Eger - hetilap, 1865

1865-03-02 / 9. szám

75

Lévén István gazda és kedves életepárja rendkívül barátságos egyének, kik, ha kellett, ha nem, kétszer is megtöltötték a vendég poharát azzal a jóféle hegyaljaival, a vár kulcsához czim- zett vendéglő meglehetősen látogatott volt, fökép a várbeli őrség részéről, kik közel lévén hozzájok, gyakorta be-benéztek e kivül piszkos, belül barátságos csárdába.

Még azt is el kell mondanunk, ami az egészhez tartozik, hogy t. i. foglalt magában e nevezett épület földfölötti része épen- séggel három szobát, melyek egyikét a csapiáros gömbölyű élete- párjával foglalá el, mig a másik kettő a vendégek, még pedig az egyik az illedelmesebb, a másik pedig a közönséges vendégek szá mára volt föntartva.

Csécsey, mint Kassán járatos, egyenesen ide állított; végig nézték ugyan a büszke kassai nyárspolgárok, sőt András, a csizmadiarend nagymestere, mellette elmenvén, még meg is esküdött, hogy ez jános-párti, mega kassai szép leányok is utánanéztek; de egyéb baj nem történt semmi egész eddig.

Behelyezkedett szépen, vendégszokás szerint a „vár kulcsába“, beszédbe ereszkedett a nyájas korcsmárossal, ki is azt hívén, hogy ezzel valami nagyon istenes dolgot visz véghez, hosszasan, szélesen össze-visszakáromolta tüskés bajusza alul úgy elöljáró-beszéd fejében a járos-pártiakat. Azután egyszerre közlékenyebbé lévén, egész jegyzékét sorolá el vendégeinek az idegen előtt, mint valamennyinek koronáját, utána téve nemzetes Lónyai Gergely uramat, a kassai akropolis érdemes kulcsárját.

— Gyakortább el szokott járogatni ide Lónyai ur?— kérdé mindegyre érdekeltebben az idegen.

— Gyakortább-e ? .. Mindennap, még pedig épen ily idötájt. De hisz farkast emlegetünk, kertek alatt kullog, amott jő már — felelt a korcsmáros, ujjúval kimutatva az ablakon.

Alig hogy István gazda e szavakat kiejté, egy termetes, ötven év körüli, borvirágos orrú, meglehetős gömbölyű elörészü úri egyén lépett be a „vár kulcsának“ csölöngös ajtaján, fogadtatva először is, mint illik, István gazda szerelmetes életepárjától, kinek köszönését nemzetes Lónyai Gergely uram, ujjainak vastagságát tekintetbe véve, meglehetős gyöngéd arczcsipéssel fogadta,- s tartott a belső szoba felé.

Amint azonban e nevezett szobának amúgy is tárt ajtaját kinyitni akarná, megpillantván azon belül korcsmáros ur vendégét, lön az ö tisztességes piros arczszine legottan fakóvá, aránytalanul nehéz elörészével pedig esék majdnem a padozatra.

— Hogyan ? — mormogá fogai közt — Csécsey itt Kassán ? Mi a manót kereshet ? . .

Bámulatából Csécsey barátságosan üdvözlő szavai, s forró kézszoritása tudták csak magához téríteni, olyannyira, hogy előkerülvén szokott mennyiségű bora, helyet vön Csccsey mellett. Azonban arczán, melyen a szokott pír lassankint újólag elfoglalá trónusát, még mindegyre ott ült az a roppant kérdőjel, melynek megoldását Csécsey vállalta magára.

— Ugyebár csodálkozik Lónyai uram, hogy itt vagyok ? —

A kérdezett azzal válaszolt igent, hogy jót húzott az előtte

álló serlegből.

— Hja, — folytatá Cséssey — az ily bonyolult világban, mint a minőben most élünk, sokszor megtörtéuik, hogy az ember mások várakozásán fölül tesz egyetmást... . Bizony gonosz egy idő ez, egymást pusztítjuk, mint a sáskák, midőn már nem találnak más ennivalót: a helyett, hogy közös erővel működnénk a közös czélra. Biz Isten, megtörténik még az a csúfság rajtunk, hogy midőn ketten kapunk a hulló alma után, egy harmadik kapja majd föl.

— Mit akar aztán ezzel mondani, Csécsey uram ? — kérdé a termetes kulcsár, ki a kapitány szavaiból nem értett egy maku- lányit sem.

