Eger - hetilap, 1866

1866-04-26 / 17. szám

147

mia is a város ezen aláaknázása s légbe repitbetési veszély ellen nyilatkozott, mindemellett a Palais Royal és Odeon gázvilá- gitást nyert. Csak 1840-ben lön Paris szebb része egy angol társulat által ekkép megvilágítva, mig jelenleg a köz lámpák számárnál- 30,000 felé közelit, ide nem értve a magánosok által használt lángokat. — 1826. szept. 19 én már Berlin utczáin is gázlángok ragyogtak, meggyujtva itt is az angolok által. Ekkor egy láng ára egész évre 30 ftra ment, de még igy is olcsóbb volt az olajnál. 21 év után, midőn a szerződés letelt, 1000 köbláb gáz ára 2 ft. 50 krra esett. Szintén ez évben tétetett első kísérlet Bécs- ben is a gázvilágitássa), mely kezdetben nem jól sikerült, s csak később lön nagyban az egész székvárosra alkalmazva. 1838-ban Lipcse és Drezdában is az olajlámpák eltűntek, s mint illik, helyeiket a gáz foglalta el. Azt tudjuk, hogy hazánk fővárosának fele, Pest 1857-ben nyert, de igen gyenge gázlángokat, melyek évről évre tisztulván, már kellőleg világítanak, Buda pedig tán ép ez évben nyerendi a gázlámpákat, és és... ha Isten segit, s igyekezeteink czélt érnek, 1868-ban, lehet előbb, Egernek utczáin is léglángok fognak világítani! T r o p s c h Nándor mérnök ur, múlt napokban Egerben megjelent, s vele, mint az angol Key wort H. J. czég teljhatalmazottjával, városunk gázvilágitási szerződést kötött. Dicsérettel említjük fel, hogy az újítás, noha némi teherrel jár, nem talált itt, mint másutt, előítéletekre s vonakodásra; műveltebb polgáraink lelkesen karolták fel az ügyet, adatokat gyűjtöttek, komolyan és lelkiismeretesen vették létező körülményeinket, s azokat az uj nyeremény fölté- teivel kiegyenlíteni törekedtek. A szerződés főbb pontjait jövő számunk fogja ismertetni.

Lássuk még röviden: mivé fejlett néhány évtized alatt az eszme, mely kezdetben kigunyoltatott; s miként telt be Winsor jóslata, hogy Anglia a világnak világosságot adand.

1859-ben Londonban 18 gáztársulat volt, 30 millió frt tökével, mely 4’/* millió forintot jövedelmezett. A hasznos üzletet az angol a külföldre is kiterjesztő, s a mondott évben a brit társulatok a szárazföldön már 776 gázgyárt bírtak, melyekbe 105 mii.

; o. frt. van fektetve. Ezen intézetek évenkint 9000 millió köbláb ! gázt termelnek, melyhez 20 millió mázsa kőszén kivántatik. Ha j e gázmennyiség által táplált lángokat olajjal akarnák táplálni, : az mintegy 135 mii. frtba kerülne; ha pedig a fényerőt, mit e gázlángok kifejtenek, olajlánggal akarnék pótolni, helyettesíteni, a kiadás a 450 mil. frtot valószínűleg haladná; mig most az egész gázmennyiség csak 15 millió frtba jő, mi az olajkiadásnak közel '/so-adát teszi.

Az előny és haszon, mit a gázvilág mind az adónak, mind a vevőnek nyújt, oly szembetűnő, hogy annak gyors s óriás terjedésén nem csodálkozhatni. És az angolok mindenütt ott vannak, Német s Francziaország főbb városait ök világítják, Bécs, Berlin, Köln, Marseille, Bordeaux, Lyon, Brüssel Amsterdam sat. a gázt tőlük veszi; az egyiptomi sötétséget ök oszlatták el, gázzal világítván jelenleg már Alexandriát és Kairót. A tér még nincs egészen elfoglalva, más országokban is újabb időben alakultak gáztársulatok, melyek az angollal versenyezve, a világosságot olcsóbbá teszik, de Winsor jóslata már eddig is teljesült.

Az osztrák-porosz viszály.

