Eger - hetilap, 1866
1866-01-11 / 2. szám
13 azt látni, hogy a népek s uralkodók mint közelednek egymáshoz a haladás s civilisatio közös érdekében.“ Annyi tény, hogy Napoleon császár időszerűnek találta a béke kívánalmait, a kölcsönös kiegyezkedést kiemelni, s az emberiségnek a vallás mellett legdrágább javait, a haladást, a polgárosodást a béke illustratiójá- ban bemutatni. Szavai, bármily átaláuosságban voltak is mondva, megelégedéssel fogadtattak. A lapok sokat Írnak most Ausztriának Francziaországhoz újabban történt közeledéséről. E kétségki vili fontos eseményhez a legtágasabb combinatiók csatlakoznak. Úgy hiszik, hogy Poroszországé politika ellensúlyozására közeledni fog Oroszország- és Északamerikához. Egyúttal felteszik, hogy a keleti kérdés is napirendre kerül. Időközben a franczia udvar minden módon i- gyekszik Ausztriát az olasz királysággal kibékíteni. Velencze e czélból szabadelvű statútumot nyerne, és L a m a r in o ra-val az alkudozások egy osztrák-olasz kereskedelmi szerződés iránt is mét megnyittatnának. A hivatalos „Moniteur“ jelenti: A senatus és a törvényhozó- testület e hó 22-re vannak egybehiva. Oroszország. Az orosz kormány ismét oly rendeletet bocsátott ki, mely újabb bizonysága azon hajthatlan szigornak, melylyel a nagy orosz nemzetiségi eszmét a lengyelek rovására foganatosítani törekszik. Az „uj nyugati kormányzóságokban“ (Litvánia és Volhynia egykori lengyel tartományok) lengyel földbirtokot jövőre csak örökség utján szerezhet. E dracoi rendszabály czélja a lengyel elemek letelepedését gátolni, s azokat lassanként teljesen elenyésztetni. Olaszország. A pápa ő Szentsége, mint Rómából jan. 1-ről Párizson át távirják, a franczia tiszteknek Montebello tábornok által kifejezett újévi jó kivánatait fogadván, atyai jó akaratát s köszönetét fejezte ki a Rómában lévő franczia hadsereg iránt, s megjegyzé, hogy e köszönetét különösen kijelenti ez évben, mert talán a legutolsó, melyben e fény között áldja meg őket. „Eltávoztok után — úgymond ö Szentsége — a sz. szék s az egyház ellenségei fognak talán Rómába jönni. 0 Szentsége — a kertben levő Krisztus példáját tartja szeme előtt, imádkozni fog a franczia hadseregért, a császári családért, egész Francziaországért, s az annyi baj által elhalmozott szegény Olaszországért." Florenczben a minisztérium oly sok vajúdás után, végre megalakult, Lamarmora az elnök s klilügy minisztere, Chiaves belügyi, Jacini a nyilvános közmunka, Scialoja a pénzügyi, Defal- co az igazságügyi, Pettinengo a hadügyi, Angioletti a tengerészet- Ugyi s Berti közoktatásügyi miniszter. Legtöbb bajt a pénzügy- miniszteri tárcza okozott. Nem igen akadt oly elszánt férfiú, ki Sella hagyományát el merte volna vállalni, mig végre Scialoja vállalkozott reá. A minisztérium így együtt van, de hogy mennyi időre, az nagyon bizonytalan. Programmja kétségkívül a lefegyverzés s megtakarítás folytatása lesz, miután józanul más nem is lehet, s Lamarmora elnöksége erről elegendöleg kezeskedik. A parlament többségével szemközt tehát más férfiak állanak, de a helyzet ugyanaz maradt. Spanyolországban katonai forradalom ütött ki, melyről eddig csak a következő táviratokat bírjuk : Madrid, jan. 4. Aran- juezben és Ocenaban két ezred folyó hó 3-dikán reggel fellázadt. A parancsnokok s a tisztikar nagyobb része nem vettek részt a mozgalomban. — A hadügyminiszter erős hadosztálylyal azonnal a lázadók üldözésére indult, kiknek élén Prim tábornok áll. A felkelők rendetlenül vonultak vissza, látszólag azért, hogy acuen- zai hegyekbe meneküljenek. A kísérletnek, miután a lakosság nem vesz részt benne, csekély fontosságot tulajdonítanak. Madrid