Eger - hetilap, 1866

1866-01-11 / 2. szám

12

kegyelmes főpásztorunk, egri érsek ö nagyméltósága örök időkre áldásossá tévé itt emlékezetét, midőn atyai kiváló figyelmét ezen igen megnépestilt pusztán a népnevelésre fordítván, tért nyitott s alkalmat nyújtott számtalan most és jövendőben ott lakó szülőknek — gyermekeiket a mai kor kivánatainak megfele- lőleg neveltethetni, mit eddig — néptanoda hiányában — a legjobb szándék s akarat mellett is nélkülözni fájdalmas szívvel kényszerültek.

Megszoktuk már kegyelmes főpásztorunk áldásos kezét működni látni, hol azt a haza és egyház java, különösen híveinek lelki szükségei kívánják, azért P. Tenknek hozott nagylelkű áldozatát csak hozzáteszszük azon számtalan jótékony áldozatok sorához, melyek nagy nevét az egész magyar hazában dicsőítik.

Miként már e lapok múlt évi hasábjain közölve volt, nemcsak hogy 1300 forinton egy négy holdas belső telket szerzett a kitűzött szent czél elérésére, — nemcsak hogy ismét 1300 forinton alakíttató által a rajta fekvő házat tanodává és tanitólakká, hanem alapitványképen a p.-tenki tanítók fizetésére !2190 forintot is tett le, — s ezáltal lehetővé tette, hogy a folyó év kezdetétől a tanítás is megkezdessék.

Az iskola fölszentelését, a kegyelmes főpásztorunk által legújabban helybenhagyott szertartás szerint, fötisztelendö Harsán y i József kerületi alesperes ur végezte, a szívből jött kenetdús beszéd szívhez szólt, s behatott a lélekbe, midőn a néphez alkalmazott hatásos szavaival magyarázó a p. tenki híveknek a tanítás jótékonyságait, élet-hasznát, örök üdvességrei befolyását, s midőn lelkesité a szüléket azon felelősséggel járó kötelmekre, melyek szerint gyermekeiket az egyháznak hű fiaivá, a hazának buzgó polgárivá nevelni tartoznak, mit csak az iskola — a tanítás által, — de csak ha szülei jó példával párosul az — lehet esz közölni.

tetszös eszme által, alkotásaival a történetadatokon messze túlmegy, gyakran a combinatiók bizonytalan terére jutva, ha rendesen a valószínűség határai közt tartja is jó tapintata. De jól mondja maga egy helyt, „hogy a történeti valóságban a puszta indokolás többnyire tévedésekre vezet, melyek egy kis meggondolás után kiviláglanak.“ Adjuk hozzá, hogy nem csak a puszta indokolás, de a nem alapos indokolás is erre vezethet. Mert ily egyéni nézetek és felfogások, legyenek azok bármily felíilágosul- tak és szelleradúsak, végre is a korhoz s az egyéniségekhez képest mindig máskép módosulnak ; más szempontból és más szemszögből nézve a tények más világítást nyernek. Felismerhetők azonban a szerzőnek müve ezen részleteiben is szerencsés combi- naló tehetsége, lélektani mélysége és azon szépirodalmi tanulmányai, melyekkel foglalkozott, mielőtt a történelem terére átjött; a mint hogy, hajói említjük, a Magyar Akadémiában is a szépirodalmi osztály tagja volt, mielőtt a történelmibe átlépett. Történelmi irodalmunkra nézve mindenesetre ez csak nyereségnek mondható, mire azért történetnyomozói aggályaink daczára is inkább figyelmeztetni kívántunk, mint sem hogy azt szemre- liánynók.

