Eger - hetilap, 1865

1865-02-16 / 7. szám

52

biztosítani. Mindezekre csak együtt, összetartva voltak képesek. De a vezér, ki a fegyverben kitűnt, megtartá béke idején is tekintélyét; ő intézte el a keblezetnek, melyhez tartozott, peres ügyeit, vitáit; felügyelt a rendre, erkölcsi- ségre, képviselte őket a tanács előtt, védelmezte jogaikat, érdekeiket; szóval, az illető iparosztálynak elöljárója, főmestere lett.

Mindezekből láthatni, hogy a czéhek hamarább megvoltak, mint nevök feltaláltatott. Azokat nem valamely törvényhozónak eszméje hozta a világra, hanem az idők körülményei, a szükség, az akkori társadalmi s politikai viszonyok érlelték s fejtették ki azon formában, melyben előttünk feltűntek és ismeretesek.

Mennyi idő folyhatott le, mig a kézművesek osztályai czéhekké alakulva törvényesittettek, meghatározni bajos. A legrégibb adat a XII. század közepéről szól, mely szerint Oroszlán Henrik a szatócsok s posztónyi- rók czéhét szentesítette.*) Azonban nem kell gondolnunk, hogy a czéhek mindenütt önmaguktól s helyi viszonyokból alakultak volna ki: más városok, hol kézművesek nagyobb számmal léteztek, elfogadták a megalakult czéh- szerkezetet.s alkalmasint igy terjedt el az édes hazánkban is; de szabályai módosíttattak a fennálló viszonyok s törvényes szokásokhoz képest.

A czéhek átalában az államhatalom különös pártfogása és szentesítése alapján alakult zárt testületek voltak, melyeknek czélja volt: az illető iparágaknak bizonyos számú mesterekre szoritása által, ezeknek keresetét biztosítani, és az iparnak fejlesztése által a közjót előmozdítani. (Szerkezetüket pedig tekintve következő szabályokra fektetettek : 1) Minden czéh bizonyos számú mesterekre szorítkozott, a helyi szükséglet s körülmények arányában; ki ezen kívül dolgozott, kontár nak hivatott, s gyakran eszközei elkobzásával büntetetett. 2) Minden iparágnak köre határozott volt, s egyikből a másikba átvágni tiltatott. 3) A legények s inasok tetszés szerinti szaporítása a mestereknek tiltva volt; nehogy az ügyesebbek túlterjeszkedése által a gyengébbek elnyomassanak. 4) A szakképzettség tekintetéből kötelező szabály volt, hogy ki a czéh tagjává avattatni akart, az előbb valamely mesternél bizonyos ideig mint inas tanuljon, felszabadulás után mint legény dolgozzék, vándorlás által ismereteit, tapasztalatait gazdagítsa; ezután ha nagykorúságát elérte, s mesterré lenni óhajtott, a ezéhtől kijelölt, megvizsgált és helyeselt remeket készítsen. Végre 5) Minden czéhnek megvoltak szabályai, elöljárói, czéh-ládája és pénztára, és a testületnek tagjai közös ügyekben tanácskozási s határozathozha- tási joggal birtak. **)

A czéhek ezen organismusa a múltban, tagadni nem lehet, fényes érdemek forrása lön, s el kell ismernünk, hogy jótékonyan hatott az utókorra is. Különösen e rendszernek köszönhető a kézműipar tökélyesedése s megszilárdulása, s mivel a czéhek egyszersmind független polgári állást s politikai jogokat is nyertek, magának az iparnak tekintélyét és socialis súlyát kiemelték. A fogyasztó közönség érdeke sem volt kiváltságaik által tulröviditve; mert az erős testületi szellem és fegyelem, mely által kitűntek, mig egyrészről a csalást és tulcsigázott árakat csaknem lehetlenné tette, másoldalról a reme k-k é s z i t é s

*) Gewerbefreiheit u. Freizügigkeit, von Dr. Hermann Rentzseh I. 4. Dresden 1362.