ján. 6. Prim tábornok 600 fölkelövel rendelkezik, i s Taracon felé tart. Avilla 300 emberből álló őrsége szintén félhetnek olvasóink maguknak e könyvnél élvezetesebb, szellemdú- sabb hazai történelmi olvasmányt. Más az, hogy keletkeznék bár körünkben,ki e műnek, Zrínyi szigetvári védelme leírásának példája szerint megírná Egernek Dobó általi védelmét! Ez mégis specificus egri hazafiúi óhajtás volna ugy-e bár ?! Pedig mennyivel könnyebb feladat ez amannál! Szigetvár védelmét nem énekelte meg, mint az egrit, Tinódi lantja; még pedig mily históriai pontossággal énekelte! nem maradt el egy küzdelem, nem egy hadnagynak neve „Historiás Énekében: Eger várnac czoda nagy szerencsés vitatásáról és a Törököktől való megme- nekedéséröl“; habár nem is lehet minden bokorban ezen ritkabecses könyvhöz jutni. Nagyon érdekelne tudnunk, lappang-e csak egy pél dánya is Egerben ? Nyilvános könyvtáraink, tudjuk, hogy nem bírják ezen, Egernek hős eseményére nézve megbecsülhetlen kincset. S végre itt is volna már talán egyszer az ideje Eger hires ostroma alapos s kimerítő megírásának. Báró Eötvösnek a „Politikai Hetilapban“ közlött terve szerint,maholnap,ha akad müpártoló Moe- cenas, a Magyar Akadémia palotája dísztermének egyik falfestményén, a hazai művelődési történetből vett jelenetek közt, ott lenne megörökítve Eger ostroma azon jelenettel, amint Tinódi a lantos énekével lelkesíti az egri hősöket. Mi ugyan művelődési történetünkből, még Egert illetőleg is, tudnánk valami jobbat is, igazabbat is ; mert kérdés, vájjon csakugyan lelkesité-e valaha Tinódi Sebes- tény Deák lantjával az egri hősöket, ki mint maga énekli, akkor Eger jó szerenchéjén vig voltában Vigan iszik szikszai borában. Vígan ivott tehát bort Szikszón Eger megmentésére, s örült^ a mint énekli tovább, hogy be nem csúszott a török Eger várába, nem hogy ott veszhetett volna a költő is, de hogy nem ihatik vala többé egri bort. „És viztől nád terem vala az ö orrában“. De mindegy. Mindenesetre szép és lelkesítő eszme a kép: mint lelkesíti Tinódi Tyrtaeusként hőseinket. De illő, hogy mielőtt a művészet ily monumentális művel megörökítené az eseményt, előbb a történet szövétneke felvilágosítsa méltó leírással. Mert Eger ostroma eddigi leírásai, inkább a naptári hasonló történeti czik- kek, mintsem a történelmi irodalom sorába tartoznak. íme itt most a minta is rá! • De végre kérnők még a szerzőt is, végezné be teljesen megkezdett müvét: az E 1 s ő Zrínyiek történetét az UtólsóZri- n y i e k történetével kiegészítve. Zrínyi Miklós a költőnek, az ép oly genialis iró, mint hadvezér és államférfinak — ki, szerzőnk elismerése szerint is, oly nagy esemény nélkül is, mint Szigetvár hősies védelme volt, oly nagygyá tudott lenni, mint őse, — története megírása, méltó tárgy volna ily fényes tolira! Falusi élet az angoloknál. — Washington Irving után. — Az idegennek, ki az angol nép jellemző-vonásáról helyes fogalommal akar bírni, nem elég csupán Londonra, Anglia fővárosára terjesztenie ki figyelmét, hanem ki kell rándulnia a falvakra; meg keli tekintenie a kastélyokat, a majorokat és kunyhókat ; járni kell a parkokban és kertekben; jelen kell lennie a vásárokon, a menyegzőkön, és más népösszejöveteleknél; érintkeznie kell egy szóval a néppel s leereszkednie annak szokásaihoz, érzelmeihez s kedélyállapotához. Némely országban a fővárosok nyelik el úgyszólván a nemzet gazdag, előkelő népét; s mig az értelmiség és elegantia benépesíti a nagy városokat, addig falvakon csupán parasztság lakik, Angliában ellenben, a főváros nem egyéb, mint a műveltebb osztályok futó légyottja, melyben azok igen keveset szentelnek
