Eger - hetilap, 1865
1865-02-23 / 8. szám
63 lik, mely a példa vonzerejében, s az áldozatkészségnek a kezdett vállalat fejlődésével növekedésében magát igazolja. Ezzel pedig műveltebb köreink kifejlett műérzékét, miként áldozatkészségét is kétségbe nem helyezzük, hanem kellő tájékozás mellett fokozni akarjuk a lelkesedést, melynek szárnyai e nehéz időben csakhamar leereszkednek; — biztositani a sikert, mely az átérzett, s részvéttel felkarolt eszme sebesebb valósultában nyilatkozik, s végre kerülni azon, sok inditványnyal közös sorsot, melynélfogva azok az élettengerszinén mint szemre szép szivárványos buborék feltűnnek, s ha fel nem karoljuk, visszaolvadnak. Ha áldozó hazafiuság tetteiről kedves „Eger“ lapunk e tekintetben is szívesen tudósitja a közönséget, s ha a megtett első lépéssel látjuk, hogy siker felé megyünk, kö- vetkezhetik a bizottság tagjainak kinevezése s működési körüknek kijelölése. Addig is méltányolva az indítványt, s annak lelkem- ből sikert s nagy jövőt óhajtva, hálát mondok áldozó honfitársunknak. Sirok, febr. 20. 1865. K. A. Időjárási jegyzetek. E lapok 4-ik számában figyelmeztettem mezei és szőlős gazdáinkat azon jóslatokra, miket a száz évre szóló naptár jelen évben bekövetkezendőknek mond ; egyszersmind óvólag intettem, hogy terményeiket ne vesztegessék el, miután rósz évre is számolhatunk. A „Gazdasági Lapok“ közelebbi számaiban igen érdekes időjárási jegyzetek közöltéinek 1798-ik évtől kezdve, melyeket bizonyos sz.-imrei lelkész (Nagyvárad vidékén) szorgalommal jegyzett fel. Szabad legyen ezek közül egy pár évi jegyzetet, melyek jelen évünk eddigi időjárásával igen összevágnak, e lapok tisztelt olvasóival közölni. „1809. Regens planéta Merkurius. A tél változó, hol fagyos, hol lágy. Februárius 23-án kezdődött a hideg és szüntelen tartott martius 27-éig, a mikor esőre fordulván, szüntelen esőzött április 23-káig, csak lopogatták a nyitást és György nap után nyitódott közönségesen a szőlő. Nagy árvíz volt, mely csaknem pünkösdig tartott. Az eke április elején ment ki, a metszés május elejére haladott. Május 16-án kezdett eső esni, melyet követett a szárazság junius 17-kéig. Aratásunk meglehetős lett volna, de az esőzés nagy akadályt tett a nyomtatásban, gyümölcs elég volt. A szüret elég bő, de a borok savanyuk és a szüreti esőzések miatt gyengék. Szüretkor a bor kelt 9 — lOrfton öreg csebri, de feljebb hágott csakhamar, már deczember elején 12, végén 15 rft is volt. Tavaszszal felment húsz ftra a seprős bor. „1816. Kemény hideggel kezdődött az uj esztendő; de januarius 14-én lágyulni kezdett, és e hónap 28-ik napjáig, oly kellemes idők jártak, hogy a föld fagya egészen kiment. Pál fordulásán a szúnyogok cső pontozva járkáltak, a kertben telelt sárga-viola virágzott, a bodzafa kihajtott. Azonban januarius 29-kére virradólag rettenetes hideg napkeleti szél támadott, mely egy kevéssé fagylalt, annakutánna pedig havat hajtott iszonyú zivatarral, mely 29. és 30-ikban csaknem szünet nélkül tartott. Számtalan emberek és barmok lettek áldozatává ezen két napi zivatarnak. Gulyák, julinyájak, pásztoremberek, utasok, lovak, ökrök megfagytak, mind itt Bihar vármegyében, mind másutt egész hazánkban. Sok épületekben kárt tett, némely templomoknak és tornyoknak tetejét megszaggatta a Kunságon; a gyomai tornyot pedig derékban kettészakasztotta a zivatar, sok alacsony mezőségi házakat betemetett. A zivatar után kemény tél lett, mely