Nem mindennapi tulajdon szintén irodalmunkban szerzőnk politikai és vallási elfogulatlansága és higgadtsága, mit nagyob- bára tanúsít. Itt csak azon nevezetes helyére akarunk utalni, hol a magyar katholikus főpapságnak hazafiúi politikai irányát jellemzi. (93 lap,) Ámbár az indokolást épen itt is egyrészt elhibázott- nak tartjuk, egészen más indokokból és magasabb szempontból vélvén magyarázandónak főpapságunk méltányolt hazafiúi magatartását; míg másrészt észreveszszük, hogy a szerző nem volt képes a szerzetesek és római curia irányábani elfogultságát levetkezni ; és pedig épen akkor sem, midőn az utóbbi szóban lévő politikájának eredményét, annak főeszközénél Brebiri Pálnál annyiÖrömkönyüket láttunk rezegni a magasztos szertartás által meghatott pusztai hivek szemeiben, s még jobban fokozódott lelki örömük, midőn az első litániát elénekelhették a már megáldott s fölszentelt iskola-teremben, melynek végeztével egyetemesen és köuyes szemekkel fejezték ki lelkipásztoruk előtt ke- gyeletes hálájok szívből fakadt érzelmeit, égi áldást kérve a jól- tevö főpásztorra, ki őket ily lelki örömben részesíteni, s egy állandó néptanodával megajándékozni kegyeskedett.

A nagyszámú gyülekezet meghatva szemlélte az új tanító beiktatását, s lelki élvezettel hallgatta a Lővenbach Miklós erdőtelki kántor-tanitó által fáradhatlan szorgalommal betanított dalárdát, mely 15 tagból állva, a szertartás négy-hangú éneke it a legnagyobb szabatossággal éncklé, s áldást mondva a jól- tevő főpásztorra, áldást és sikert óhajtva a zsenge intézetre, távozott haza az esteli órákban, — mit hogy hallgasson meg az ég, nekünk is legszentebb óhajtásunk. — V.

Politikai hírek s események.

Angolorszúg. Az angol kormány tetemes hadseregleszál- litásra határozta el magát. A terv szerint minden sorzászlóaljból két század, tehát összesen 850 tiszt, 16,000 altiszt és közlegény bocsáttatnék el. Az alsóbb rangú tisztek nem helyeztetnek fél zsoldra, hanem szolgálatban maradnak, mig kihalnak, vagy más megváltások által keletkezett megiirülések által absorbeáltatnak. A belföldi hadsereg ereje e rendszabály által nem érintetik, mivel Neuseeland, India és Chinából tiz zászlóalj tér vissza Angolországba.

Francziaország. Napoleon császár a diplomatiai testületnek újévi fogadtatása alkalmával a népeknek s uralkodóknak egymáshoz való közeledését hangsulyoztatá. „Ha a múltra visz- szatekintüuk, — úgymond a császár — igen boldogok vagyunk

ra méltányolja. De ezt sem rójuk fel nagy vétségül szerzőnknek, ki Köicseynk emelkedett nézetéhez hasonlón, nem katholikus létére is többször elismerte, hogy „a katholicismus volt, úgymond, egyik föemeltyüje nemzetünk fenmaradásának, haladásának, és hazánk egykori nagyságának,“ mint a „Pesti Napló“ egyik czikkében is nyilatkozott. Ily emelkedett felfogást tanúsít részben ott is, hol Zrínyi vallásosságát jellemzi.

Inkább szemrehánynók még szerzőnknek, hogy kiadatlan kútfőit munkájához nem mellékelte, s a kiadottakat pontosan nem idézte. Szabadkozása, hogy az által a vastag kötet még vastagabb lett volna, a kiadón kívül senkit ki nem elégít; vigasztalódása, hogy a nagy közönség ezeket úgy sem olvasná, a szakembereket nem vigasztalhatja. Azokra nézve, kik a szerző becses tanulmányait más irányban használni akarják, egész apparátusa elveszett, mert ismét nagy fáradsággal kell újból fölkeresniük. — Volna még idézett kútfőinek kritikájára, nevezetesen Bu din ár a nézve is, egy és más megjegyzésünk ; de az itt, mint szorosabb kútfővizsgálati szaktárgy, lapunk közönségére nézve volna ismét felesleges s unalmas. Annál inkább, mert rövidnek kívánt és rövidre szánt ismertetésünk ritka szép tárgyától szinte elragadtatva, már is a határt túlhaladta. De irodalmunkbani ily ritka jelenségről, minő e kis remekmű, s ily fényes tehetségről, amilyen Salamon, illik becséhez méltón szólanunk:

Haud decet talem virum inornatum sileri! mondanók Ciceróval.

Majd jövőre, ha ócsárlanunk keilend, ezt rövidebben végezhetjük.

Ehhez azonban, mint a mese végén szokás, még némi tanulságot is adnánk.

Első mindenesetre az volna, hogy nem egykönnyen szerezI