— Mit-e ? Hát azt, édes Lónyai uram, hogy sehogy sem megy

ez igy jól, hogy Ferdinánd is, meg János is, meg aztán egyik se í legyen az ur ebben a szép Magyarországban. A magyar pusztulása ! lesz ennek a vége, édes Lónyai uram, az idegen elem lassankint túlnyomó lesz hazánkban, földeink, birtokaink szomorúbb sorsra jutnak mindegyre, mig végre igaza lesz annak az üstököscsillagnak, a mely enuekelötte négy évvel ijesztette a népet, s azon veszszük ; észre magunkat, hogy maholnap idegenek leszünk saját hazánkban.

— Igaz biz a — válaszolt mély sóhaj kíséretében Lónyai ur.

— Tennünk kellene valamit, hogy vége szakadna már egyszer ennek a sok bajnak. Mi, épen mi, kiket eszközöknek tartanak, mi tehetnénk legtöbbet, ha akarnánk... Például ön Lónyai barátom, mily nagy fordulatot adhatna mindjárt az egész ügynek, ha.. .

— Ha?

— Ej, hallgass nyelvem, nem fáj fejem !

— Csak ki vele Csécsey uram!

— Ha például ön valamikép János kezére játszaná Kassát.

Az öreg hü kulcsár majd hogy hanyatt nem vágta magát

ijedtében.

— Az Istenért, hova gondol, Csécsey uram! elárulni uramat, királyomat...

— Paff! el voltam készülve e válaszra. De hát melyik a király, melyiket illeti meg tulajdonkép a korona? .. Bizonyára azt, kit mi azzá teszünk. Csapjon ide a markomba, Lónyai uram, hogy annak idejében megkapjuk a kulcsokat, s menten megihatjuk az apateleki uradalom áldomását.,.

A hü őr vonakodott. De arczán látszott, hogy a hűség ez Ígéret által meg lön renditve. Csécsey tovább folytatá:

— Itt-a királyi pecsétes okmány is, melynek erejével Lónyai í Menyhért uramnak, a mellett, hogy mostani hivatalában raeghagyatik, örökös királyi adománykép átadatik a nem megvetendő | jövedelmű apateleki uradalom, hasznos szolgálatai fejében. No mit i szól hozzá, Lónyai barátom ? ..

De Lónyai uram még mindig gondolkozott. Hisz az csaku- ; gyan igaz, hogy ha már maga nem is, de gyermekei jó hasznát ve- ! hetnék annak az apateleki uradalom jövedelmének.

— Hát aztán hogy történnék meg ez az egész dolog ? — kér- ; dé növekedő izgatottsággal.

— Csak azt kell megjegyeznie, hogy Serédy uram távolléte alatt Esztányi György, és Gecsey Márton uraimékat a várörség egy részével részünkre meg fogja nyerni, s erről minket, kik itt tanyázunk majd valahol a város közelében, értesítve, Kassa kapuit megnyitja, a többit majd elvégeznék mi.

— Jól van hát, Isten neki, itt a kezem, meglesz minden, csak aztán az az apateleki uradalom lábra ne keljen ám idő előtt, Csécsey uram!

— Arról kezeskedik János király hűsége és én ?

Csécsey mosolygott magában a könnyű siker fölött, s egész elégültséggel hagyta el a „vár kulcsát, “ mint a melyben csakugyan sikerült föltalálnia a vár kulcsát.

(Vége köv.)

Hollós L.

Vegyes hírek.

f (Az egri növendékpapságnak) igen örvendetes meglepetést és kellemes farsangi mulatságot szerzett érsek ö nagyméltósága azon kegyessége, hogy számos nagybecsű, részint vallásszépirodalmi, részint hit- és erkölcstani tudományos könyveket méltóztatott a növendékpapoknak ajándékozni, melyek az intézeti kormányzó ur ö nagysága, s a növendékpapság több más jóte- tevöi által ajándékozottakkal együtt f. hó 27 én a délutáni órákban a főt. elöljáróság jelenlétében sorshúzás utján kiosztattak. Mily szép atyai gondoskodás, buzditás és szeretet! — Másnap a növendékpapság a főt. elöljáróság vezetése mellett és jelenlétében zártkörű farsangi mulatságul ének- zene- és szavalati estélyt rendezett, mely átalában jól sikerülvén, a jelenvoltaknak kellemes s élvezetes szórakozást nyújtott. Különösen meglepett a dalkar öszhangzó