februárius 4-én kezdett először lágyulni, de februárius 9-én újra kemény hideg, februárius 10-én pedig ismét zivatarral eső hó lett, mely után a számit szinte martius 4-kéig tartott. Ekkor lágyulván az idő és a föld fagya kimenvén, martius 14-én kezdették nyitni a szőlőket, szép idők is jártak, de martius 21-ke hűvös volt; 25, 26 és 27-ik napjai martiusnak ismét hives szelekkel teltek el. Martius 28-án hó, melyet martius 31-én és április 1 és 2-án fagy követett. Csakugyan kiment az eke április 19-én, s a tavaszi munkák divatjába voltak, száraz lévén az egész hónap, és csak 28-án esvén tavaszi meleg eső. Május vidámabb napokkal köszöntött be, ekkor kezdettek hát olvadni a nagy hegyeken a téli I havak, mely miatt árviz lett. Május 17-én a Berettyó itt is kiöntött s a kertalját elbontotta, de 19-én már megtért a viz s szép napok kezdettek járni: eső is volt olykor olykor a nyár kezdetéig. A vetések azonban keveset mutattak, a tavaly termett konkolyos élet esvén a földbe, a konkoly a télen által belőle kiveszett s a búza igen ritka és silány volt; a mi határunkon pedig a kigyóhagyma nyomta el a vetéseket. A szőlő is roszul fakadott, mivel tavaly éretlen maradt a fája, egy örökségnek való hosszú fa alig találtatott az egész szőlőhegyen, vakon maradtak a metszéskor hagyott szemek is. Junius 18-án azonban nagy eső lett és az esőzés a hónap végéig tartott, esvén minden nap. Julius eleje vidámabb volt, de julius 11-én rémitő égiháboru, szélvész és zápor, sok helyeken pedig (noha itten, — t. i. Szent-Imrén, — nem) jégeső lett. — Az árvizek e mellett csak jöttek és mentek, junius végére megáradt minden viz, a Berettyó is. Júliusban ismét árviz lett, a malom ritkán forgott, a kaszálók mindig viz alatt voltak. Eljött azonban az aratás ideje, de nem előbb, hanem julius 21-én, tiszta napok járván elvégezték azt, de szomorúan: szerencsés volt, a ki három annyit takart, mint a mennyit vetett: némelyek két annyit, némelyek csak annyit, némelyek pedig annyit sem takarhattak, pedig nálunk nem volt úgy szólván semmi különös ártalma a vetésnek. Még szomorúbb volt azokra nézve az aratás, a kiknek vetéseiben vagy a jégeső, vagy az árviz kárt tett. A szükség, drágaság és Ínség nagy lett tehát az egész hazában, annyival inkább, mert az ősz sem vigasztalt. Tengeri úgy szólván semmi sem lett, a krumpli meglehetősen eresztett, a szőlők jobbacskán megértek mint tavaly, de a bakator az esők miatt megingván magát, a fehér szőlők pedig megragyádzván, kevés bor lett. A közönséges kenyérnek való búza vagy kétszeres 25 s 30 forintokon indult aratás után ; a szép tiszta búza pedig vetés idején Szent-Mihály naptájban 40 — 42 s 45 forintokon is elment. A bor 20 forinton indult, de leszállott 15 sőt 12 forintra is. Egy véka krumpli 30 garasokon s két forintokon is ment. Nagy volt az ínség a Hegyközön, a hol i a borból pénzelnek az emberek, mert már most harmadik esztendőben nem lévén termés a hegyeken, azonban a ka- szállók is viz alatt lévén, csaknem minden marhákat eladtak az emberek, a ki megtartott némely darabokat, a tarlón kaszált számokra valami csekély takarmányt. De még nagyobb volt az éhség az oláliságon, a honnan egész háznépek kiköltöztek koldulni: kiket aztán az 1817-iki tavaszon az éhség emésztett meg; a mikor a búzának az ára feljebb feljebb ment: 70, 80, 90 sőt 100 forintokon is kelvén köbli, s nem volt mit adni az éhség miatt alig tán- ■ torgó szegényeknek.
