hogy csakugyan felfordult a világ fenekestül. Azelőtt csak majálist kellett rendezni, ha esőre volt szükségünk, most pedig akár egy hujjában három hétig majálisozhatunk, a felhők még a fülöket se billentik, nem hogy hagyományos jó szo- szokásukhoz képest nobile officiumukat teljesítenék. A mai majális is eső nélkül, szép rendben folyt le; ettek, ittak, szivaroztak, tánczoltak és énekeltek, no meg^némelyek durrogattak is — egyéb szerencsétlenség hála Istennek nem történt. Kacsaközi,

Tarnaparti fűzfalevelek.

I.

Nekeresd, április utolsó napján. Méltóztassanak ez igénytelen sorok alatt országszerte hires nevemet megtekinteni, s azonnal tisztában lesznek : hogy biz éntőlem sem a rakomazi csodát, sem a bölcseség kövének föltalálását nem várhatják. Azonban szegről végről még is ragadt rám annyi, a mennyivel—egy kis herostratusi merészség mellett — Argus urbácsival szóba állni bátorkodhatom.

Tisztelt Argus ! Voltakép nem is tudom : hogyan tituláljam? Ha az Olympusban Junó as szony által reá bízott rendőri hivatalában maradt volna, akkor csak tudnám: hogy a „szemes, körültekintő“ czim illeti; melylyel annak idejében elég zavart akasztott Jupiter apjok nyakába, mindaddig, mig őkeme a vakitás kiváltságosan-egyetemes titkát föl nem találta. De mivel ön alá- szállott az Olympus tetejéről a Mátra tövéhez, — hihetőleg azért, mert az ambróziánál izesebbn ek találta a gyöngyösi „Magda pi- i tét,“ s Olympus nektárjánál kedvesebbnek az „Oremus" hegy | gyöngy-nedvét — most már mit tudom : „tekintetes“ czimet igé- | nyel-e, vagy a „ttitükintetesM veszi szívesebben ? Azért engedje j meg, hogy csak „urbácsi“-nak nevezzem ; hiszen 28-at a 46-ban | több miut másfélszer találhatni. Hanem azt meg minden himezés- 1 hámozás nélkül egyenesen kimondom: hogy kár volt ám olympu- si gyengeségeit a hasonlókkal különben is túlterhelt földre lehoznia. Például, az Olympusban még csak megjárta, hogy urbácsi, ha kellett, mind a száz szemét be tudta hányni, s látatlanokká tenni Jupiter apjok szeszélyes kalandjait, midőn ő az arany záport megeresztette, vagy Európa kisasszonynak olyan furcsa képben udvarolt: ámde a földön hiába dicsekszik azzal, hogy „ha egy-két szemét kiütik is, a többi megmarad, sőt a sérült is újra kittdül.“ Mit ér ez, ha mégis, száz szeme daczára, oly sokat látatlanná tesz? Vagy talán két kezét kevésnek érzi sok szeméhez, hogy oly ritkán nyúl az orra elé állott darázsfészekhez? Bizonyítsa be az ellenkezőt; fejtse mega következő föladványokat:

Egy tekintélyes városban mikép történhetik az, hogy a hatóságilag elfogadott és szabadalmazott koldusok pléhjegyei- ket illő tiszteletdij mellett másoknak haszonbérbe adják?

Mikép történhetik az, hogy egy községben esett tűzvész után nyolcz-kilencz községből járnak szerteszét kéregetni henye naplopók, s tüzkárvallottakul lopják az irgalom adományát? S nem lehetne-e az ily visszaélést korlátozni szigorú rendszabállyal, miszerint vidéki koldulásra senki se boesáttassék, s ne is fogadtassák el saját községe határozott szegénységi bizonyítványa nélkül ? Mert máskép korhely henyélök emésztik föl az érdemes szegények alamizsnáját.

Ha a tanoda a templom után első szent hely, a kik azt éji orgiák színhelyévé aljasitják, mikép korlátozhatók?

Talán elég is lesz egyszerre ? Ha valamiben nem Ínye szerint szóltam volna: egy gondolat alulirt nevemre, teljesen kimenthet urbácsi előtt.

Befejezésül egy fresco-képpel szolgálok, melyet akár fa- metszvénynyel örökíthet. Van nekünk egy rőfös szakállu érdemes pajtásunk, ki hordárminőségben öt községen uralkodik. Hajdan remete volt, de nősülési vágyai szegre akasztatták vele a kámzsát. Kissé itókás, következőleg néha pityókás is. Ily állapotában, sőt ily állapotának fölebb fokozására irányzott buzgó foglalkozása közben történt, hogy, midőn egy követem alássan nevű helységben áldomásozott, egyfogatú s rákvérü paripája, a szent- iváni-fajta állomásozást megunva, tovább haladt a maga utján. A gazda az üressé depotentirozott palaszk mellől fölkászalódván,