Eger - hetilap, 1866
1866-04-26 / 17. szám
146 aláíratott, és annak leendő fölvitelével az elnök betegeskedése miatt a képviselőház részéről gróf Andrássy Gyula bízatott meg. Közelebb a főrendiház részéről is aláiratik, és a felvitelre a főrendek kétségtelenül elnök ő exját kérendik meg. Továbbá napi renden a képviselőházban igazolási tárgyak voltak, nevezetesen Czeb- rián László igazolási esete. Ez ügyben már pár nap óta élénk mozgalom volta képviselők körében; az ellenpárt, Kubinyi Fe- rencz pártja és hívei, informatioszerti nyomtatványnyal is fölléptek; mire a Czebrián-párt viszonti felvilágosítással szolgált. Az igazo lási vita hosszú és heves volt; némelyek már nem is párt , hanem vallási kérdést akartak belőle csinálni, Kubinyi ügyét a Protestantismus ügyével azonosítván. A zajos vita golyókkali szavazás által ért véget; az igazolás mellett 126, a megsemmisítés mellett 121 szavazat volt, tehát gr. Czebrián 5 szótöbbséggel igazolt képviselőnek nyilváníttatott. Gázvilágitás. I. A múlt század végén a bridgewater-i fogadóba a zivatar két utast hajtott be. Alkonyodott, az eső még jobban szakadt, azért a továbbmenésröl szó sem lehetett. Hogy az est unalmát könnyítsék, mindketten asztalhoz ültek, az egyik gazdag esteli- | vei akarta magát kárpótolni, mig a másik egyszerű étkével az j asztal végére húzódott. Rövid időn szóba eredtek, s miután a vagyonos ur társának is a portóiból bőven töltögetett, megnyíltak sziveik, 8 egymással bizalmasan beszélgettek. A gazdagabb elmondd: hogy ő Redruthba megy Murdoch gépészhez; a szegényebb pedig Birminghamba tartott, hogy ott Boulton gyár- tulajdonossal egy fontos találmány iránt értekezzék. És a két férfiú nem volt más, mint Murdoch s Boulton, kiket a rósz idő ép a középuton hozott össze. Murdoch egy tanult, ügyes gépész volt, ki már 1792-ben fa, kőszén s turfából kifejtett égő lángnemekkel meglepő próbákat tett, sőt hogy találmánya iránt érdekeltséget keltsen, házát is Redrutb-ban ily égő léggel fényesen kivilágította. Ennek akkor nagy hire volt, a hírlapok is sokat beszéltek e csodás világításról, de módja nem volt ezt nagyban kivinni, s a gyakorlati életre jövedelmezőleg alkalmazni. Boulton ellenben egy nagy aczélgyár tulajdonosa volt Birmingbamban, művelt, vállalkozó szellemű, erélyes férfiú, kinek találmányai, jeles gyártmányai a külföld előtt is hírre kaptak. E két derék ember egymásról hírből s hírlapok utján értesült, s egy czélból, egy szándékkal indultak egymást fölkeresni. Ezen estére, mint kiindulási pontra vihető vissza Európában a gyakorlati gázvilágitás története. Birmingbamban nem sokára csövek huzattak, gáztartók, görebek, égetők (brenner) készíttettek, és 1798 ban az egész gyárintézet gázfényben ragyogott, melynek megbámulására közel s messze vidékekről számosán utaztak. Murdoch neve s találmánya hírre kapott, a kir. tudományos akadémia által a Rumford éremmel tüntettetett ki; de az eszme, a találmány az előítéletek, s az érdekek s gyanúsításokon nem birt áttörni, csak egyes, nagyobb gyárakba fogadtatott be, nagyobb városok kivilágítására költséges és veszélyesnek tartatott, és M. mindvégig szegény gépész maradt. Az ügyet W i n s or emelte tovább. 0 hírlapok által kürtőié : hogy e találmány által a dicsőség Angliáé leend, a világot megvilágítani, és e jóslat teljesült. Fáradhatlan erélye kivívta, hogy London nehány utczáin 1812-ben a gázvilágitás megkezdetett. A kísérlet, fényesen sikerült, de mint vállalat, nem jövedelmezett. Végre III. Györgytől kizáró jogot nyervén, az uj világítási rendszer oly óriás fejlésnek indult, hogy 1847-ben Angliában már 96 város volt gázzal világítva. A Bourbonok visszatértével Winsor is megjelent Párisban, de a forrongó város vele szóba sem állott, a tudományos akadeÁ 11 C Z Vájjon hát lesz-e háború? A merre jársz, a merre mégy, E kérdést zsongja minden légy, Ezt csiripeli a veréb ; S hova csak az ember belép, Azzal faggatják legelébb : Vájjon hát lesz-e háború? De ki lova fia tudná azt ? Ki adhatna bizonyos választ? Én? nem; ez ellen protestálok ; Ki hát? talán a journalisták? A háborút nem rájok bízták, Már ez egyszer azért jótállók. Ha kezembe újságot veszek, Okosabb én abból nem leszek, Mert valamennyi mást és mást papol, Tudós képpel, mint egy fülesbagoly. Egyik akár megesküszik rá, (Szeme csakúgy szórja a szikrát): ,A háború kikerülhetlen, Nem tágít ő semmi esetben, Tudn’illik a miniszter Bismark.‘ „Nem oda Bu . . . azaz hogy Késmárk! Nem lesz biz abból háború, — A lapra elég szomorú! — Az a burkus csupán ijesztget, És ha szaladsz, még meg is kerget; De ha megállsz, szemébe nézve, 0 retirál, vissza se nézve.“ így biztatja magát a másik, S unalmában csúnyául ásít. Sőt a mi több, másnap e z fúja A harczkürtöt, a hogy csak tudja, Amaz pedig, mint illik, szépen Olajágat tart a kezében. Mi hát ez, ha nem bolonditás? Bizony nagyon is Bolond Miskás Ez a sok istenadta mismás. Okosodjék ki ebből, a ki bir: Melyik a vaj, melyik szalonnazsir? Mi a való, mi pusztán kósza hir ? Lesz-e, uem lesz-e háború? Ez *) a lap is csak himez-hámoz, Maga se tudja tán, hogy mit hisz, Olyan, mint az „ibis redibis . . .“ Találd ki hát belőle már most, Hacsak nem hívsz segédül táltost: Lesz-e, nem lesz-e háború? Minek járatok hát újságot, Hogyha nem mond biztos újságot? Lehullt szememről már a hályog, Én többé nem praenumerálok ; (Igaz, hogy ezt eddig se tettem, És azt hiszem, jól cselekedtem). Ha arra sem tud egyenesen Megfelelni becsületesen : Lesz-e, nem lesz-e háború ? Olyan újság énnekem nem kő, Üssön bele a lapos menkö! Kacsaközi. *) Csak nem lapunkat érti ön ? Szork.