**) Rotteck und Welcher: Staats-Lexicon. Kautz Gyula: Nemzetgazdaság és Pénzügytan. Pest. 1863. 409—411.

szabálya eszköz volt a czéh kezeiben, hogy tagjai csak becsületes és szakképzett egyének lehessenek. Még üdvösebben volt hatásuk erkölcsi tekintetben; a czéhek előtt vallásosság, tiszta erkölcsök és szorgalom nagy becsben állottak, s midőn valamely ifjút vagy idegen mesterré avattak, nem kisebb figyelmet fordítottak annak erkölcsi jellemére, mint képzettségére. A mester otthon segédeivel mintegy családapai viszonyban állott, szem előtt dolgoztak, felügyelt a rendre, viseletökre, ő volt felelős a gondjai alatt levőkért. Ép igy tagadhatlan, hogy czéhta- gok, növendékek nem voltak annyira világnak eresztve s a véletlennek kitéve, mint ma, az iparszabadság korában: az árvák, betegek, özvegyek, vagy szerencsétlenné lett munkatársak feleiknél enyhitő részvétet találtak, és a közpénztárból segélyeztettek. Már kiemeltük volt, hogy ők voltak fő alkatrészei a nagyobb városoknak, melyek időjártával a műveltség, az ipar s kereskedés tüzpontjaivá fejlőttek ; ők alkoták meg a közép- vagy is polgári rendet, eme életerős réteget, mely alóíról a népben gyökerezve s közűle erősödve, felül pedig a kevély, féktelen aristocrati- ával műveltsége, ereje, gazdagsága által vetélkedve ennek hatalmát ellensúlyozta, s az államhatalom megszilárdulását elősegélte. Ez uj rend ápolta s pártolta a tudományokat, a művészetet; megdicsőitette a kézimunkát, az ipart; kereskedése által gazdagodván, eszköze lett a vagyon arányosabb feloszlásának a társadalomban; szóval, előmozdította inkább, mint bármely más akkori intézmény a keresztény civilisatiót.

A táncz.

Farsang van, a bálok ideje s táncz mindenütt, hol az ifjúság jó kedvre kerekedik. Úgy hiszszük, helyesen cselekszünk, ha a következő czikket, melyet az „Egészségi t anác sad ó“-b ó 1*) mutatványkép veszünk, e lapok t. olvasóival közöljük a táncz idejében.

A táncz a túláradó kedvnek, a szilaj örömnek tomboló kifejezése. Ki ne tudná, hogy a testnek milyen üdvös néha a megrázkódtatás, az erőfeszítés, s az elfáradás; különösen azoknak, kik testi munkának fáradalmairól mit sem tudnak, mert életmódjuk teljesen fölmenti az elfáradástól.

Es mégis a testnek nagyon üdvös, hogy izmai néha megpróbáltassanak, a vérkeringés sebesebb forgásba jőjön, s az ember a mámor bizonyos nemének adja oda magát, mert a táncz a mámornak egynémely fokát okozza, de százszorta üdvösebb e mámor, mint minőt egyéb részegitő- szerek képesek előidézni. A táncznak ezen mámora magyarázza egy régi bölcsnek tánczellenes mondatát, hogy „józanan senki sem tánczol“: ám tehát örömében vagy örömmámorában.

Azon szokásos mulatságokat és kedvteléseket, melyeket őseink előszeretettel gyakoroltak, kivált ifjú éveikben, azokat a külföldről fölvett ildom szigorúsága mind száműzte. Az előkelő ildomnak szabályai még a serdülő ifjúságnak sem engedik a futást, ugrálást, kúszást, s egyéb erőltetéssel járó játékokat, s csak rövid idő óta látják be a józanabbak, hogy az örökösen elzárt légben minden erőfe*) Ezen igen érdekes, hasznos és olcsó lapot, mely eddig is általános kedvességbe jutott minden olvasója előtt, és annyira feltűnt, hogy múlt évi folyamából újabb kiadást kellett rendezni, mindenkinek ajánljuk. Előfizetési ára egész évre 4 frt, megjelen havonkint kétszer Pesten, váczi-utcza 20-ik szám. Czime : „Egészségi tanácsadó az ember és a háziállatok jólétére.“ Szerkeszti Pete Zsigmond orvostr. Szerk.