A mérleg nyelve a háború s béke hírei súlyaira nézve folyvást inog, nem bir nyugvásba jöni. A frankfurti gyűlés két főtárgya : a porosz reformjavaslat és az egyidejű lefegyverzés, úgy látszik, szerencsés kezdetet vön. A porosz javaslat külön bizottmányhoz utasittatott, mely 9 tagból álland ; Ausztria is emellett nyilatkozott. Az egyidejű lefegyverzést pedig a két*német hataiorü között mondják elintézettnek, de csak mondják, mert azok, kik a diplomatiai színfalak mögé is látnak, azt állítják: hogy az egyidejű lefegyverzésre Poroszország részéről kielégítő válasz még nem érkezett. Sőt a „Times“-nek távirják Bécsböl, hogy Ausztria azon esetre, ha kielégítő választ nem nyerend, azonnal visszahívja Berlinből Károlyi grófot, és a maga hadait Holsteinből kirendeli.

A háború veszélye eszerint nöttön nő, s a tények is ide mutatnak. Az olaszországi tudósítások is bátran szólanak

Egy porosz katonatiszt 1814-ben.

(Vége.)

IV.

Fiilöp elaludt a szalmacsomón, mely ágyul szolgált neki. Sokáig egy álommal tépelödött, melyet kevésbbé hitt, t. i. hogy ő még csillogó porosz tiszt, és hogy a hadjárat után Berlinben találta magát, hol reá várakozók szeretetreméltó jegyese Vilhel- mine, és csevegtek egymással az egybekelésükre kitűzött napról. Most egyszerre trombitaharsogást, lovak ügetését s kardok csörgését, melyek az aczél-kengyelvashoz surlódtak, kezde hallani.

Fiilöp fölnyitá szemeit; hitte, hogy még álmodik, de csakhamar meggyőződött arról, hogy a zaj valódi. Hallotta a lovasokat németül egymásközt beszélgetni, leszállván lovaikról; csöndesen fölkelt fekhelyéről, és a torony félig betört kapuján rá ismert a poroszokra, kik újra megszállták az ős kastélynak udvarát; neki nem volt kardja, eltörte azt az erdőben.

Pár perez múlva a szúőrlött kapu kinyittatott, és Fiilöp Blücher s táborkara előtt találta magát, kik a téli éj zordonsága ellen e toronyban kerestek menedéket.

Szerencséjére Fülöpnek, parasztnak gondolták őt öltözetéről.

— Hordd el magad, goromba paraszt! szólitá meg egy tiszt francziáúl, és engedd át e helyet nekünk.

Az álpór nem kérdezősködött bővebben, hogy miért? hanem rögtön elsompolygott, midőn szerencsétlenségére egykori hadosztálya egy legényétől fölismertetett.

— Der Teufel! elkiáltá magát a katona, vigyen el az ördög, ha ez nem a régi parancsnokunk.

— Igen, igen ö az, szólt a másik, és épen itt e helyen hagyott el minket egy napon.

Az ifjú tiszt átalános zaj között elfogatott, s a toronyba a ! tábornagy elé vezettetett. Az öreg Blücher, nagy orra,- széles s j lapos homloka,- fehér hajfürtjei,- élénk szemei,- kemény s bátor S magatartással a szalmakötegen ült. Mindjárt megismerő Fülöpöt, i s keményen összeránczolta szemöldeit. Megparaucsolá a katonák- j nak, hogy adják be ellene vádjukat; aztán a fogolyhoz fordulván, kérdé:

I *

— Igaz-e az ?

— Igen tábornagy, felele az ifjú határozott hangnyomattal;

1 ön tudja, hogy én született franczia vagyok; itt találtam fel az

én s családomnak bölcsőjét; ön érteni fogja, hogy én tovább nem harczolhattam hazám ellen

__

— Én nem vagyok érzelgö, szólt hevesen az öreg Blücher, megszakasztván öt beszédében. Mindaz, amit ez ügyben látok, nem más, mint hogy te porosz tiszt voltál, hogy elhagytad csapaI tódat, szökevény lettél: s igy a szökevények büntetését érdem- ; led. Vezessétek el öt, öt perczet még engedek neki, hogy elkészítse magát a halálra, s aztán agyonlövettessék!

Fülöp meghajlott e borzasztó Ítélet, előtt, a nélkül, hogy j csak elhalványult volna.

— Tábornagy ur! szólt most egy őrnagy, a porosz futárnál, ki ma reggel érkezők meg, egy levél van e szerencsétlen számára.

j Átkell-e neki adni?

— Adja ide.

Blücher széttépte a borítékot.

*

i