Eger - hetilap, 1865
1865-03-02 / 9. szám
74 emberek kezdenek hajukba kapva felsohajtgatni, hogy nincsen pénzük, az már mégis jelent valamit. — legalább is annyit, hogy a megrémült pénzsárkányok bezárták pézmagtáraikat, s nem akarnak belőle eladni, mivelhogy pénzüknek még jobb árára várnak. Persze hogy az egész komédia hasonlít a naplogyatkozáshoz, melyet csak mi látunk fogyatkozásnak, pedig a napból egy porszem- uyi sem fogy el; és igy lehet, hogy pénz sem volt soha több, mint épen jelenleg, hanem csak rendes folyása valahol fölakadt, s az egész folyó megcsappanván, a kis patakok érzik legjobban, mert azok épenséggel ki is száradnak. Igaz, elfeledém — farsangról volt szó! Először is nézzük, mi a farsang? — A farsang egy különös állat, tartozik a ragadozók osztályába, -— mert hiszen nem ragadozza-e el sokaknak egészségét, némelyeknek szivét, legtöbbeknek pedig pénzét? — hazája az egész föld, leginkább azonban városok és faluk körül tartózkodik, — eledele: jókedv, mulatságok, zene és táuczestélyek, lakodalmak; — azon különös sajátsága van, hogy csak a hideg égaljat szereti, a böjti szelek igen nagy ártalmára vannak, s rendesen megölik. Élete alkonyán, utolsó napjaiban igen vígkedvű . más állatok kimúlása kínos, szomorú... ez kaczagva dűl sírjába.. S ki hinné? alig van halott, a világon, melyet ugv sajnálnának, mint ezt, mely után annyi fohászt boesátanának, mint ezután, s alig van halott, melynek oly pompás requieme volna, mint ennek, a női szivek szentek szentében szokott ez tartatni; sajnálja ennek kimúlását mindenki — bár itt is találkoznak, kik édes örömmel tekintenek a ravatalra, melyre van fektetve barátjuk, -- mert csak annak nevezték mégis, — és ezek az álbarátok, a papák. Es most jerünk temetésre! Ne ijedjenek azonban vissza, itt nem kell valami komolyságot erőtetni, szomorúságot színlelni, a kire a nevetés ráérik, egész bátorsággal kaczaghat, sohse szólja senki is meg érte. Látják kegyetek, ama nagy i-avatal piros lepellel van beterítve, alatta fekszik afarsang, az emberegyetem e nagy halottja __Gyászharangok helyett vig zene, halotti én ek helyett vidám dal szól felette. Vegyünk részt mi is az ünnepélyes temetésben . . . Jerünk oda a ravatalhoz, s tekintsük meg még egyszer kedves halottunkat . . . Ott fekszik pirosán, mint a vér, feje fölött az általa fölemésztett bálok, mulatságok hosszú sora ... ezt viszi magával a sírba, s talán olvasónőinknek egy áldását. Azok, kik szerencsésen elragadtatának általa hazulról, szoritsák meg hálásan a jótevő kezeket, kik pedig nem lehettek részesei e szerencsének, im sirjánál bocsássák meg neki hibáját, mint ő is megbocsátja azok haragját, s vegyék vigaszul eme szavait: „En ugyan elmegyek, de nem sokára jő utánam a szabaditó, a ki megszabadítja kegyeteket az unalom s magány terhétől! “ Menj hát kedves halottunk oda, hol apáid nyugosz- nak ; — áldásunk kisérjen odáig! L—k. Könyöradományok az egri szükölködők részére. Majd minden száma a hazai hírlapoknak, hálásan sorolja elő a m. gazdasszonyok egyesülete jótékony áldozatait. Mindenütt, hol Ínség, hol nyomor, hol szenvedés mutatkozik, mint az isteni gondviselés eszköze működik, kenyeret ad az éhező kezébe, felruházza a meznélküli árvát, írt és vigasztalást nyújt az elhagyott betegnek, hitben és reményben támogatja a csiiggedőket. S nemcsak a főváros számtalan szegényeire terjeszti ki figyelmét, de megemlékezik a vidék szenvedőiről is, s kiárasztja rájuk kiapadhatlan jótékonyságát. A legközelebb lefolyt év nehéz napjaiban is mint a vigasztalás angyala működött mindenütt,hol az éhen- halás rémképe átvonult, ott volt segélyével, ott volt vigasztalásával. Eger város Ínséget szenvedő népe is részesült kö- nyöradományábau, 200 o. é. forintot kiildvén a városi in- ségi bizottmány kezéhez. Most legközelebb Liszy Istvánná Elek Lilla egyesületi tag felhivására újra megemlékezett Eger város szükölködőiről, tizenöt öltözéket kiildvén fehérnemiiek és felöltőkben részökre, melyek is az egri egyesületi tagok által ekkép osztattak ki: A világtalan Sósnak 2 ing, özv. Bót Jánosnénak 1 öltözék, özv. Kopo- czi Juliánnának 1 ölt., özv. Ribosinénak 1 ölt., árva Fekete Annának 1 ölt., özv. Hegyi Máriának 1 ölt., árva Liszkai Annának 1 ölt., árva Blahovics Rózának 1 ölt., özv. Szabó Iguácznénak 1 ölt., Csontos József árváinak 2 ujas nadrág, Laboczki József árváinak 1 ujas nadrág és egy gyermeköltözet, Molnár János özvegyének 1 gyermeköltözet, Fischer Móruénak 1 gyermeköltözet, s egy utczai gyermeknek egy öltözet. S ezáltal 15 szenvedő család könyét törölte le, pedig nincs drágább s ragyogóbb éke a női szívnek, mint az, melyet a szenvedők letörlött kö- nyeiből fűz magának. S nem volna kívánatosabb s ma- gasztosabb, mint ha minden hölgye a hazának tagja lenne oly egyesületnek, mely jót tesz, mely nyomort és szenvedést enyhit, melynek magasztos jelszava a tiszta felebaráti szeretet. —k. 4 TÁR Megőrizte, mint Serédy uram Kassát. — Történeti beszély. — (Folytatás.) Hl. Csécsey nem az az ember volt, aki egykönnyen megijed a maga árnyékától. E mellett szótartó, furfangos, ki egyet gondolt, kettőt tett, míg egy másik, hasonló esetben, csak tervezgetett volna még. Látta jól, hogy nagy fába vágta fejszéjét, de nem rettent vissza az akadályoktól. Sarkalta a szép bizalom, melylyel Fráter György, a miniszter, iránta viseltetett, s mely várakozásnak meg nem felelni, szégyennek tartotta volna ; sarkalta továbbá az ifjúi tűz, a dicsőség- vágy mindenekfölött. C Z A. !:•Ment álutakon egész éjjel, hol gyorsabban, hol lassabban, amint útja engedé. E hosszú idő alatt elég alkalma volt, tervezni a teendők felől. Mire fölvirradt, Kassa külvárosának kapuja előtt állott, hova, mint magános ismeretlen, be is bocsáttatott. * * * Létezett vala pedig ez időben Kassán, a fellegvár szomszédságában egy alacsony házikó, melynek földfölötti része aligha jelentéktelenebb nem volt annál, a mely az alatt létezett, foglalván magában tágas pinczéket, melyek sötét torkaiban a szomjas hazafiakra országos nagy öblösök ásitoztak. Elörészén, már t. i. ott az ajtó fölött, valami ókori Raphael ecsetjét tanulmányozó fő után egy óriási kulcs volt, festve, melynek aláírása, amint itt szép rendben következik, olvassátok : „Vendéglő: a vár kulcsához.“
